Lewis Carroll: Alice in Wonderland
Klasszikus mű, nincs ember, aki ne tudna valamit a történetről. (Na jó, van, a koreai diákom, a 11 éves Jin, de ő is bepótolja a hiányosságot rövidesen, erről magam gondoskodom.) A fehér nyúl, a Szív királynő, a Bolondos Kalapos… Ikonikus alakjai az irodalomnak. Persze ebben Disneynek is része van, aki 1951-ben ritka jó rajzfilmet készített a regényből és annak folytatásából, de azért az érdem nagyobb részben Carrollé.
Az író életéről nem mondanék túl sokat, a wikipedia róla is jó cikket közöl. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a szívem megszakad, amikor olvasom, hogy őt is sikerült megvádolni liliomtiprással. Szerencsétlen ember talál magának gyerektársaságot, amelyik élvezi a történeteit. Ezekre a gyerekekre áldozza a szabadidejét, olyan bűnös dolgokat művelnek, mint csónakázás a tavon, piknikezés, és csak az a vége, hogy rámondják, azért sündörög a lányok körül, mert be akarja cserkészni valamelyiket, és mit képzel. Ez már a kortársaktól se szép, de hogy az életrajzírók is megcsinálják vele, az különösen szomorú. Pont, mint J.M. Barrie esetében. Csak azt nem értem, mit várnak ezek az emberek a gyerekkönyvek szerzőitől. Viszolyogjanak a gyerekektől? Ne álljanak szóba velük? Tényleg szomorú. Mindenesetre Carroll és a Liddell-lányok kapcsolatát ezzel sikerült alaposan megfúrni, remélem, legalább örült, aki ezt elérte.
Nem tudnék kedvenc történetet választani a tizenkettőből. Talán nem is akarok. Mindegyik humoros, mindegyik abszurd, mindegyik tele van kreatív szójátékokkal, jó kis versikékkel. Hiányoltam belőle néhány olyan kalandot, ami a rajzfilmből ismerős, de azóta egyértelműen kiderült, hogy ezek mindegyike szerepel a Tükörországban, és mint említettem, a rajzfilm bevallottan egyszerre dolgozza fel a két könyvet.
Kedvenc szereplőm lett: Bill, a gyík. Hozzá kapcsolódik az egyik legviccesebb idézet is: “As soon as the jury had a little recovered from the shock of being upset, and their slates and pencils had been found and handed back to them, they set to work very diligently to write out a history of the accident, all except the Lizard, who seemed too much overcome to do anything but sit with its mouth open, gazing up into the roof of the court.” Magyar fordítás: “Mihelyt egy kicsit magukhoz tértek az esküdtek, megint összekeresgélték a palatáblájukat, palavesszőjüket, s jegyezgetni kezdték az iménti baleset lefolyását. Csak szegény Gyíkocska nem jegyezgethetett. Még mindig félájultan ült, és tátott szájjal bámulta a mennyezetet.” Az eredeti jóval humorosabb, talán itt is megszaladt Szobotka Tibor tolla Kosztolányi fordításának javítgatásakor. Vagy csak rosszindulatú vagyok, ki tudja.
Alice-ről többen mondják, hogy buta. Szerintem nem az. Sőt kifejezetten okosnak éreztem. Szögezzük le mindjárt az elején: ez a kislány hétéves. Nagyjából két perccel azután, hogy elkezdődik az első kaland, már rájön, hogy itt bizony semmi sem a hétköznapi logika alapján működik, és onnantól végig igyekszik ehhez a furcsa világhoz alkalmazkodni, még ha sopánkodik is közben. Amiért még okosnak tartom ezt a kislányt, az az a tény, hogy rengeteg filozófiai problémát felvet. Mindjárt a legelső: vajon a kút mély, vagy ő zuhan lassan. Most biztos csodálkoztok, nyöszörgök eleget, hogy nem szeretem a filozófiát. Ezt itt igen, mert a választ nem fejti ki ötven oldalon, csak egyszerűen feltesz egy kérdést, és ha az olvasó akar, elgondolkodik rajta, ha nem akar, akkor meg nem, szíve joga.
Nálam nagy kedvenc a történet, öt csillagot kapott. Búcsúzóul pedig élvezzétek az 1951-ben készült rajzfilm előzetesét:
Az író életéről nem mondanék túl sokat, a wikipedia róla is jó cikket közöl. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a szívem megszakad, amikor olvasom, hogy őt is sikerült megvádolni liliomtiprással. Szerencsétlen ember talál magának gyerektársaságot, amelyik élvezi a történeteit. Ezekre a gyerekekre áldozza a szabadidejét, olyan bűnös dolgokat művelnek, mint csónakázás a tavon, piknikezés, és csak az a vége, hogy rámondják, azért sündörög a lányok körül, mert be akarja cserkészni valamelyiket, és mit képzel. Ez már a kortársaktól se szép, de hogy az életrajzírók is megcsinálják vele, az különösen szomorú. Pont, mint J.M. Barrie esetében. Csak azt nem értem, mit várnak ezek az emberek a gyerekkönyvek szerzőitől. Viszolyogjanak a gyerekektől? Ne álljanak szóba velük? Tényleg szomorú. Mindenesetre Carroll és a Liddell-lányok kapcsolatát ezzel sikerült alaposan megfúrni, remélem, legalább örült, aki ezt elérte.
Nem tudnék kedvenc történetet választani a tizenkettőből. Talán nem is akarok. Mindegyik humoros, mindegyik abszurd, mindegyik tele van kreatív szójátékokkal, jó kis versikékkel. Hiányoltam belőle néhány olyan kalandot, ami a rajzfilmből ismerős, de azóta egyértelműen kiderült, hogy ezek mindegyike szerepel a Tükörországban, és mint említettem, a rajzfilm bevallottan egyszerre dolgozza fel a két könyvet.
Kedvenc szereplőm lett: Bill, a gyík. Hozzá kapcsolódik az egyik legviccesebb idézet is: “As soon as the jury had a little recovered from the shock of being upset, and their slates and pencils had been found and handed back to them, they set to work very diligently to write out a history of the accident, all except the Lizard, who seemed too much overcome to do anything but sit with its mouth open, gazing up into the roof of the court.” Magyar fordítás: “Mihelyt egy kicsit magukhoz tértek az esküdtek, megint összekeresgélték a palatáblájukat, palavesszőjüket, s jegyezgetni kezdték az iménti baleset lefolyását. Csak szegény Gyíkocska nem jegyezgethetett. Még mindig félájultan ült, és tátott szájjal bámulta a mennyezetet.” Az eredeti jóval humorosabb, talán itt is megszaladt Szobotka Tibor tolla Kosztolányi fordításának javítgatásakor. Vagy csak rosszindulatú vagyok, ki tudja.
Alice-ről többen mondják, hogy buta. Szerintem nem az. Sőt kifejezetten okosnak éreztem. Szögezzük le mindjárt az elején: ez a kislány hétéves. Nagyjából két perccel azután, hogy elkezdődik az első kaland, már rájön, hogy itt bizony semmi sem a hétköznapi logika alapján működik, és onnantól végig igyekszik ehhez a furcsa világhoz alkalmazkodni, még ha sopánkodik is közben. Amiért még okosnak tartom ezt a kislányt, az az a tény, hogy rengeteg filozófiai problémát felvet. Mindjárt a legelső: vajon a kút mély, vagy ő zuhan lassan. Most biztos csodálkoztok, nyöszörgök eleget, hogy nem szeretem a filozófiát. Ezt itt igen, mert a választ nem fejti ki ötven oldalon, csak egyszerűen feltesz egy kérdést, és ha az olvasó akar, elgondolkodik rajta, ha nem akar, akkor meg nem, szíve joga.
Nálam nagy kedvenc a történet, öt csillagot kapott. Búcsúzóul pedig élvezzétek az 1951-ben készült rajzfilm előzetesét:
Ezt a könyvet se olvastam még, attól függetlenül, hogy az alapötletét imádom. Valamiért félek tőle, hogy túl nagyok az elvárásaim, és annyi negatívat olvastam már róla, hogy attól tartok, nem tudná megütni a mércémet. Úgy érzem, számomra olyan könyv lenne, aminél azt érzem, hogy ebből az ötletből, ebből a világból többet is ki lehetett volna hozni. Aztán majd egyszer biztos rászánom magam, és akkor meglátom, tényleg így gondolom-e.
VálaszTörlésSzerintem érdemes megpróbálkozni vele :) Én a tavaszi félévben elolvastam megint vagy kétszer, plusz az összes magyar fordítást is, ami valaha készült (tanulmányt kellett írni belőle), és ennek alapján továbbra is tartom, hogy szuper történet, csak Szobotka fordítása elég sokat rontott rajta.
VálaszTörlésSzerintem érdemes eredetiben olvasni Alice-t, de ha úgy nem akarod, akkor válaszd Varró Zsuzsa és Varró Dániel fordítását vagy Kosztolányiét. Utóbbi sehol nem fellelhető, ráadásul Tükörország nincs is benne, de a netre fejezetenként töltik fel az ELTE munkatársai.
Az első fejezetet itt találod, a többit guglizni kell (én legalábbis nem tudok egyik fejezettől a másikig máshogy eljutni): http://ujnautilus.info/kosztolanyi-dezso-evike-tunderorszagban-elso-fejezet/
Köszi! Valószínűleg, ha nekivágok, eredetiben teszem, úgyis nagyon elhanyagoltam az angol olvasást. :)
Törlés