Karácsony hete
Így két hét elteltével akkor elmesélem már ezt is.
December 19., hétfő
Ekkor volt az utolsó négy órám az évben. Az elsőn több volt a nyafogás meg a hiszti, mint amit még könnyen viselek, a többi viszont jó volt. Az év utolsó pilatesén is ekkor vettem részt, kaptam is egy nagyon vicces, lebegőülős mézeskalácsot, amit Enikő a saját kezével készített, majd lefényképezem és csatolom.
December 20., kedd
Átjött karácsonyozni a két Andi. Ettünk-ittunk, beszélgettünk egész délután. Mindhármunk családjában történtek mostanában kevésbé vidám dolgok, kettőnknek a nagymamájával, Andinak meg az apukájával. Ennek megfelelően nem volt kifejezetten vidám a beszélgetés sem, de azért elvoltunk.
Ajándékozáskor mindenféléket kaptunk mindhárman: könyvet (én Jane Austentől az Értelem és érzelem címűt meg Burnett A titkos kertjét angolul, ebből utóbbit azonnal ki is tettem a közeljövőben olvasandók közé, Jane Austen meg majd utána jön), csokit, fürdővízbe való ezt-azt (mert rólam tudható, hogy imádok a kádban órákig ázni, közben olvasni), szép gyertyát, különleges testápolót, különleges lekvárt (én rumos-csokisat, ez a nem semmi!).
Jó nap volt, csak kár, hogy ritkán kerül sor hasonlóra.
December 21., szerda
Ezt talán már meséltem. Egész nap takarítani kellett volna, de nem volt túl nagy kedvem. Pedig idén egy teljes hetet szántam csak erre, és így is takarítással töltöttem 24-e délelőttjét. Nem tudom, miért történt ez így, a lakás nem lett nagyobb. (Csak én lógtam lényegesen többet, mint érdemes lett volna.) Szóval arra jöttem rá még előző nap, hogy nem is láttam még a Vörösmarty téri vásárt, amit anyuval minden évben megnézünk. Anyu valamikor kora délután pont ráért, úgyhogy együtt kimentünk, bejártuk, szétfagytunk, aztán megállapítottuk, hogy ez bizony évről évre drágább. Nem is vettünk semmit, pedig amúgy szép dolgokat árulnak.
December 22., csütörtök
Kora délután átjött Blanka, aztán elmentünk a boszorkánymúzeumba. Még októberben vettem három belépőt, hogy majd Halloweenkor elmegyünk, de nem mentünk. Most találtunk rá időt. A hely egy pincében van a Visegrádi utcában, nagyon igényesen rendezték be, nagyon érdekes az is, amit az “idegenvezető” hölgy elmond. Sok újat tudtam meg a boszorkányokról, ami elsőre furának tűnhet, miután ebből írtam szakdogát, csak én akkor az amerikai boszorkányokkal foglalkoztam, a magyar babonákról-hagyományokról nem tudtam meg újat. A nevemnek külön sarkot szenteltek az egyik szobában, biztos örült volna a hölgy, ha megmondom, hogy hívnak, de nem mondtam meg. Inkább csak kuncogtunk Blankával. Tudjátok, miért etetik parázzsal a táltos paripát? És azt, hogyan repültek a boszorkányok? Ezek mind kiderülnek a kiállításon. (Jó, jó: a táltos paripa a táltos dobja, amin a bőrt parázs fölött keményítették, és tényleg repültek a boszorkányok, csak nem seprűn, hanem egy bizonyos krémtől, ami mindenféle hallucinogén anyagokat tartalmazott.)
A múzeum után még jártunk erre-arra, aztán 5 körül hazaértünk, és hozzáláttunk a sütéshez. Idén csak két sütit vállaltunk be a tavalyi esetből okulva: Blanka a vaníliás kiflit választotta, én a sajtos pogácsát. Mindennel együtt 8-ra készen is voltunk, és még vicces karácsonyi Family Guyra is maradt idő, meg beszélgetésre persze. Meg karácsonyozásra. Szuper jókat kaptunk: mindenféle főzős filmeket, csokit, karácsonyi történetet (The Gift of the Magi), valamint szép gyertyát, és még egy go táblajátékot is, amit már nagyon szeretnék kipróbálni, és lassan biztos alkalom is lesz rá. Nagyon érdekel engem, hogyan kell játszani. A bábuk fehér és fekete gombok, a tartójuk és a tábla piros, nagyon szép az egész, ízléses. Blanka hóembert kapott, hímzett képet meg könyvet.
December 23., péntek
Erre a napra nem emlékszem teljesen, de gondolom, egész nap takarítottam. Az biztos, hogy az előzetes tervekkel ellentétben semmi kaja nem készült el ezen a napon, mivel Tomi munkahelyén a rövid karácsonyozás eltartott vagy hajnali fél 1-ig. Ja, az is ekkor történt, hogy rendet tettem Tomi asztalán, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy a rend azóta is tart. És ezen a napon készítettem a fényképet az idei mikulásgyárról is, ahol az összes ajándék szerepel, amit mi szántunk másoknak (kivéve a hóembereket, azok közül csak egy van a képen, mert a többi még nem volt készen), meg ami én szántam Tominak. Tomi közben kint várakozott az előszobában, és nyöszörgött, hogy hideg van.
December 19., hétfő
Ekkor volt az utolsó négy órám az évben. Az elsőn több volt a nyafogás meg a hiszti, mint amit még könnyen viselek, a többi viszont jó volt. Az év utolsó pilatesén is ekkor vettem részt, kaptam is egy nagyon vicces, lebegőülős mézeskalácsot, amit Enikő a saját kezével készített, majd lefényképezem és csatolom.
December 20., kedd
Átjött karácsonyozni a két Andi. Ettünk-ittunk, beszélgettünk egész délután. Mindhármunk családjában történtek mostanában kevésbé vidám dolgok, kettőnknek a nagymamájával, Andinak meg az apukájával. Ennek megfelelően nem volt kifejezetten vidám a beszélgetés sem, de azért elvoltunk.
Ajándékozáskor mindenféléket kaptunk mindhárman: könyvet (én Jane Austentől az Értelem és érzelem címűt meg Burnett A titkos kertjét angolul, ebből utóbbit azonnal ki is tettem a közeljövőben olvasandók közé, Jane Austen meg majd utána jön), csokit, fürdővízbe való ezt-azt (mert rólam tudható, hogy imádok a kádban órákig ázni, közben olvasni), szép gyertyát, különleges testápolót, különleges lekvárt (én rumos-csokisat, ez a nem semmi!).
Jó nap volt, csak kár, hogy ritkán kerül sor hasonlóra.
December 21., szerda
Ezt talán már meséltem. Egész nap takarítani kellett volna, de nem volt túl nagy kedvem. Pedig idén egy teljes hetet szántam csak erre, és így is takarítással töltöttem 24-e délelőttjét. Nem tudom, miért történt ez így, a lakás nem lett nagyobb. (Csak én lógtam lényegesen többet, mint érdemes lett volna.) Szóval arra jöttem rá még előző nap, hogy nem is láttam még a Vörösmarty téri vásárt, amit anyuval minden évben megnézünk. Anyu valamikor kora délután pont ráért, úgyhogy együtt kimentünk, bejártuk, szétfagytunk, aztán megállapítottuk, hogy ez bizony évről évre drágább. Nem is vettünk semmit, pedig amúgy szép dolgokat árulnak.
December 22., csütörtök
Kora délután átjött Blanka, aztán elmentünk a boszorkánymúzeumba. Még októberben vettem három belépőt, hogy majd Halloweenkor elmegyünk, de nem mentünk. Most találtunk rá időt. A hely egy pincében van a Visegrádi utcában, nagyon igényesen rendezték be, nagyon érdekes az is, amit az “idegenvezető” hölgy elmond. Sok újat tudtam meg a boszorkányokról, ami elsőre furának tűnhet, miután ebből írtam szakdogát, csak én akkor az amerikai boszorkányokkal foglalkoztam, a magyar babonákról-hagyományokról nem tudtam meg újat. A nevemnek külön sarkot szenteltek az egyik szobában, biztos örült volna a hölgy, ha megmondom, hogy hívnak, de nem mondtam meg. Inkább csak kuncogtunk Blankával. Tudjátok, miért etetik parázzsal a táltos paripát? És azt, hogyan repültek a boszorkányok? Ezek mind kiderülnek a kiállításon. (Jó, jó: a táltos paripa a táltos dobja, amin a bőrt parázs fölött keményítették, és tényleg repültek a boszorkányok, csak nem seprűn, hanem egy bizonyos krémtől, ami mindenféle hallucinogén anyagokat tartalmazott.)
A múzeum után még jártunk erre-arra, aztán 5 körül hazaértünk, és hozzáláttunk a sütéshez. Idén csak két sütit vállaltunk be a tavalyi esetből okulva: Blanka a vaníliás kiflit választotta, én a sajtos pogácsát. Mindennel együtt 8-ra készen is voltunk, és még vicces karácsonyi Family Guyra is maradt idő, meg beszélgetésre persze. Meg karácsonyozásra. Szuper jókat kaptunk: mindenféle főzős filmeket, csokit, karácsonyi történetet (The Gift of the Magi), valamint szép gyertyát, és még egy go táblajátékot is, amit már nagyon szeretnék kipróbálni, és lassan biztos alkalom is lesz rá. Nagyon érdekel engem, hogyan kell játszani. A bábuk fehér és fekete gombok, a tartójuk és a tábla piros, nagyon szép az egész, ízléses. Blanka hóembert kapott, hímzett képet meg könyvet.
December 23., péntek
Erre a napra nem emlékszem teljesen, de gondolom, egész nap takarítottam. Az biztos, hogy az előzetes tervekkel ellentétben semmi kaja nem készült el ezen a napon, mivel Tomi munkahelyén a rövid karácsonyozás eltartott vagy hajnali fél 1-ig. Ja, az is ekkor történt, hogy rendet tettem Tomi asztalán, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy a rend azóta is tart. És ezen a napon készítettem a fényképet az idei mikulásgyárról is, ahol az összes ajándék szerepel, amit mi szántunk másoknak (kivéve a hóembereket, azok közül csak egy van a képen, mert a többi még nem volt készen), meg ami én szántam Tominak. Tomi közben kint várakozott az előszobában, és nyöszörgött, hogy hideg van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése