J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
Ez a sorozat harmadik része, Harry harmadik éve a Roxfortban. A helyzet az előző évekhez képest nagyjából változatlan: Harryt továbbra is üldözi a múlt, Hermione továbbra is eminens, Ron továbbra is vicces, Neville továbbra is balek, Malfoy továbbra is gonosz, Piton továbbra is igazságtalan, Dumbledore továbbra is bölcs, Hagrid továbbra is rajong a veszélyes varázslényekért, továbbra is van vicces festmény (eddig a legjobb fej, én simán lecserélném rá a Kövér Dámát), és persze ismét adódik egy megoldandó rejtély, mint minden jó krimiben – nyilván ismét a gyerekek oldják meg, de erről a Titkok Kamrájánál már írtam.
Persze ezt a részt is úgy olvastam, hogy közben a filmet láttam lelki szemeim előtt. Amikor a moziból kijöttem annak idején, teljesen felháborított, mit műveltek ezzel a könyvvel, de mostanra csak az érzés maradt meg, az oka már ködbe veszett. Most megint tudom, miért tarto(tta)m rossznak a feldolgozást. Ez az első olyan film, ami után kérdések maradnak a nézőben, és ez nem jó jel. Ettől a résztől kezdve mindegyik film végén kétfelől (anyutól és Tomitól) érkeztek a kérdések moziból kijövet: “És ezt miért csinálta?”, “És ezt miért mondta?”, “És ezt honnan tudta?”, “És ezt hogy csinálta?”, és ez csak azért bosszantott, mert semeddig nem tartott volna a válaszokat beleágyazni a filmbe, és nagyon sajnáltam anyut is meg Tomit is, hogy ezekből a jó kis sztorikból kimaradtak. A helyzet egyébként a későbbi filmekkel egyre rosszabb lett, és máig sem értem, miért mondja a többség, hogy a harmadik filmtől vált nézhetővé a sorozat. (Indoklást még sosem olvastam, mert sosem az volt a kérdés, hogy miért az tetszett, csak az, hogy melyik tetszett.) Szóval azért a történet csúcspontja sokkal-sokkal jobb a könyvben, mint amilyenné a filmben tették, pedig korábban volt egy-két jelenet, aminek kifejezetten jót tett az átalakítás.
Régen egyszer hallottam, hogy az írónő mindig elrejt utalásokat a végkifejletre, és szégyelltem is, hogy nem vagyok elég jó megfigyelő ahhoz, hogy ezeket észrevegyem. Aztán az egészről megfeledkeztem. Titkok Kamrája kapcsán olvastam erről újra a molyos idézetekhez fűzött kommentek között, és ott még azt is elhintették, hogy Ron száját kell figyelni. És tényleg! A leglényegtelenebb félmondata járul hozzá később a megoldáshoz. A vége felé aztán Dumbledore-nak is volt egy ilyen megjegyzése, és el is határoztam, hogy jól eszembe vésem azt a mondatot, hogy aztán az 5., 6. vagy 7. könyvben felfedezzem, mire utalt.
De az azkabani fogolynál maradva - továbbra is rengeteg a humoros megjegyzés és az irónia, amit imádok. Sokáig nem szerettem és nem értettem az angol humort, aztán ez megváltozott. Ennek a sztorinak kifejezetten jól is áll. Csak néhány idézetet mutatnék illusztrációként.
“ ‘I’m not going to be murdered,’ Harry said out loud.
’That’s the spirit, dear,’ said his mirror sleepily.” (p. 55)
“ ‘Ah, well, people can be a bit stupid abou’ their pets,’ said Hagrid wisely. Behind him, Buckbeak spat a few ferret bones onto Hagrid’s pillow.” (p. 203)
Van egy vizsga, a NEWT. A betűszó feloldása a következő: “Nastily Exhausting Wizarding Tests”.
És ezek csak azok, amiken hangosan felnevettem. A legilyenebb egyébként a könyv utolsó oldalán található, de azzal elárulnám a könyv lényegét, úgyhogy inkább azt javaslom, lapozza fel, akit érdekel.
A leghumorosabb karakter Trelawney professzor, a jóslástan tanárnő, és nagyon eltalálták a filmben is. Van olyan jó karakter, mint az előző tanévben Gilderoy Lockhart, csak kevésbé tenyérbemászó – inkább csak röhejes.
Még emlékszem, milyen izgalommal olvastam először ezt a könyvet, hogy törtem a fejem a rejtélyek megoldásán (hogy nem találtam el egyet sem :P), és mennyire biztos voltam benne, hogy a 7. könyvben valahogyan mégis feltámadnak Harry szülei. Legalább akkora jósnő vagyok, mint Trelawney :)
Egy dolog irritált, ez pedig a rengeteg ismétlés. Az elején megint megtudtuk, ki is Harry, aztán később megint megtudtuk, mi a Fúriafűz, ki Filch, mi a kviddics, stb. Nem érzem ezt indokoltnak, főleg úgy, hogy még a 150. oldalon is tud erről szólni egy fél bekezdés, mégpedig azért, mert nem tartom valószínűnek, hogy bárki is lekapta volna valaha a 3. kötetet a polcról úgy, hogy nem olvasta az elsőt meg a másodikat. Azért nem nagyon titkolták soha, hogy hét könyvből áll a sorozat, és a legtöbben szerintem sorban olvasták ill. olvassák. Ha meg már muszáj ismételni, azt szerintem nem muszáj ilyen direkt módon csinálni, hogy egy teljes bekezdésben bemutatjuk Pitont: "Sosem mosolygott. Utálta Harryt. Malfoyt nagyon kedvelte. Mindig zsíros volt a haja. Bájitaltant tanított." Lehetett volna indirekt módon is intézni, mondjuk pl. "[...] - mondta Piton, aki gyűlölte Harryt", vagy ilyesmi. Őszintén remélem, hogy ez a negyedik kötetre elmúlt, mert tényleg nagyon zavar.
Összességében másodszor is nagyon tetszett a könyv, nagyon sajnálom a filmet, és nem szeretem a kviddics meccseket – még szerencse, hogy az írónő rövidre fogja a beszámolót. Azt azért bevallhatom, hogy volt egy eset, aminél felpörgött a szívem, na de többet nem pletykálok, olvassátok (újra)!
Persze ezt a részt is úgy olvastam, hogy közben a filmet láttam lelki szemeim előtt. Amikor a moziból kijöttem annak idején, teljesen felháborított, mit műveltek ezzel a könyvvel, de mostanra csak az érzés maradt meg, az oka már ködbe veszett. Most megint tudom, miért tarto(tta)m rossznak a feldolgozást. Ez az első olyan film, ami után kérdések maradnak a nézőben, és ez nem jó jel. Ettől a résztől kezdve mindegyik film végén kétfelől (anyutól és Tomitól) érkeztek a kérdések moziból kijövet: “És ezt miért csinálta?”, “És ezt miért mondta?”, “És ezt honnan tudta?”, “És ezt hogy csinálta?”, és ez csak azért bosszantott, mert semeddig nem tartott volna a válaszokat beleágyazni a filmbe, és nagyon sajnáltam anyut is meg Tomit is, hogy ezekből a jó kis sztorikból kimaradtak. A helyzet egyébként a későbbi filmekkel egyre rosszabb lett, és máig sem értem, miért mondja a többség, hogy a harmadik filmtől vált nézhetővé a sorozat. (Indoklást még sosem olvastam, mert sosem az volt a kérdés, hogy miért az tetszett, csak az, hogy melyik tetszett.) Szóval azért a történet csúcspontja sokkal-sokkal jobb a könyvben, mint amilyenné a filmben tették, pedig korábban volt egy-két jelenet, aminek kifejezetten jót tett az átalakítás.
Régen egyszer hallottam, hogy az írónő mindig elrejt utalásokat a végkifejletre, és szégyelltem is, hogy nem vagyok elég jó megfigyelő ahhoz, hogy ezeket észrevegyem. Aztán az egészről megfeledkeztem. Titkok Kamrája kapcsán olvastam erről újra a molyos idézetekhez fűzött kommentek között, és ott még azt is elhintették, hogy Ron száját kell figyelni. És tényleg! A leglényegtelenebb félmondata járul hozzá később a megoldáshoz. A vége felé aztán Dumbledore-nak is volt egy ilyen megjegyzése, és el is határoztam, hogy jól eszembe vésem azt a mondatot, hogy aztán az 5., 6. vagy 7. könyvben felfedezzem, mire utalt.
De az azkabani fogolynál maradva - továbbra is rengeteg a humoros megjegyzés és az irónia, amit imádok. Sokáig nem szerettem és nem értettem az angol humort, aztán ez megváltozott. Ennek a sztorinak kifejezetten jól is áll. Csak néhány idézetet mutatnék illusztrációként.
“ ‘I’m not going to be murdered,’ Harry said out loud.
’That’s the spirit, dear,’ said his mirror sleepily.” (p. 55)
“ ‘Ah, well, people can be a bit stupid abou’ their pets,’ said Hagrid wisely. Behind him, Buckbeak spat a few ferret bones onto Hagrid’s pillow.” (p. 203)
Van egy vizsga, a NEWT. A betűszó feloldása a következő: “Nastily Exhausting Wizarding Tests”.
És ezek csak azok, amiken hangosan felnevettem. A legilyenebb egyébként a könyv utolsó oldalán található, de azzal elárulnám a könyv lényegét, úgyhogy inkább azt javaslom, lapozza fel, akit érdekel.
A leghumorosabb karakter Trelawney professzor, a jóslástan tanárnő, és nagyon eltalálták a filmben is. Van olyan jó karakter, mint az előző tanévben Gilderoy Lockhart, csak kevésbé tenyérbemászó – inkább csak röhejes.
Még emlékszem, milyen izgalommal olvastam először ezt a könyvet, hogy törtem a fejem a rejtélyek megoldásán (hogy nem találtam el egyet sem :P), és mennyire biztos voltam benne, hogy a 7. könyvben valahogyan mégis feltámadnak Harry szülei. Legalább akkora jósnő vagyok, mint Trelawney :)
Egy dolog irritált, ez pedig a rengeteg ismétlés. Az elején megint megtudtuk, ki is Harry, aztán később megint megtudtuk, mi a Fúriafűz, ki Filch, mi a kviddics, stb. Nem érzem ezt indokoltnak, főleg úgy, hogy még a 150. oldalon is tud erről szólni egy fél bekezdés, mégpedig azért, mert nem tartom valószínűnek, hogy bárki is lekapta volna valaha a 3. kötetet a polcról úgy, hogy nem olvasta az elsőt meg a másodikat. Azért nem nagyon titkolták soha, hogy hét könyvből áll a sorozat, és a legtöbben szerintem sorban olvasták ill. olvassák. Ha meg már muszáj ismételni, azt szerintem nem muszáj ilyen direkt módon csinálni, hogy egy teljes bekezdésben bemutatjuk Pitont: "Sosem mosolygott. Utálta Harryt. Malfoyt nagyon kedvelte. Mindig zsíros volt a haja. Bájitaltant tanított." Lehetett volna indirekt módon is intézni, mondjuk pl. "[...] - mondta Piton, aki gyűlölte Harryt", vagy ilyesmi. Őszintén remélem, hogy ez a negyedik kötetre elmúlt, mert tényleg nagyon zavar.
Összességében másodszor is nagyon tetszett a könyv, nagyon sajnálom a filmet, és nem szeretem a kviddics meccseket – még szerencse, hogy az írónő rövidre fogja a beszámolót. Azt azért bevallhatom, hogy volt egy eset, aminél felpörgött a szívem, na de többet nem pletykálok, olvassátok (újra)!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése