Okos-e a kutya?

Pénteken Tomi kérte, hogy menjek elé Marcival a munkaidő végére, tehát kb. fél 11-re. Mivel ő sem végzett fél 11-re, és ezt előre lehetett tudni, így én sem mentem oda fél 11-re, hanem pont akkor indultam. Valamikor 11 körül értünk át a hídon, épp a kollégium előtt baktattunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki fütyül. Tomi volt az, csak ő nem kívül jött a járdán, hanem belül a kollégiumnál. Kicsit közelebb mentem hozzá, Marci rá se bagózott. Még egy kicsit közelebb mentem, még mindig semmi, de ekkor már ledobtam a kutya pórázát, mert ilyenkor oda szokott rohanni Tomihoz, ha észreveszi, és óriási az öröm mindkettőjük részéről. A kutya még egy ideig szaglászott, aztán észrevette Tomit. Hozzáteszem, Tomi egy lámpa alatt állt, de ez tényleg már csak a hab a tortán. Marci megmerevedett, égnek emelte a farkát, morgott, majd nekiugrott Tominak, jól megugatta, aztán sarkon fordult és elrohant. Bennem megállt az ütő, hogy 1. ennyire ostoba kutya a világon nincs, 2. kiszalad mindjárt egy kocsi elé, aztán szedegethetem kiskanállal, ami marad belőle. De utóbbira nem került sor, ugyanis az első parkoló kocsi mögé berohant, megkerülte, és Tomi háta mögé került. Ekkor már felismerte a gazdáját, akivel 9 hónapja találkozott először, és akivel holnap 2 hónapja él együtt, és az öröm jeleit mutatta.

Azóta sem térek magamhoz. Ez a kutya miért nem használja az orrát szaglásra? Miért jobb a szemem, mint az övé, amikor szemüveges vagyok? Miért jobb a fülem, mint az övé, amikor köztudottan halláskárosult is vagyok? Ezt én fel nem foghatom. Erre csak az lehet a magyarázat, hogy a kutya ostoba. (Ettől még nagyon aranyos, teszem hozzá, és nagyon vicces is, ezen az alakításán például hazáig röhögtünk sírva.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk