Tegnap, amikor ebédeltem, Liza először bepisilt, aztán elesett, és nem tudott felállni. Nekem abban a pillanatban elment az étvágyam, ma tudtam legközelebb a kajámra nézni. Ma megint egy fokot romlott a helyzet: kétszer is bepisilt álmában. Nehéz ezt így végigcsinálni, legyen már vasárnap, hogy végre azt mondhassam neki este, most már mehet, ha szeretne. (Gondolom, most néhányan hülyének néznek, de én akkor is világ életemben beszélgettem a kutyámmal, és most is így teszek, és minden este megbeszélem vele a közeljövőre vonatkozó terveket. Szerintem van, amit megért belőlük.)
Miután egy hét alatt kétszer is úgy mentem órára reggel fél 8-ra, hogy csak egy ember jelent meg az ötből, ma már hárman voltak. Teljesen meg is hatódtam. Egyikük egyébként állítólag nem jön többet, mert nem jó neki az új időpont, ezzel meg nem tudok mit csinálni. Muszáj heti kettőt jönni, mert októberre be kell fejezniük a tanfolyamot (a cég miatt), és erre másként esélyük sem lenne.
Leadtam az indexet. Átnézte a tanulmányis lány, majd mikor végzett, közölte, hogy sajnos a tanrenden kívüli tanegységeket (tehát a publikációt meg a konferenciát) be kell írni külön az index hátuljába, a hivatalos bejegyzések rovatba, majd alá kell íratni a programvezetővel. Komolyan meg tud lepni még mindig, mennyire szervezetlen az egész. Erről ugyanis sehol semmilyen tájékoztatás nem lelhető fel, tehát nem tudom, miből kellett volna megsejtenem. Hozzáteszem, a lány nagyon kedves volt, le sem cseszett, nem is küldött el aláírást szerezni, csak mondta, hogy jövő félévben ezt már ne rontsam el. Majd igyekszem.
Voltam könyvet átvenni meg vásárolni, így kb. másfél órára egyedül maradt a kutya. Végig arra gondoltam, vajon haragszik-e, illetve él-e még, mire hazaérek. Él. (Ezt is megbeszéltük: mondtam neki, hogy mindenképpen szeretnék vele lenni, mikor megy, úgyhogy várjon meg.) Két és fél hónap bojkott után ma a CBA-ban vásároltam, mert muszáj volt, különben nagyon sokáig lett volna egyedül Liza. Kissé bevásároltam, mert holnap vendégeket várok. Eredetileg csak Réka jött volna, mert mindenféle megbeszélni és elmesélni való gyűlt fel, másrészt meg szülinapja volt vasárnap, és azt is illene megünnepelni egy kicsit (ez utóbbi nem hivatalos programpont, de lényeg, hogy én tudom, hogy létezik). Végül Orsi is eljön, mert amikor megírtam nekik, hogy valószínűleg ez Liza utolsó hete, akkor ő is úgy döntött, hogy szeretne elköszönni. Hát, mindhármunk gyerekkorának jelentős részében ott volt Liza, úgyhogy gondoltam, hogy egy utolsó simogatásra Orsi is szívesen eljönne. Vagy nem szívesen... Erre szerintem senki nem jön szívesen.
Ma be akartam fejezni a második kisregényt, és el akartam jutni a harmadiknak legalább a harmadik fejezetéig, de ezt buktam. Fél 11-re értem haza, fél 3-kor még csak egy oldalt fordítottam, mert olyan álomkór tört rám már megint, hogy alig voltam magamnál. Úgyhogy ki is dőltem, gondoltam, alszom egy órát. Aha, két és felet. Közben kaptam egy hívást egy banktól, hogy hadd adjanak pénzügyi tanácsot, és közben vegyek tőlük drágáért egy programot, ami pontosan nyomon követi, mennyi pénzt veszek ki a számlámról (hát, köszi, van e-bankom, az pont ugyanezt tudja, csak ingyen van), de sikerült elhajtani a pasit. A nő, aki a múltkor hívott, sokkal erőszakosabb volt, nem is hagyta, hogy megszólaljak, konkrétan kiosztott egy időpontot. Ja, egyébként ügyfeleik lakásán szeretnek pénzügyi tanácsokat osztogatni. Hoooogyisne...
Most meg majd mindjárt megyek mosni. Liza ma annyi mindent pisilt össze, hogy ma kb. kétóránként mostam valamit. Most megint. Szegénykém. Tényleg jó lenne már, ha mehetne, ez az állapot egyikünknek sem jó.
Miután egy hét alatt kétszer is úgy mentem órára reggel fél 8-ra, hogy csak egy ember jelent meg az ötből, ma már hárman voltak. Teljesen meg is hatódtam. Egyikük egyébként állítólag nem jön többet, mert nem jó neki az új időpont, ezzel meg nem tudok mit csinálni. Muszáj heti kettőt jönni, mert októberre be kell fejezniük a tanfolyamot (a cég miatt), és erre másként esélyük sem lenne.
Leadtam az indexet. Átnézte a tanulmányis lány, majd mikor végzett, közölte, hogy sajnos a tanrenden kívüli tanegységeket (tehát a publikációt meg a konferenciát) be kell írni külön az index hátuljába, a hivatalos bejegyzések rovatba, majd alá kell íratni a programvezetővel. Komolyan meg tud lepni még mindig, mennyire szervezetlen az egész. Erről ugyanis sehol semmilyen tájékoztatás nem lelhető fel, tehát nem tudom, miből kellett volna megsejtenem. Hozzáteszem, a lány nagyon kedves volt, le sem cseszett, nem is küldött el aláírást szerezni, csak mondta, hogy jövő félévben ezt már ne rontsam el. Majd igyekszem.
Voltam könyvet átvenni meg vásárolni, így kb. másfél órára egyedül maradt a kutya. Végig arra gondoltam, vajon haragszik-e, illetve él-e még, mire hazaérek. Él. (Ezt is megbeszéltük: mondtam neki, hogy mindenképpen szeretnék vele lenni, mikor megy, úgyhogy várjon meg.) Két és fél hónap bojkott után ma a CBA-ban vásároltam, mert muszáj volt, különben nagyon sokáig lett volna egyedül Liza. Kissé bevásároltam, mert holnap vendégeket várok. Eredetileg csak Réka jött volna, mert mindenféle megbeszélni és elmesélni való gyűlt fel, másrészt meg szülinapja volt vasárnap, és azt is illene megünnepelni egy kicsit (ez utóbbi nem hivatalos programpont, de lényeg, hogy én tudom, hogy létezik). Végül Orsi is eljön, mert amikor megírtam nekik, hogy valószínűleg ez Liza utolsó hete, akkor ő is úgy döntött, hogy szeretne elköszönni. Hát, mindhármunk gyerekkorának jelentős részében ott volt Liza, úgyhogy gondoltam, hogy egy utolsó simogatásra Orsi is szívesen eljönne. Vagy nem szívesen... Erre szerintem senki nem jön szívesen.
Ma be akartam fejezni a második kisregényt, és el akartam jutni a harmadiknak legalább a harmadik fejezetéig, de ezt buktam. Fél 11-re értem haza, fél 3-kor még csak egy oldalt fordítottam, mert olyan álomkór tört rám már megint, hogy alig voltam magamnál. Úgyhogy ki is dőltem, gondoltam, alszom egy órát. Aha, két és felet. Közben kaptam egy hívást egy banktól, hogy hadd adjanak pénzügyi tanácsot, és közben vegyek tőlük drágáért egy programot, ami pontosan nyomon követi, mennyi pénzt veszek ki a számlámról (hát, köszi, van e-bankom, az pont ugyanezt tudja, csak ingyen van), de sikerült elhajtani a pasit. A nő, aki a múltkor hívott, sokkal erőszakosabb volt, nem is hagyta, hogy megszólaljak, konkrétan kiosztott egy időpontot. Ja, egyébként ügyfeleik lakásán szeretnek pénzügyi tanácsokat osztogatni. Hoooogyisne...
Most meg majd mindjárt megyek mosni. Liza ma annyi mindent pisilt össze, hogy ma kb. kétóránként mostam valamit. Most megint. Szegénykém. Tényleg jó lenne már, ha mehetne, ez az állapot egyikünknek sem jó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése