Interjú
Voltam ma a műfordítónál. Amikor felhívtam, nagyon meglepett, hogy magához hívott meg, azért ez nem semmi. Kiderült, hogy pont ott lakik, ahol Rékáék régen, csak nem tízemeletesben, hanem a közvetlenül Rékáék panelje mellett álló kertes házak egyikében. Nem kevésszer sétáltunk el a házuk előtt, amikor még oda jártam Rékáékhoz :)
Háromra mentem, sikerült kivételesen időben odaérni, büszke is vagyok erre a teljesítményre. (Én, aki a jedlikes években sokáig fél 7-re mentem be a 3/4 8-as nulladik órára. Biztos az egyetem alatt romlottam el.) Nagyon kedvesen fogadtak, a műfordító felesége nagyon közvetlen is volt. Tanította anyut a Jedlikben, még '78 környékén, de nem emlékszik rá, amin mondjuk nem hinném, hogy csodálkozni kéne, anyu sem hiszi: elég régen volt ez már, ráadásul anyu nem volt tagozatos, szóval kevés óraszámban találkozott az angoltanárával. Mindenesetre vicces, hogy tényleg milyen kicsi a világ.
Körülbelül egy órát voltam náluk, minden kérdésemet feltettem a Pán Péterrel kapcsolatban, kimerítő válaszokat kaptam, a plusz információkról nem is beszélve, amiket a Google nem árult el nekem eddig, pedig ugye a barátom. Azt mondjuk elárulta, hogy a Disney rajzfilm 1953-ban készült, ezen meg is döbbentem alaposan, de ennek ellenére nem a rajzfilm miatt lett 12 éves Pán Péter 1983-ban, amikor hosszú idő után először kapott magyar változatot Magyarországon. Fel is vettem a beszélgetést, de még nem mertem megnézni, mennyi hallatszik belőle. Azért persze jegyzeteltem is, a legfontosabb infók megvannak írásban, a többire meg emlékszem. De remélem, jó lesz a felvétel.
Kicsit izgulok, mióta eljöttem, hogy megbántottam-e esetleg a műfordítót. Mármint azzal, hogy arról kérdezgettem, milyen eltérések vannak Barrie eredetije és az ő átdolgozása között, pedig teljesen komolyan gondolom, hogy nem célom minősíteni a magyar változatot, csak megállapítottam, hogy vannak eltérések, és kíváncsi voltam, mennyire voltak tudatosak a változtatások, illetve mindegyik tudatos volt-e. És igen, mindegyik tudatos volt, az a magyarázat, amire gondoltam, csak azt nem tudtam eldönteni, a kiadó vagy a fordító hozta meg az alapdöntést. Most már azt is tudom, hogy a kiadó. Egyébként belenéztem abba a bejegyzésbe, amit az átdolgozásról írtam, amikor elolvastam. Kicsit meglepett, mennyire megdöbbentett az átdolgozás mértéke. Valószínűleg azóta megbarátkoztam a dologgal. Többször gondoltam rá mostanában, hogy ha Bence meg Matyi elég nagyok lesznek ahhoz, hogy tőlem is meghallgassanak egy-egy mesét, esetleg lesz 8-9 éves gyerekem, akkor felolvasgatnám nekik fejezetenként. Van benne minden, ami egy gyereknek kellhet: indiánok, kalózok, csodálatos képességgel rendelkező főhős.
A lényeg tehát, hogy jól éreztem magam, nagyon jó válaszokat kaptam, sok újat megtudtam (részben azért, mert a színdarabbal és annak sorsával nem foglalkozom, csak a regénnyel, és a műfordító a színdarabot is lefordította, volt is belőle előadás, csak nem sokáig játszotta a színház). A végén ráadásul kaptam egy dedikált könyvet is, egy idegen szavak szótárát, de nem a Bakos-félét, hanem a műfordítóét, ez talán a legjobb a mai napban :)
Háromra mentem, sikerült kivételesen időben odaérni, büszke is vagyok erre a teljesítményre. (Én, aki a jedlikes években sokáig fél 7-re mentem be a 3/4 8-as nulladik órára. Biztos az egyetem alatt romlottam el.) Nagyon kedvesen fogadtak, a műfordító felesége nagyon közvetlen is volt. Tanította anyut a Jedlikben, még '78 környékén, de nem emlékszik rá, amin mondjuk nem hinném, hogy csodálkozni kéne, anyu sem hiszi: elég régen volt ez már, ráadásul anyu nem volt tagozatos, szóval kevés óraszámban találkozott az angoltanárával. Mindenesetre vicces, hogy tényleg milyen kicsi a világ.
Körülbelül egy órát voltam náluk, minden kérdésemet feltettem a Pán Péterrel kapcsolatban, kimerítő válaszokat kaptam, a plusz információkról nem is beszélve, amiket a Google nem árult el nekem eddig, pedig ugye a barátom. Azt mondjuk elárulta, hogy a Disney rajzfilm 1953-ban készült, ezen meg is döbbentem alaposan, de ennek ellenére nem a rajzfilm miatt lett 12 éves Pán Péter 1983-ban, amikor hosszú idő után először kapott magyar változatot Magyarországon. Fel is vettem a beszélgetést, de még nem mertem megnézni, mennyi hallatszik belőle. Azért persze jegyzeteltem is, a legfontosabb infók megvannak írásban, a többire meg emlékszem. De remélem, jó lesz a felvétel.
Kicsit izgulok, mióta eljöttem, hogy megbántottam-e esetleg a műfordítót. Mármint azzal, hogy arról kérdezgettem, milyen eltérések vannak Barrie eredetije és az ő átdolgozása között, pedig teljesen komolyan gondolom, hogy nem célom minősíteni a magyar változatot, csak megállapítottam, hogy vannak eltérések, és kíváncsi voltam, mennyire voltak tudatosak a változtatások, illetve mindegyik tudatos volt-e. És igen, mindegyik tudatos volt, az a magyarázat, amire gondoltam, csak azt nem tudtam eldönteni, a kiadó vagy a fordító hozta meg az alapdöntést. Most már azt is tudom, hogy a kiadó. Egyébként belenéztem abba a bejegyzésbe, amit az átdolgozásról írtam, amikor elolvastam. Kicsit meglepett, mennyire megdöbbentett az átdolgozás mértéke. Valószínűleg azóta megbarátkoztam a dologgal. Többször gondoltam rá mostanában, hogy ha Bence meg Matyi elég nagyok lesznek ahhoz, hogy tőlem is meghallgassanak egy-egy mesét, esetleg lesz 8-9 éves gyerekem, akkor felolvasgatnám nekik fejezetenként. Van benne minden, ami egy gyereknek kellhet: indiánok, kalózok, csodálatos képességgel rendelkező főhős.
A lényeg tehát, hogy jól éreztem magam, nagyon jó válaszokat kaptam, sok újat megtudtam (részben azért, mert a színdarabbal és annak sorsával nem foglalkozom, csak a regénnyel, és a műfordító a színdarabot is lefordította, volt is belőle előadás, csak nem sokáig játszotta a színház). A végén ráadásul kaptam egy dedikált könyvet is, egy idegen szavak szótárát, de nem a Bakos-félét, hanem a műfordítóét, ez talán a legjobb a mai napban :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése