Agatha Christie: Murder on the Orient Express
Igaz történet alapján. 1929-ben az Orient Expressz elakadt Isztambul közelében egy hóviharban, és ez az eset megihlette Agatha Christie-t. Jött Poirot, és nyomozott.
Az Orient Expressz Isztambul - Calais vagonjában tizennégy ember utazik, 11 olyan, akiket a véletlen sodort egymás mellé, egy házaspár meg Poirot, aki, szegény, szeretne kicsit pihenni, várost nézni. Nem fog. Nem elég, hogy valami folyamatban lévő ügy miatt azonnal hazahívják, de ráadásul a második éjszakán a vonat elakad a semmi közepén a hóban. Másnap délben pedig az egyik utast holtan találják a hálófülkéjében: 12 késszúrás végzett vele, körülötte pedig itt-ott egyik-másik utas tulajdonában álló apró tárgyak bukkannak fel. Poirot még egy vonatutat sem tölthet el békében, azonnal nyomoznia kell, mivel Jugoszláviában nem száll fel rendőr a vonatra, szóval ő az egyetlen kompetens személy. A nyomozás a szokásos módon folyik: Poirot kihallgat minden lehetséges szemtanút, hátradől és végiggondolja a hallottakat, majd mindenkit összetrombitál az ebédlőbe, és elmeséli, hogyan is történt a bűntény.
Tetszett az alaphelyzet a sok furcsasággal és csavarral, tetszett Poirot (eddig sosem tűnt fel, mennyire kedvelem ezt a pasit), és nagyon tetszett a stílus, a humor. Nemcsak a szereplők ironizálnak és humorizálnak, hanem az elbeszélő is, ez pedig nálam mindig pluszpont. Azon tűnődtem el olvasás közben, vajon melyik két generáció között vált köddé az a világ, ami a regény idején még megvolt: választékos beszéd, előkelő viselkedés, udvarias társalgás, nagyúri dámák, angol urak, ilyesmi. Lehetett ennek köze a különböző "eszmék" térnyeréséhez? Vagy annyi lenne az egész, hogy ezeknek az embereknek a gyerekei hirtelen az asztalra csaptak, és azt mondták, ők bizony nem játsszák tovább ezeket a szerepeket? Ez is lehetne izgalmas kutatási téma, már ha nem tök triviális a problémafelvetés, és ha nem kutatták még ki ezren. És ha majd elkészül a film David Suchet főszereplésével, merthogy érthetetlen módon ez még nem történt meg, azonnal megnézem. Suchet nagyon jó Poirot, csak vele érdekel a film.
A vége előtt kb. 30 oldallal kabaréba fordult az egész, ami nem tetszett már annyira, és a végső magyarázat is csak fél pontot tudott visszahozni a kabaré miatt veszített egyből. A végső ítélet pedig egyáltalán nem szimpatikus, de belátom, védhető. Végül is négy és fél pontot kapott.
Hazafelé még azon is gondolkodtam, lehet-e abnormális, hogy én mindig csak krimit olvasok. Aztán rájöttem, hogy ez nem is igaz, nem mindig krimit olvasok, Szabó Magda nem is írt krimit, Bacsó Péter se, G. Szabó Judit se, csak hogy a legutóbbi párat említsem. De arra is rájöttem, hogy valószínűleg tényleg több krimit olvasok, mint egy átlagember. (Meg lehet, hogy eleve többet olvasok, de ez már nem is tartozik ide.) Aztán akkor meg mi van? Más csak sci-fit olvas, vagy csak Romanát, stb. Ráadásul nem fenyeget a veszély, hogy a sok krimitől, amit olvasok (és megnézek a tévében), egyszer csak elborul az agyam, mert ha valami kiderül ezekből, az pont az, hogy nem érdemes bűnt elkövetni, mert ha rájönnek, hogy mi történt (és rájönnek), akkor arra is rájönnek seperc alatt, ki követte el. Tökéletes bűntény pedig nincs. Még Agatha Christie-nél sincs, pedig az ő bűnözői aztán nem kispályások. Szóval mondhatjuk, hogy a sok krimi fokozottan jogkövető magatartásra ösztönöz.
UPDATE
Mikor már azt hittem, egyszer, ha nyerek a lottón, felülök az Orient Expresszre, találtam egy cikket, amit már pár éve olvastam egyszer, csak teljesen eltemetődött a sok emlék között: az Orient Expressz évekkel ezelőtt megszűnt, ráadásul a vége felé már régen nem közlekedett Isztambulig. (Egyébként voltam a kiállításon is, mikor itt volt Budapesten, hát, szita lett az agyam pár év alatt.) Nagyon elszomorodtam ettől. Nem mintha egyébként lenne rá pénzem, mert megnéztem, a legolcsóbb jegy kb. 320 ezer forintba került (ez átlag négy hónapi munkám bére), ráadásul íratlan szabály volt, hogy szmokingban ill. estélyiben kell villogni minimum este, és nem illett pólóban-farmerben ellenni. Csak maga az érzés volt rossz, hogy akkor sem ülhetnék fel rá, ha valami csoda folytán semmi fontosabbra nem kéne pénz, és egy-két-három év alatt összespórolnám az árát. Egyedül az vigasztal, hogy csinált az ITV egy dokumentumfilmet, miszerint David Suchet on the Orient Express, és azt meg fogom nézni. Akit rajtam kívül érdekel, itt találja: http://www.youtube.com/watch?v=RqFX6bNCwjA
UPDATE 2
Valami fórumon írta egyszer valaki, nem érti, miért kell David Suchet brit színész nevét "szüsé"-nek ejteni (nem fogok most IPA-jeleket keresgélni), mikor feltehetően "szácset". Na, akkor én most hallottam a fentebb említett film elején, hogy ő "szuséj". (Azért lehet, hogy majd este mégis keresgélek IPA-jeleket, mert ez így borzalmasan hülyén néz ki.)
Az Orient Expressz Isztambul - Calais vagonjában tizennégy ember utazik, 11 olyan, akiket a véletlen sodort egymás mellé, egy házaspár meg Poirot, aki, szegény, szeretne kicsit pihenni, várost nézni. Nem fog. Nem elég, hogy valami folyamatban lévő ügy miatt azonnal hazahívják, de ráadásul a második éjszakán a vonat elakad a semmi közepén a hóban. Másnap délben pedig az egyik utast holtan találják a hálófülkéjében: 12 késszúrás végzett vele, körülötte pedig itt-ott egyik-másik utas tulajdonában álló apró tárgyak bukkannak fel. Poirot még egy vonatutat sem tölthet el békében, azonnal nyomoznia kell, mivel Jugoszláviában nem száll fel rendőr a vonatra, szóval ő az egyetlen kompetens személy. A nyomozás a szokásos módon folyik: Poirot kihallgat minden lehetséges szemtanút, hátradől és végiggondolja a hallottakat, majd mindenkit összetrombitál az ebédlőbe, és elmeséli, hogyan is történt a bűntény.
Tetszett az alaphelyzet a sok furcsasággal és csavarral, tetszett Poirot (eddig sosem tűnt fel, mennyire kedvelem ezt a pasit), és nagyon tetszett a stílus, a humor. Nemcsak a szereplők ironizálnak és humorizálnak, hanem az elbeszélő is, ez pedig nálam mindig pluszpont. Azon tűnődtem el olvasás közben, vajon melyik két generáció között vált köddé az a világ, ami a regény idején még megvolt: választékos beszéd, előkelő viselkedés, udvarias társalgás, nagyúri dámák, angol urak, ilyesmi. Lehetett ennek köze a különböző "eszmék" térnyeréséhez? Vagy annyi lenne az egész, hogy ezeknek az embereknek a gyerekei hirtelen az asztalra csaptak, és azt mondták, ők bizony nem játsszák tovább ezeket a szerepeket? Ez is lehetne izgalmas kutatási téma, már ha nem tök triviális a problémafelvetés, és ha nem kutatták még ki ezren. És ha majd elkészül a film David Suchet főszereplésével, merthogy érthetetlen módon ez még nem történt meg, azonnal megnézem. Suchet nagyon jó Poirot, csak vele érdekel a film.
A vége előtt kb. 30 oldallal kabaréba fordult az egész, ami nem tetszett már annyira, és a végső magyarázat is csak fél pontot tudott visszahozni a kabaré miatt veszített egyből. A végső ítélet pedig egyáltalán nem szimpatikus, de belátom, védhető. Végül is négy és fél pontot kapott.
Hazafelé még azon is gondolkodtam, lehet-e abnormális, hogy én mindig csak krimit olvasok. Aztán rájöttem, hogy ez nem is igaz, nem mindig krimit olvasok, Szabó Magda nem is írt krimit, Bacsó Péter se, G. Szabó Judit se, csak hogy a legutóbbi párat említsem. De arra is rájöttem, hogy valószínűleg tényleg több krimit olvasok, mint egy átlagember. (Meg lehet, hogy eleve többet olvasok, de ez már nem is tartozik ide.) Aztán akkor meg mi van? Más csak sci-fit olvas, vagy csak Romanát, stb. Ráadásul nem fenyeget a veszély, hogy a sok krimitől, amit olvasok (és megnézek a tévében), egyszer csak elborul az agyam, mert ha valami kiderül ezekből, az pont az, hogy nem érdemes bűnt elkövetni, mert ha rájönnek, hogy mi történt (és rájönnek), akkor arra is rájönnek seperc alatt, ki követte el. Tökéletes bűntény pedig nincs. Még Agatha Christie-nél sincs, pedig az ő bűnözői aztán nem kispályások. Szóval mondhatjuk, hogy a sok krimi fokozottan jogkövető magatartásra ösztönöz.
UPDATE
Mikor már azt hittem, egyszer, ha nyerek a lottón, felülök az Orient Expresszre, találtam egy cikket, amit már pár éve olvastam egyszer, csak teljesen eltemetődött a sok emlék között: az Orient Expressz évekkel ezelőtt megszűnt, ráadásul a vége felé már régen nem közlekedett Isztambulig. (Egyébként voltam a kiállításon is, mikor itt volt Budapesten, hát, szita lett az agyam pár év alatt.) Nagyon elszomorodtam ettől. Nem mintha egyébként lenne rá pénzem, mert megnéztem, a legolcsóbb jegy kb. 320 ezer forintba került (ez átlag négy hónapi munkám bére), ráadásul íratlan szabály volt, hogy szmokingban ill. estélyiben kell villogni minimum este, és nem illett pólóban-farmerben ellenni. Csak maga az érzés volt rossz, hogy akkor sem ülhetnék fel rá, ha valami csoda folytán semmi fontosabbra nem kéne pénz, és egy-két-három év alatt összespórolnám az árát. Egyedül az vigasztal, hogy csinált az ITV egy dokumentumfilmet, miszerint David Suchet on the Orient Express, és azt meg fogom nézni. Akit rajtam kívül érdekel, itt találja: http://www.youtube.com/watch?v=RqFX6bNCwjA
UPDATE 2
Valami fórumon írta egyszer valaki, nem érti, miért kell David Suchet brit színész nevét "szüsé"-nek ejteni (nem fogok most IPA-jeleket keresgélni), mikor feltehetően "szácset". Na, akkor én most hallottam a fentebb említett film elején, hogy ő "szuséj". (Azért lehet, hogy majd este mégis keresgélek IPA-jeleket, mert ez így borzalmasan hülyén néz ki.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése