Szenteste
Idén 24-re nem sok minden maradt: a WC meg az előszoba kitakarítása, díszítés, faállítás, főzés. A takarítás kb. fél óra volt, és utána az egész lakás átporszívózása még egyszer ennyi, ahogy sejtettem. A díszítés további fél óra, a faállítás talpba faragással és díszítéssel együtt kb. másfél óra. De a főzés… Eleve nem főztünk meg délelőtt, mert akkor még rohangáltunk. Ez hiba volt, de tanulság, hogy 24-én egyáltalán nem szabad már főzni.
Egy körül átmentünk Tomi anyukájához. Odafelé a Bakáts téren találkoztunk egy vizslakölyökkel, aki pánikba esve rohangált fel és alá, körül sem nézett, így aztán kirohant egy kocsi elé, és ha egy srác nem fütyül neki, simán kifut a körútra, ahol még könnyebb kocsi alá kerülni. Hiába próbáltuk megfogni, nem hagyta magát, pedig a nyakában lógott a bilétája, nyilván volt rajta név, telefonszám, cím, ilyesmi. Engem nagyon megijesztett a jelenet, és nem is esett jól, mert karácsonykor nem szeretek szomorú dolgokkal találkozni, és azért egy elveszett kutya mindig szomorú, karácsonykor meg pláne. Végül aztán kiderült, hogy megvan a gazdija, csak a tér másik felén sétál: a kutya még nem tanulta meg, hogyan kell szépen sétálni póráz nélkül, kelekótya, és szem elől vesztette a gazdit. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy mégsem lett belőle kóbor kutya.
Éva néninél ajándékoztunk, beszélgettünk. Kapott két könyvet, virágot és csokit, Tomi egy nadrágot és kókuszgolyót, én meg Popper Péter könyveit, amiket majd szép sorjában el is olvasok, Liza meg rengeteg jutalomfalatot.
Amikor hazajöttünk, Tomi befaragta a fenyőt a talpba, aztán főzött, én meg fát és lakást díszítettem. Iszonyú lassan haladtunk. Az a vicc, hogy bár idén nem 24-én takarítottam, két órával később jött a Jézuska, mint tavaly, amikor pedig a teljes nagytakarítást 24-én csináltam, mert máskor nem volt rá lehetőség. A legszebb az volt, amikor végre minden és mindenki elkészült, leültünk az asztalhoz a halászlé mellé valamikor este 10 után pár perccel, mire a kutya bejelentette, hogy neki most azonnal le kell mennie. Úgyhogy még egy sétával is súlyosbítottuk a helyzetet. Persze a séta nem volt rossz, és már csak akkora hóban lett volna hangulatosabb, amekkora most van a körúton.
Szóval a Jézuska nagyon-nagyon későn jött idén, biztos a prioritási listája végére szorultunk. Azért még Szenteste ideért szerencsére. És rengeteg mindent hozott. Tominak dedikált Mérő László-könyvet, logikai fejtörőket, locsolás nélkül is élő virágot, Valami Amerika 2-t és csokit adott. Nekem valami döbbenetes mennyiségű gyerekholmit: Toy Story füzetboxot, zsírkrétát, ceruzát, filctollat, füzetet, naptárt, beszélő tollat, ami két cosdálkozás között elmondja, hogy “Strangers from the outside”, magát a 3. filmet DVD-n, a filmből készült PC játékot, valamint ugyanilyen játékot az Alice-ből és A Karib-tenger kalózaiból, na meg csokit. Aránytalan volt ez egy kicsit, viszont a Jézuskának velem könnyebb dolga van, mert én nagyon szeretem ezeket a gyerekes dolgokat :) Liza is sorra került, idén ő bontogatott először: rengeteg jutalomfalatot kapott meg néhány szaloncukrot.
Ajándékbontás után becsomagoltuk az ajándékokat mára, aztán alvás következett.
Néhány kép:
Itt a kutya bontogatott, én meg segítettem neki:
Itt meg én bontogattam, a kutya meg segített nekem:
Szép karácsony volt hármasban, még ha kicsit kapkodós is :)
Egy körül átmentünk Tomi anyukájához. Odafelé a Bakáts téren találkoztunk egy vizslakölyökkel, aki pánikba esve rohangált fel és alá, körül sem nézett, így aztán kirohant egy kocsi elé, és ha egy srác nem fütyül neki, simán kifut a körútra, ahol még könnyebb kocsi alá kerülni. Hiába próbáltuk megfogni, nem hagyta magát, pedig a nyakában lógott a bilétája, nyilván volt rajta név, telefonszám, cím, ilyesmi. Engem nagyon megijesztett a jelenet, és nem is esett jól, mert karácsonykor nem szeretek szomorú dolgokkal találkozni, és azért egy elveszett kutya mindig szomorú, karácsonykor meg pláne. Végül aztán kiderült, hogy megvan a gazdija, csak a tér másik felén sétál: a kutya még nem tanulta meg, hogyan kell szépen sétálni póráz nélkül, kelekótya, és szem elől vesztette a gazdit. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy mégsem lett belőle kóbor kutya.
Éva néninél ajándékoztunk, beszélgettünk. Kapott két könyvet, virágot és csokit, Tomi egy nadrágot és kókuszgolyót, én meg Popper Péter könyveit, amiket majd szép sorjában el is olvasok, Liza meg rengeteg jutalomfalatot.
Amikor hazajöttünk, Tomi befaragta a fenyőt a talpba, aztán főzött, én meg fát és lakást díszítettem. Iszonyú lassan haladtunk. Az a vicc, hogy bár idén nem 24-én takarítottam, két órával később jött a Jézuska, mint tavaly, amikor pedig a teljes nagytakarítást 24-én csináltam, mert máskor nem volt rá lehetőség. A legszebb az volt, amikor végre minden és mindenki elkészült, leültünk az asztalhoz a halászlé mellé valamikor este 10 után pár perccel, mire a kutya bejelentette, hogy neki most azonnal le kell mennie. Úgyhogy még egy sétával is súlyosbítottuk a helyzetet. Persze a séta nem volt rossz, és már csak akkora hóban lett volna hangulatosabb, amekkora most van a körúton.
Szóval a Jézuska nagyon-nagyon későn jött idén, biztos a prioritási listája végére szorultunk. Azért még Szenteste ideért szerencsére. És rengeteg mindent hozott. Tominak dedikált Mérő László-könyvet, logikai fejtörőket, locsolás nélkül is élő virágot, Valami Amerika 2-t és csokit adott. Nekem valami döbbenetes mennyiségű gyerekholmit: Toy Story füzetboxot, zsírkrétát, ceruzát, filctollat, füzetet, naptárt, beszélő tollat, ami két cosdálkozás között elmondja, hogy “Strangers from the outside”, magát a 3. filmet DVD-n, a filmből készült PC játékot, valamint ugyanilyen játékot az Alice-ből és A Karib-tenger kalózaiból, na meg csokit. Aránytalan volt ez egy kicsit, viszont a Jézuskának velem könnyebb dolga van, mert én nagyon szeretem ezeket a gyerekes dolgokat :) Liza is sorra került, idén ő bontogatott először: rengeteg jutalomfalatot kapott meg néhány szaloncukrot.
Ajándékbontás után becsomagoltuk az ajándékokat mára, aztán alvás következett.
Néhány kép:
Itt a kutya bontogatott, én meg segítettem neki:
Itt meg én bontogattam, a kutya meg segített nekem:
Szép karácsony volt hármasban, még ha kicsit kapkodós is :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése