Washington Irving: Rip van Winkle, The Legend of Sleepy Hollow & Other Stories
Washington Irving 1783 és 1859 között élt. Az első amerikai író, aki még életében elismertségre tett szert Európában is. Ezt a novelláskötetet 1819-ben adta ki, ennek megfelelően nem könnyű a nyelvezete. A történetek többségének helyszínéül a Catskill (Kaatskil) Mountains elnevezésű hegység szolgál, amit a XVII. században holland telepesek népesítettek be.
Rip van Winkle
A címszereplő egy végtelenül lusta családapa, igaz, csak akkor, ha a saját háza körül kell segédkezni, mert egyébként bárkinek bármit szívesen elintéz. Van egy házsártos felesége, két kicsi gyereke meg egy Wolf nevű kutyája. Egy napon aztán a hegyekben barangol, ahol köztudomásúlag mindenféle manók, koboldok és egyéb varázslények élnek, és csatlakozik egy vidáman iszogató-kártyázgató csapathoz. El is alszik, és húsz év múlva ébred fel. Húsz év nagy idő, ebben a korban meg még nagyobb: rá kell jönnie, hogy sikeresen lemaradt az amerikai függetlenségi háborúról (1775-1783), a faluja átalakult, a felesége meghalt, a gyerekei meg felnőttek. A történet vége happy end: beilleszkedik ebbe az új faluba, és boldogan él, amíg meg nem hal. A tanulság lehetne a következő: aki sokat alszik, keveset él :)
The Legend of Sleepy Hollow (Álmosvölgy legendája)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tanító, bizonyos Ichabod Crane, aki egy kis faluba, Álmosvölgybe ment tanítani. Bele is szeretett a falu egyik leggazdagabb emberének lányába, a szép Katrinába. Nem is lett volna semmi baj, ha a falu bikája, bizonyos Brom Bones nem pont Katrinának udvarolt volna. De neki udvarolt, és nehezen tűrte, ha vetélytársa akadt, ezért aztán cselt eszelt ki. A legenda szerint a környéken kísért egy katona, akinek levágták a fejét, úgy is hívják, hogy a fej nélküli lovas. A Katrina apjánál megrendezett mulatozáson szóba is került a többi közt ez a kísértettörténet is, Ichabod Crane meg frászt kapott. Hogy, hogy nem, hazafelé aztán üldözőbe is vette a lovas, aki egyik kezében ott tartotta egy fejet. A hős tanító megpróbált elmenekülni, azonban a lovas hozzávágta a fejét, ő leesett a lóról, és soha többé nem látták a faluban, csak a kalapját találták meg, a kalapja mellett meg egy szétloccsant tököt.
Erről a történetről egyébként többek tollából olvastam olyan kritikát, hogy milyen gagyi már, bezzeg az 1999-es film. Nekem az a véleményem, hogy az nem Washington Irving hibája, hogy Hollywoodnak feltétlenül véres horrort kellett kreálni az ő humoros szellemhistóriájából.
The Spectre Bridegroom (kb. A szellemvőlegény)
Ez az egyetlen novella az ötből, ami Németországban játszódik. Egy gazdag várúr szeretné férjhez adni a lányát egy másik gazdag várúr fiához, akit egyébként még sosem látott. Utóbbi el is indul az eljegyzési lakomára egy barátja társaságában, ám útonállók támadják meg őket, és ő a harcban életét is veszti. A barátja hazaviszi a holttestet, a család pedig arra kéri, menjen el a menyasszony családjához, és mesélje el, mi történt, ne várják hiába a vőlegényt. El is megy a fiatalember, órákkal később érkezik, mint ahogy a vőlegényt várták, ezért aztán van is hatalmas öröm, hogy végre előkerült. Akkora ez az öröm, hogy nem hagyják szóhoz jutni, nem tudja elmondani, hogy ő nem a vőlegény, viszont a vőlegény meghalt. Végül felpattan, kirohan a mulatságról, és az őt számon kérő várúrnak azt mondja, nem volt alkalma elmondani, hogy az odafelé vezető úton meghalt és már csak egy szellem, de most indulnia kell, mert ott kell lennie a temetésén éjfélkor. Aztán eljár szerenádozni a hölgy ablaka alá, végül pedig magával viszi - aztán együtt hazamennek, és végre bevallja, hogy ő egy másik gazdag várúr fia, nem az, akinek a lány kezét ígérték. Persze azért megkapja a hölgyet.
The Pride of the Village (kb. A falu büszkesége)
A falu büszkesége egy szépséges fiatal lány, aki buta, mint a föld, de nyilván nem az eszéért szeretik. Beleszeret egy katonába, aztán a katonát behívják a háborúba, amin a lány megsértődik, nagy sértődöttségében megbetegszik, majd meg is hal. Vége a mesének. (Borzalmas. Kivéve, ha paródia, mert akkor elmegy.)
Mountjoy
Ez egészen biztosan paródia. Adott egy húszéves fiatalember, aki hatalmas filozófusnak gondolja magát, és ebben a hitében megtartja őt a családja: a szülei meg három lánytestvére. Annyira okos, hogy folyóparti ábrándozás alkalmával beleszeret egy lábnyomba. (Nem viccelek. Egy láb-nyom-ba.) A lábnyomból felépíti a tulajdonos külsejét és személyiségét, és fél éven át sóhajtozik utána. A nagy szerelem hatására még romantikus regényeket is olvas, pedig azt addig rangján alulinak tartotta, ostoba kislányok szórakozásának. Egyszer aztán majdnem vízbe fullad egy viharban, és amikor magához tér, egy idegen házban találja magát. Mint kiderül, a lábnyom tizenöt éves tulajdonosa él ott a szüleivel (surprise, surprise). A fiatalember mindjárt ki is gondolja, hogyan lehet közel kerülni egy tinilányhoz: meg kell tanítani őt az általános műveltség legfontosabb összetevőire, úgy mint Milton Elveszett paradicsom című művének elemzésére, Tasso olvasására, na és persze a metafizika kérdéseire. Rögtön az első órán ki is derül, hogy a tinilány nagyságrendekkel okosabb és tájékozottabb, mint a filozófus alkatú fiatalember, ráadásul Tassót eredetiben olvassa. A fiatalember ezen megsértődik, és megmagyarázza magának, hogy olaszul érteni tiszta hülyeség, mert minek más nyelvet tudni a saját anyanyelvén kívül. Hogy a gyönyörű szerelemnek mi lesz a vége, azt nem tudjuk meg, mert az már egy másik történet, mondja az elbeszélő. Nem tudom, megíródott-e az a történet, de egy biztos: nagyon jó kis paródiája ez a novella a korabeli romantikus regényeknek. Ennek ellenére az utolsó két történet nyomába sem ér az első háromnak, ezért 3,5 pontot kapott a kötet.
Rip van Winkle
A címszereplő egy végtelenül lusta családapa, igaz, csak akkor, ha a saját háza körül kell segédkezni, mert egyébként bárkinek bármit szívesen elintéz. Van egy házsártos felesége, két kicsi gyereke meg egy Wolf nevű kutyája. Egy napon aztán a hegyekben barangol, ahol köztudomásúlag mindenféle manók, koboldok és egyéb varázslények élnek, és csatlakozik egy vidáman iszogató-kártyázgató csapathoz. El is alszik, és húsz év múlva ébred fel. Húsz év nagy idő, ebben a korban meg még nagyobb: rá kell jönnie, hogy sikeresen lemaradt az amerikai függetlenségi háborúról (1775-1783), a faluja átalakult, a felesége meghalt, a gyerekei meg felnőttek. A történet vége happy end: beilleszkedik ebbe az új faluba, és boldogan él, amíg meg nem hal. A tanulság lehetne a következő: aki sokat alszik, keveset él :)
The Legend of Sleepy Hollow (Álmosvölgy legendája)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tanító, bizonyos Ichabod Crane, aki egy kis faluba, Álmosvölgybe ment tanítani. Bele is szeretett a falu egyik leggazdagabb emberének lányába, a szép Katrinába. Nem is lett volna semmi baj, ha a falu bikája, bizonyos Brom Bones nem pont Katrinának udvarolt volna. De neki udvarolt, és nehezen tűrte, ha vetélytársa akadt, ezért aztán cselt eszelt ki. A legenda szerint a környéken kísért egy katona, akinek levágták a fejét, úgy is hívják, hogy a fej nélküli lovas. A Katrina apjánál megrendezett mulatozáson szóba is került a többi közt ez a kísértettörténet is, Ichabod Crane meg frászt kapott. Hogy, hogy nem, hazafelé aztán üldözőbe is vette a lovas, aki egyik kezében ott tartotta egy fejet. A hős tanító megpróbált elmenekülni, azonban a lovas hozzávágta a fejét, ő leesett a lóról, és soha többé nem látták a faluban, csak a kalapját találták meg, a kalapja mellett meg egy szétloccsant tököt.
Erről a történetről egyébként többek tollából olvastam olyan kritikát, hogy milyen gagyi már, bezzeg az 1999-es film. Nekem az a véleményem, hogy az nem Washington Irving hibája, hogy Hollywoodnak feltétlenül véres horrort kellett kreálni az ő humoros szellemhistóriájából.
The Spectre Bridegroom (kb. A szellemvőlegény)
Ez az egyetlen novella az ötből, ami Németországban játszódik. Egy gazdag várúr szeretné férjhez adni a lányát egy másik gazdag várúr fiához, akit egyébként még sosem látott. Utóbbi el is indul az eljegyzési lakomára egy barátja társaságában, ám útonállók támadják meg őket, és ő a harcban életét is veszti. A barátja hazaviszi a holttestet, a család pedig arra kéri, menjen el a menyasszony családjához, és mesélje el, mi történt, ne várják hiába a vőlegényt. El is megy a fiatalember, órákkal később érkezik, mint ahogy a vőlegényt várták, ezért aztán van is hatalmas öröm, hogy végre előkerült. Akkora ez az öröm, hogy nem hagyják szóhoz jutni, nem tudja elmondani, hogy ő nem a vőlegény, viszont a vőlegény meghalt. Végül felpattan, kirohan a mulatságról, és az őt számon kérő várúrnak azt mondja, nem volt alkalma elmondani, hogy az odafelé vezető úton meghalt és már csak egy szellem, de most indulnia kell, mert ott kell lennie a temetésén éjfélkor. Aztán eljár szerenádozni a hölgy ablaka alá, végül pedig magával viszi - aztán együtt hazamennek, és végre bevallja, hogy ő egy másik gazdag várúr fia, nem az, akinek a lány kezét ígérték. Persze azért megkapja a hölgyet.
The Pride of the Village (kb. A falu büszkesége)
A falu büszkesége egy szépséges fiatal lány, aki buta, mint a föld, de nyilván nem az eszéért szeretik. Beleszeret egy katonába, aztán a katonát behívják a háborúba, amin a lány megsértődik, nagy sértődöttségében megbetegszik, majd meg is hal. Vége a mesének. (Borzalmas. Kivéve, ha paródia, mert akkor elmegy.)
Mountjoy
Ez egészen biztosan paródia. Adott egy húszéves fiatalember, aki hatalmas filozófusnak gondolja magát, és ebben a hitében megtartja őt a családja: a szülei meg három lánytestvére. Annyira okos, hogy folyóparti ábrándozás alkalmával beleszeret egy lábnyomba. (Nem viccelek. Egy láb-nyom-ba.) A lábnyomból felépíti a tulajdonos külsejét és személyiségét, és fél éven át sóhajtozik utána. A nagy szerelem hatására még romantikus regényeket is olvas, pedig azt addig rangján alulinak tartotta, ostoba kislányok szórakozásának. Egyszer aztán majdnem vízbe fullad egy viharban, és amikor magához tér, egy idegen házban találja magát. Mint kiderül, a lábnyom tizenöt éves tulajdonosa él ott a szüleivel (surprise, surprise). A fiatalember mindjárt ki is gondolja, hogyan lehet közel kerülni egy tinilányhoz: meg kell tanítani őt az általános műveltség legfontosabb összetevőire, úgy mint Milton Elveszett paradicsom című művének elemzésére, Tasso olvasására, na és persze a metafizika kérdéseire. Rögtön az első órán ki is derül, hogy a tinilány nagyságrendekkel okosabb és tájékozottabb, mint a filozófus alkatú fiatalember, ráadásul Tassót eredetiben olvassa. A fiatalember ezen megsértődik, és megmagyarázza magának, hogy olaszul érteni tiszta hülyeség, mert minek más nyelvet tudni a saját anyanyelvén kívül. Hogy a gyönyörű szerelemnek mi lesz a vége, azt nem tudjuk meg, mert az már egy másik történet, mondja az elbeszélő. Nem tudom, megíródott-e az a történet, de egy biztos: nagyon jó kis paródiája ez a novella a korabeli romantikus regényeknek. Ennek ellenére az utolsó két történet nyomába sem ér az első háromnak, ezért 3,5 pontot kapott a kötet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése