Jó is ez a szakadó eső
Csak lenne inkább szakadó hó.
Ma volt a megbeszélés a vezetőtanárral, és tetszett neki az órám, nem említett negatívumot, csak adott két tanácsot. Most megkönnyebbültem. Beszéltem vele arról is, hogy az egyik csoporttal gondjaim vannak, arra is adott tanácsot, de nem tudom, mennyire tudom megfogadni ezt az adott csoportban. Meglátjuk.
A hegyről lefelé jövet a busz leghátuljában ültem, ahol négy ülés van egymás mellett. Békésen olvastam A Gyűrűk Urát (még mindig van 100 oldal az első kötetből is - csiga vagyok), amikor felszállt egy ápolatlan, nem túlzottan bizalomgerjesztő alak, és hát naná, hogy mellettem volt az egyetlen üres hely a buszon, tehát mellém ült le. Pogácsát evett, de valami visszataszító módon csámcsogva. Mikor befejezte, egészen megkönnyebbültem, hogy nem csámcsog tovább a fülembe, amikor is előkapott egy akkora tortaszeletet, amekkora normális cukrászdában három szelet egymás mellé forgatva, és nekiállt tömni a majmot. Ez nem túl szép kifejezés, tudom én, de ennél szebben lehetetlen leírni azt a jelenetet, amikor valaki egy ekkora sütit öt harapásból betol. Nem néztem oda rá egyszer sem, de az embernek megadatott a perifériás látás, így aztán mégis láttam mindent olvasás közben is. Nyammogás, csámcsogás, egyszerűen habzsolt, nekem meg kezdett forogni a gyomrom. Mikor eltűnt a torta, szépen lesöpört magáról meg az üléséről minden morzsát az előtte ülők hajába illetve ruhájára, aztán leült, és böfögött egy akkorát, mint egy varacskos disznó. Amikor ezek után még a papírzsepit is az arcához emelte, felálltam mellőle. Eleve elég gyenge a gyomrom, könnyen el lehet érni nálam, hogy öklendezni kezdjek, de legjobb módszer erre egy jókor elhelyezett, kevéssé ... khmm... normális orrfújás. Nem is néztem vissza, de a hangokból úgy ítélem meg, nem baj, hogy nem vártam meg ezt a műsorszámot. Végül aztán az is kiderült, hogy pont az én megállóm jött, így nem volt feltűnő az sem, ahogy felpattantam. Mindenesetre gusztustalan élmény volt, nagyon nem szeretem az ilyet. Ezért nem ülök én dupla ülésre sem, csak ezt néha elfelejtem.
Ma volt a megbeszélés a vezetőtanárral, és tetszett neki az órám, nem említett negatívumot, csak adott két tanácsot. Most megkönnyebbültem. Beszéltem vele arról is, hogy az egyik csoporttal gondjaim vannak, arra is adott tanácsot, de nem tudom, mennyire tudom megfogadni ezt az adott csoportban. Meglátjuk.
A hegyről lefelé jövet a busz leghátuljában ültem, ahol négy ülés van egymás mellett. Békésen olvastam A Gyűrűk Urát (még mindig van 100 oldal az első kötetből is - csiga vagyok), amikor felszállt egy ápolatlan, nem túlzottan bizalomgerjesztő alak, és hát naná, hogy mellettem volt az egyetlen üres hely a buszon, tehát mellém ült le. Pogácsát evett, de valami visszataszító módon csámcsogva. Mikor befejezte, egészen megkönnyebbültem, hogy nem csámcsog tovább a fülembe, amikor is előkapott egy akkora tortaszeletet, amekkora normális cukrászdában három szelet egymás mellé forgatva, és nekiállt tömni a majmot. Ez nem túl szép kifejezés, tudom én, de ennél szebben lehetetlen leírni azt a jelenetet, amikor valaki egy ekkora sütit öt harapásból betol. Nem néztem oda rá egyszer sem, de az embernek megadatott a perifériás látás, így aztán mégis láttam mindent olvasás közben is. Nyammogás, csámcsogás, egyszerűen habzsolt, nekem meg kezdett forogni a gyomrom. Mikor eltűnt a torta, szépen lesöpört magáról meg az üléséről minden morzsát az előtte ülők hajába illetve ruhájára, aztán leült, és böfögött egy akkorát, mint egy varacskos disznó. Amikor ezek után még a papírzsepit is az arcához emelte, felálltam mellőle. Eleve elég gyenge a gyomrom, könnyen el lehet érni nálam, hogy öklendezni kezdjek, de legjobb módszer erre egy jókor elhelyezett, kevéssé ... khmm... normális orrfújás. Nem is néztem vissza, de a hangokból úgy ítélem meg, nem baj, hogy nem vártam meg ezt a műsorszámot. Végül aztán az is kiderült, hogy pont az én megállóm jött, így nem volt feltűnő az sem, ahogy felpattantam. Mindenesetre gusztustalan élmény volt, nagyon nem szeretem az ilyet. Ezért nem ülök én dupla ülésre sem, csak ezt néha elfelejtem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése