Nyelvparádé
Nem most volt, ez tény. Arról szól a program, hogy mindenféle nyelviskolák kitelepülnek a Millenárisra, standot bérelnek, és kedvesen mosolyognak, hátha náluk akarsz majd nyelvet tanulni.
Andiék önéletrajzokat osztogattak, én meg gazdagodtam egy könyvvel (csak nem?), igaz, 300 Ft-ért adták, és nem mostanában fogom elolvasni, mert 700 oldal elég kicsi betűkkel. Azért vettem meg mégis, mert ez a könyv történetesen Charles Dickenstől a Nicholas Nickleby, ami rajta van az elolvasandó Dickens-művel listáján. Így aztán arra gondoltam, miért ne venném meg most, amikor olcsó, ahelyett, hogy később szerezném be, amikor majd egy ezres lesz. Azon a bizonyos listán amúgy szerepel még a Pickwick Papers, a The Old Curiosity Shop, a Christmas Books, a Hard Times, a Little Dorrit, a The Tale of Two Cities, a Great Expectations és az Our Mutual Friend.
Charles Dickens nagyon tetszik nekem. Van egy angol nyelvű kis könyvem, ami az életéről szól, azt kb. 13 évesen bírtam elolvasni, és nagyon szimpatikus lett a bácsi azonnal. Akkor már ismertem azért tőle műveket: a Twist Olivért és a Copperfield Dávidot kb. nyolcévesen kaptam Nagyitól. Előbbit szépen be is kötöttem egy iskolakezdési akciókat reklámozó újságba, és imádtam mindkettőt. Az első igazi regényélményeim közé tartoznak, azért is maradtak kedvesek nekem. Ugyanígy párban kaptam, ugyanígy Nagyitól, ugyanígy alsóban F. H. Burnett két könyvét, A padlásszoba kis hercegnőjét meg A titkos kertet is. És ezek is nagy kedvencek, bár mi tagadás, ezzel most eltértem kicsit a tárgytól.
A Nyelvparádén az döbbentett meg a Na'avi lányzón kívül, aki végig ott lófrált, hogy az egyik nagyon híres, nagyon nagy nyelviskola kihelyezett képviselőjének halvány lila gőze nem volt, mi az amerikanisztika szak. Alapvetően ez nem szokott zavarni, megkérdezték már ezren, ott mit tanítanak, csakhogy egyikük munkakörébe sem tartozott bele, hogy angoltanárokat vegyen fel iskolába. Mikor feltette ezt a kérdést, én voltam a leggyorsabb hármunk közül, ezért mondtam neki, hogy a szakmódszertan nálunk is ugyanolyan, mint az angol szakon, sőt az angolosokkal együtt kell csinálni. A nő átnézett rajtam, és nyomta még kicsit az okosságot, hogy hozzájuk nem jó az amerikanisztika szak, míg végül megértette, hogy angoltanári diplomát (is) adnak a végén. Ez kész. Azért egy nyelviskola képviselője tájékozódhatna is, hogy mely szakok adnak ilyen végzettséget. Vagy csak túlreagálom, ki tudja.
Andiék önéletrajzokat osztogattak, én meg gazdagodtam egy könyvvel (csak nem?), igaz, 300 Ft-ért adták, és nem mostanában fogom elolvasni, mert 700 oldal elég kicsi betűkkel. Azért vettem meg mégis, mert ez a könyv történetesen Charles Dickenstől a Nicholas Nickleby, ami rajta van az elolvasandó Dickens-művel listáján. Így aztán arra gondoltam, miért ne venném meg most, amikor olcsó, ahelyett, hogy később szerezném be, amikor majd egy ezres lesz. Azon a bizonyos listán amúgy szerepel még a Pickwick Papers, a The Old Curiosity Shop, a Christmas Books, a Hard Times, a Little Dorrit, a The Tale of Two Cities, a Great Expectations és az Our Mutual Friend.
Charles Dickens nagyon tetszik nekem. Van egy angol nyelvű kis könyvem, ami az életéről szól, azt kb. 13 évesen bírtam elolvasni, és nagyon szimpatikus lett a bácsi azonnal. Akkor már ismertem azért tőle műveket: a Twist Olivért és a Copperfield Dávidot kb. nyolcévesen kaptam Nagyitól. Előbbit szépen be is kötöttem egy iskolakezdési akciókat reklámozó újságba, és imádtam mindkettőt. Az első igazi regényélményeim közé tartoznak, azért is maradtak kedvesek nekem. Ugyanígy párban kaptam, ugyanígy Nagyitól, ugyanígy alsóban F. H. Burnett két könyvét, A padlásszoba kis hercegnőjét meg A titkos kertet is. És ezek is nagy kedvencek, bár mi tagadás, ezzel most eltértem kicsit a tárgytól.
A Nyelvparádén az döbbentett meg a Na'avi lányzón kívül, aki végig ott lófrált, hogy az egyik nagyon híres, nagyon nagy nyelviskola kihelyezett képviselőjének halvány lila gőze nem volt, mi az amerikanisztika szak. Alapvetően ez nem szokott zavarni, megkérdezték már ezren, ott mit tanítanak, csakhogy egyikük munkakörébe sem tartozott bele, hogy angoltanárokat vegyen fel iskolába. Mikor feltette ezt a kérdést, én voltam a leggyorsabb hármunk közül, ezért mondtam neki, hogy a szakmódszertan nálunk is ugyanolyan, mint az angol szakon, sőt az angolosokkal együtt kell csinálni. A nő átnézett rajtam, és nyomta még kicsit az okosságot, hogy hozzájuk nem jó az amerikanisztika szak, míg végül megértette, hogy angoltanári diplomát (is) adnak a végén. Ez kész. Azért egy nyelviskola képviselője tájékozódhatna is, hogy mely szakok adnak ilyen végzettséget. Vagy csak túlreagálom, ki tudja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése