Biyi Bandele: The Street
Egész jó volt végig, bár előfordult benne egy-két fejezet, amit nem bírtam követni nyelvileg. Ezeket aztán újraolvastam, és akkor már fogtam, miről van szó, csak nekem nem nagyon érdemes odavetni mondjuk tíz mondatot, mondatonként két-három pszichiátriai szakkifejezéssel, mert akkor én nagyon meg vagyok lőve, és ha még ráadásul van egy-két kellemes mellékmondat is, tuti a hatás.
A szálak aztán összefutottak persze. A regényt az író öt könyvre tagolta, ebből nekem legjobban az első és a második könyv tetszett. Érdekes, ahogy előre elárulja a karakterei sorsát, meg az is érdekes, ahogy a legvégén az elbeszélő magára ölti az egyik szereplő alakját – ez utóbbi nekem ötletszerűnek, előre nem eldöntöttnek tűnt.
Néha megesik, hogy nem értem egy történet végét. Ilyenkor elmélázok rajta, és többnyire szoktam elfogadható magyarázatot találni. Ennek a történetnek egy külön kis szekcióval van vége, ami mindössze két mondatból áll, mindkettő tökéletesen érthető nyelvileg, ilyen szempontból semmi nehézséget nem rejtenek. Mégsem értem, mi a történet vége. Mármint úgy általánosságban el tudom mondani, hogy nem jönnek össze, akik összejöhetnének, de konkrétan a megoldást, ami oda le van írva, egyszerűen nem értem. Majd még tűnődöm.
A könyvespolc előtt álltamban kitaláltam a további menetrendet. Most jön Szabó Magdától a Katalin utca és az Ókút (mert egy kötetben vannak), aztán egy számomra még ismeretlen szerző, Emma Tenant műve következik, The Magic Drum címmel. Ez utóbbi csak 140 oldal, rég láttam ilyen rövid könyvet, egészen meg is örültem neki.
Update: A bejegyzés megírása után mintegy két órával már találtam is megoldást arra, mit jelenthet az utolsó két mondat. Lehet, hogy nem metafora, hanem szimplán úgy érti, ahogy mondja, és akkor tudom értelmezni is.
A szálak aztán összefutottak persze. A regényt az író öt könyvre tagolta, ebből nekem legjobban az első és a második könyv tetszett. Érdekes, ahogy előre elárulja a karakterei sorsát, meg az is érdekes, ahogy a legvégén az elbeszélő magára ölti az egyik szereplő alakját – ez utóbbi nekem ötletszerűnek, előre nem eldöntöttnek tűnt.
Néha megesik, hogy nem értem egy történet végét. Ilyenkor elmélázok rajta, és többnyire szoktam elfogadható magyarázatot találni. Ennek a történetnek egy külön kis szekcióval van vége, ami mindössze két mondatból áll, mindkettő tökéletesen érthető nyelvileg, ilyen szempontból semmi nehézséget nem rejtenek. Mégsem értem, mi a történet vége. Mármint úgy általánosságban el tudom mondani, hogy nem jönnek össze, akik összejöhetnének, de konkrétan a megoldást, ami oda le van írva, egyszerűen nem értem. Majd még tűnődöm.
A könyvespolc előtt álltamban kitaláltam a további menetrendet. Most jön Szabó Magdától a Katalin utca és az Ókút (mert egy kötetben vannak), aztán egy számomra még ismeretlen szerző, Emma Tenant műve következik, The Magic Drum címmel. Ez utóbbi csak 140 oldal, rég láttam ilyen rövid könyvet, egészen meg is örültem neki.
Update: A bejegyzés megírása után mintegy két órával már találtam is megoldást arra, mit jelenthet az utolsó két mondat. Lehet, hogy nem metafora, hanem szimplán úgy érti, ahogy mondja, és akkor tudom értelmezni is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése