Ma

az egyik tanítványom javasolta, hogy rágcsáljak szegfűszeget, úgyhogy vett is Tomi egy zacskóval, sikerült kiváltani az Eu kártyát végre, bár a néni kérdezéstechnikája múlt hét óta semmit nem fejlődött, jártam egy spanyolos tanárnál Réka kérésére, de a rám bízott indexet a kilométeres sor miatt nem tudtam leadni a TO-n. Megkaptam a szintfelmérőket kb. egy hónap szervezkedés után, de később feltűnt, hogy ezek nem is az írásbelik, hanem csak a szóbelik, amitől első körben ideges lettem, második körben meg kész, ez van. Aztán aludtam vagy egy órát, de két részletben, mert a közepén felkeltett egy telefon, meg aztán a vége is az lett, hogy hívtak. Aztán tartottam egy angolt, a németet lemondták. Közben a receptes gyógyszert beszedtem, és viszonylag jól teljesített. Este átjött anyu, hogy adjon reikit a fogamra, aztán hazavittük, Tomi, Liza meg én, otthon beszélgettünk egy kicsit, apu javasolt még néhány látnivalót Nápoly környékén, anyu meg adott még egy adag reikit, és azt mondta, lelki okai (is) vannak ennek a fogproblémának, és ha azokat megfejteném, elmúlna a fájdalom, mindamellett a vízszintesen növögető, szuvasodó bölcsességfogat nyilván ki kell vetetni, ha hazajöttünk. A szombati úszáshoz jelenleg semmi kedvem, de persze elmegyek, és azt szeretném, ha anyuék is jönnének. Meg kell nézni gyorsan, átruházható-e a nevezési díj, mert ha nem, akkor elbuktam Tomi 2500 forintját, és amilyen smucig vagyok, ezt nem szeretném. Nagyon szurkolok most, hogy ez az éjszaka úgy teljen, ahogy szombat előtt szokott: lefekszem, becsukom a szemem, már alszom is, aztán reggel telefonra kelek. Mindenesetre most már nem jeget fogok a képemre nyomni elővigyázatosságból, hanem sima hideg vizes rongyot. A jégtől szerintem csak rosszabb lett.

Holnap jönnek Andiék, beszélgetünk, ebédelünk, aztán tanítok, majd pénteken megint, de csak reggel, és aztán egész nap készülődhetek. Már nagyon kéne, és már nagyon szeretnék is. Az már biztos, hogy teljes patikával utazunk el, mert hát ezek után nem bízhatunk bennem.