Most meg már

nem vagyok anyázós hangulatban. Na tessék. Nem baj, azért anyázok, bőven megérdemli ez az egyetem. Az időjárás már szóra sem érdemes, tegnap óta belenyugodtam, hogy itt már soha többet nem lesz emberi időjárás.

A német szakkal annyi bajom van, hogy felsorolni sem könnyű, pedig már mióta nem járok oda. Mindenesetre pont annyira sikerült feldühíteni rajtuk magamat, mint amikor még a hallgatójuk voltam, és engem is érintett, amit művelnek. Kezdjük azzal, mekkora szemétség, hogy valaki eljár konzultálni rendesen a félév során, a konzulens bólogat, hogy jó lesz, jó lesz, majd az illető bekötteti a szakdogát jó sok pénzért, leadja, és akkor a konzulens visszadobja, és olyan pofátlanságokat mond, hogy hát ő sajnálja a legjobban, meg hogy az egész egy nagy nyelvi figyelmetlenség, és aztán tud mutatni 50 oldalon 3 hibát. És ez nem egy emberrel fordul elő egy félévben. Nem lett volna tisztességesebb a konzultáció folyamatában szólni, hogy nem lesz jó a dolgozat?

A következő jópofi történet, amikor a bírálatokat nem kapják meg az államvizsgázók. A Tanulmányi és Vizsgaszabályzatban leírják, hogy a bírálatokat az illetékes tanszéken a vizsgaidőszak első napjáig kell eljuttatni, ami december 15. illetve május 15. környékére szokott esni. Előző félévben nekem a németen azt hazudták, hogy az a szöveg nem a vizsgaidőszakra gondol, hanem az államvizsga-időszakra, aminek az első napja meg január 5. volt akkor, most meg május 31. vagy június 1. lehetett. Nos, ebben a félévben szintet léptek pofátlanságból: most azt hazudják a diákoknak június 1-jén, hogy a bírálóknak még van két hetük leadni a bírálatot. Az úgy kb. június közepe. Mikor készüljenek fel a hallgatók a védésre? Ja, értem, amikor akarnak. Egyébként ebben a tekintetben idén az amerikanisztika a német babérjaira tör, ők ugyanis azt is simán megtették, hogy a ma államvizsgázó 6 hallgató közül 4 on spot tudta meg a szakdolgozata jegyét, a bizottság előtt, tételhúzás előtt/közben/után.

A német szaknak azonban sokkal több és sokkal szebb húzása van, ezek közül elmesélek még egyet. Adva van a hallgató, aki megnyeri az Erasmus ösztöndíjat, és töltené a tanulmányi szerződést. Erre az van írva, a konkrét kurzusokat kell feltüntetni kóddal, kreditszámmal, ekvivalenciával együtt. A hallgató ettől frászt kap, mert a kinti egyetem honlapján csak akkor tud konkrét kurzusra keresni, ha van valami külön jelszava a kereséshez, amit külön igényelni kell, és két hét alatt érkezik meg. A leadási határidő másnap van. Ekkor a hallgató, miután az egész napot a gép előtt töltötte, felhívja a barátnőjét, és ketten kiderítik (egyéb hallgatók és a google igénybe segítségével), hogy nem konkrét kurzusok kellenek, hiába állítja ezt a tanulmányi szerződés meg az összes, neten fellelhető kitöltési útmutató, hanem csak a modul, hogy kb. mit fog tanulni, kultúrát, nyelvészetet, irodalmat vagy mit. Ettől a hallgató megnyugszik, kitölti a szerződést, a határidő napján beballag a német szakra, ahol 1. számú Erasmus felelős, nevezzük Andrásnak, közli vele, hogy ez egy hülyeség, nem a modul kell, hanem a konkrét kurzusok, de mivel azokat nem tudja lekérdezni, hát csak hazudjon be valami kurzuscímeket. (He?) A hallgató biztosra akar menni, ezért ellátogat a 2. számú Erasmus felelőshöz,nevezzük Magdolnának, aki megállapítja, hogy András hülye, nehogy tippelgessen kurzuscímeket, konkrétan keresse ki őket, különben visszaveszik az ösztöndíját. Ekkor a hallgató még fut egy-két kört András és Magdolna között, akik az istennek se bírják összerakni ketten se, mégis mi a teendő, így a hallgató már a második napját cseszi el a semmire, így tér haza. A történet végét még nem ismerem, de tegnap annyira feldúltam ezen magam, hogy már a délutáni órámon is észrevették a diákok, hogy nem olyan vagyok, mint szoktam lenni (fecsegő tipegő, ugye), és óra után egyikük meg is kérdezte, mi van. Azt nem értem csak, hogy minek vállal el valaki minden szart, úgy mint tanszékvezetői poszt, Erasmus felelősi poszt, 3-4 szeminárium és/vagy előadás megtartása a félévben, valamint számtalan konferencián való részvétel és ott szintén előadások megtartása, ha aztán kb. egyiket sem tudja normálisan megcsinálni. Ja, lehet, hogy ezekért pénzt kap? Ez lehet. Mégis azt gondolom, hogy Erasmus felelős lehetne inkább valaki olyan, akinek legalább valami halvány fingja van a rendszer működéséről. Döbbenet ez a német szak, azt kell mondanom. Tényleg csak egy megoldás van: le kell rombolni, a helyét behinteni sóval, és a működésére szánt pénzt valami hasznosra fordítani.

Aztán jönnek még az olyan apróságok, amikor Niki több oldalról is nyomás alatt érzi magát, két Andi is államvizsgázik, Zsuzsinak meg elpusztul a kedvenc cicája, és kissé magába roskad ettől. Aztán csodálkozom, hogy mitől vagyok feszült és rosszkedvű. Sok ez nekem, mindenki gondját magamra veszem, és megpróbálom kitalálni, hogyan lehetne megoldani. Közben persze nekem is van hatezer dolgom meg bajom, és akkor néha kicsit besokallok, mint pl. tegnap. Azért vannak pozitív hírek is pl. Rékáról, Nikivel ma találkoztunk, és így kevésbé tűnt nyomasztónak a helyzete, az Andik meg abszolváltak egy-egy államvizsgát ötösre, és J. Andival ott is voltam, és örült nekem, tök jó volt. Nemsokára pedig elmegyek jazzelni, és ha szerencsém van, holnap is eljutok, juhééé! Aztán összeállítok egy 50 pontos tesztet fejléces papírra, megírom egy csoport értékelését, bár valójában kettőét kellene, és akkor mégt mindig nincs meg napra pontosan, hogy a nyaralás során mikor mit szeretnénk megtekinteni. (Mindent, egy hét alatt, nyilván.)

De az anyázós hangulatom már elmúlt.