Mindenhol

fáj. A lapockám, a derekam, a lábam minden pontja, az oldalam, a fejem. Ez utóbbinak persze nem a tegnapi jazzhez van köze, hanem vagy az időjáráshoz, vagy magas a vérnyomásom.

Egyébként befizettem minden számlát, és még sorsjegyet is vettem, amin egy fityinget se nyertem. Most még tévézek egyet negyed 10-ig, aztán leviszem a kutyát, és aztán alszom. 3/4 10-kor legkésőbb. Nem is jelentkeztem be msn-re, mert általában akkor szoktak megszólítani, amikor éppen állok fel a gép elől, és akkor még vagy 2 órát maradok. Hozzáteszem, ezzel semmi baj nincs általában, csak ma hulla fáradt vagyok, és még a fejem is fáj, na meg reggel kelés.

Holnap utazom Diósjenőre, és még semmit nem pakoltam be. Lehet, hogy délelőtt veszek egy-két felsőt, de az is lehet, hogy nem. Ki kéne még nyomtatni a fordításos izéket, amikből egyet sem csináltam meg, és nem tudom, délelőtt hogyan lesz rá időm. Az egyiket például úgy harangozták be, hogy ezt a problémát hogyan lehet megoldani, én meg elolvastam a szöveget, és nem is értem, mi olyan különleges benne. Majd ha elolvasom megint, talán leesik. Amúgy a szemináriumok a település egyik szélén lesznek, a szállásunk meg a másikon, nagyon fittek leszünk Livivel vasárnapra :) Még azon is problémázom, mikor, hogyan és főleg mit fogok ebédelni, ha Livivel negyed 1-kor találkozunk, 1-kor megy a vonat, fél 3-ra érünk le, és első nap nincs ebéd. Majd kitalálok valamit. (Valószínűleg mirelit húst fogok venni, és mirelit krumplival együtt sütöm ki, aztán ezt megeszem. Erre lesz idő legfeljebb.)

Reggel háromnegyed órát sétáltam a Deák környékén, mert nem sikerült megtalálni az Asbóth utcát, pedig megnéztem térképen, és ha már a térképet bevetettem, sosem tévedek el. Aztán megérkeztem az Idegennyelvűbe nyitásra, kikértem a Helikon 1986/1-2-t, és elolvastam a releváns cikkek felét. Tök jók voltak, bár azért elég nagyot nevettem belül, amikor egy sor végén pont az volt, hogy Martin Luther, előtte meg az, hogy bibliafordítás. Először megdöbbentem, kerestem a Kinget a következő sor elején, közben nem értettem, mikor fordította ő le a Bibliát, miért nem hallottam erről, aztán nem volt ott a King, akkor nem értettem, mi a fene van, aztán leesett, hogy Luther Mártonról beszélünk. Szerintem egészen vicces, amikor egy műfordításról szóló szövegben előjön egy ilyen, hogy nem fordítják le a nevet, amikor lefordítva használjuk itthon. Egyébként meg abból, hogy nagyon kerestem a Kinget, minden kétséget kizáróan kiderül, hogy sokkal inkább vagyok amerikanisztikás, mint németes. És ez jól van így :) Ettől még vettem tegnap összesen 1300 Ft-ért még két német könyvet, mert lelkiismeret-furdalásom van, amiért mindgi csak angolul olvasok, németül meg szép lassan elfelejtek. A szerzemények Karl Maytól a Durchs wilde Kurdistan (igen, a lentebb látható kiadásban, 500 forintért hajították utánam) és Grimmelshausentől a Simplicissimus.

Tudom, hogy németesek is olvassák a blogot, előttük irulok-pirulok, de nem olvastam el, amikor kötelező volt. Biztos azért, mert utáltam a német szakot. Itt jegyezném meg azt is, hogy az idő nem mindig szépíti meg az emlékeket :)

(Tegnap este 9-kor íródott, csak nem ment a honlap, nem engedte fellőni.)