Tami kommentjéről

az jutott eszembe, amikor Mama testvérénél voltunk egyszer nagyon-nagyon régen, még ebben a lakásban laktunk, talán iskolás sem voltam még, és megkérdeztem anyut, amikor kettesben maradtunk a konyhában, hogy meg fog-e halni Csibi néni. Emlékszem, nagyon szorongtam Csibi néni körül, nem volt jó nekem ott, talán féltem is tőle egy kicsit. Anyu azt felelte, reméljük, most még nem, és megkért, hogy Mama előtt ezt ne emlegessem. Csibi néni aztán nagyon hamar meghalt, ami alapvetően nem meglepő, mert rákos volt, viszont nekem nem mondták, hogy beteg lenne, csak azt hallottam róla a látogatás előtt, hogy idős néni. Anyu később megjegyezte, hogy a gyerekek máshogy viszonyulnak a halálhoz, mint a felnőttek, és megérzik a halál közelségét.

Kicsit nagyobb voltam, már Erzsébeten laktunk, lehettem mondjuk 8 éves, amikor a nagyon idős szomszéd néni behívott magához, leültetett az ágya szélére, én meg azt kérdeztem tőle: "Te most meg fogsz halni, ugye?" Az éppen ott tartózkodó Teri néni, aki a szomszéd nénit gondozta, elnevette magát, Joli néni pedig mondta, hogy igen, ő most meg fog halni. Később, amikor Joli néni már régen meghalt, és előbukkant az emlékeim közül ez a jelenet, nagyon elszégyelltem magam. Elmeséltem anyunak ezt a történetet, ekkor mondta Csibi nénivel kapcsolatosan is, hogy a gyerekek megérzik a halált, és hogy ne szégyelljem magam, Jolit nénit ismerve biztos, hogy nem haragudott meg, hiszen a gyerekek őszinték.

Mindenesetre az "őrült nő" reakciója tényleg furcsa, és neki nem szolgál mentségére, ami nekem, ő már nem kisgyerek.