Hirtelen felszínre került emlék

Délután olvastam Bóbitánál, hogy idén elrejtette a házuk közelében található dombon a húsvéti ajándékokat, és a hároméves kislánya nagyon örült ennek. Képek is voltak a keresésről, nagyon jó volt látni, mennyire örül a gyerek. Erről eszembe jutott, hogy Nagyiék is a kertben rejtették el pár évig a nyuszikat és a tojásokat, amikor kiköltöztek a battai telekre, és ezt mi nagyon díjaztuk Danival, ezt oda is írtam kommentnek, kész, közléskényszer. Aztán érkezett egy másik komment, hogy az illető a lakásban szokott vadászatot szervezni a gyerekeinek. Aztán órák múlva, pár perce előbukkant a semmiből még egy emlék: még itt laktunk anyuékkal, húsvét volt, és amikor beléptem a szobámba, Tata épp felállt a földről. Megkérdeztem, mit csinált, és azt mondta, a húsvéti nyuszi megkérte, hogy rejtsen el a szobámban egy kis ajándékot, és aztán szóljon nekem, hogy keressem meg. Teljesen izgalomba jöttem, áttúrtam az asztalom (?) alatti területet, és arra konkrétan emlékszem most már, hogy a játékokkal teli dobozomból is előkerült egy csokitojás, és azon nagyon megdöbbentem.

Nagyon megörültem ennek az emléknek. Nemrég gondoltam arra, hogy Tatáról csak az ezerszer elmesélt emlékeim vannak. Az se kevés persze, mert 12 éves koromig velem volt, és 12 évesen az ember már nem olyan kicsi, de furcsának találtam, hogy csak erre a tucatnyi történetre emlékszem vele kapcsolatban, pedig mennyire szerettem. Ezért aztán nagyon örülök ennek az új emléknek, ami váratlanul felszínre került, és remélem, lesznek még hasonló emlékeim.