Teendők

Anyu mondta egyszer régen, amikor panaszkodtam, hogy az okos ember sosem unatkozik. Nos, most már nagyon okos ember lehetek :D Na jó, viccet félretéve, nincs időm unatkozni. Persze ez nem baj, unatkozni nagyon rossz érzés.

Lement ez a hét is, a legdurvább a tegnapom volt, amikor hetedik órám is volt (összesen hat órát tartottam, mert egyet elengedtek, mikor kezdtem szétesni), aztán loholtam a nyelviskolába, aztán loholtam haza, gyorsan bevágtam egy tésztás levest (80 forintért mérik bármely sarki kisboltban - rendkívül egészséges :D), aztán pontban 5-kor lerogytam az asztalhoz, hogy akkor jöhet is a német. Vártam, vártam, 17:05-kor már gyanakodtam, Marci mindig szól, ha késik. 17:11-kor telefonáltam neki. A következő beszélgetés zajlott le:

- Húúú, most nagyon fogsz utálni.

- Elfelejtetted?

- Nemcsak az, hogy elfelejtettem, hanem nem is vagyok Pesten.

Félreértés ne essék: nem haragszom érte, inkább viccesnek találom. Előfordul az ilyesmi. Mindenesetre ezek után betoltam még a maradék rizsfelfújtat is a maradék csokiöntettel :)

Ma délután itt volt Blanka, nagyon jót beszélgettünk ismét, és megtudtam egy csomó izgalmas pletykát az egyetemről :):) Érdekes amúgy, hogy én ezekből mindig kimaradok, hozzám soha semmi nem jut el. Lehet, hogy ez valamiféle védelem számomra, mert azért az elmondottak alapján történnek durva dolgok arrafelé...

Holnap tartok egy angolt, aztán hazamegyünk anyuékhoz, aztán kéne fordítani is, mert tegnap kb. semmit nem haladtam, ma még tényleg egy szót sem, rá sem néztem. Vasárnap elvileg Andiékkal kéne találkozni, de még semmi sem biztos, nem döntöttük el, hogy legyen. Ezen kívül el kéne csattogni a Libribe néhány könyvért, a Bookstationhöz egy könyvért, az Aréna Kiadóhoz sok-sok könyvért, valahova Kistarcsára az új gyantázógépért (tudom, tudom... messzebb nem volt), be kéne fizetni a műfordítós programot, valamint be kéne fizetni a Mindennapi Pszichológiára is, ha már megrendeltem az éves előfizetést.

Szóval nem unatkozom továbbra sem.