Nemet mondani

még nem tudok.

Ebből adódik az, hogy jelenleg három helyen dolgozom, valamint német műszaki szöveget próbálok magyarra fordítani. Tomi szerint ez utóbbi működésemmel minimum a Leiter Jakab-blogra felkerülök, de súlyosabb esetben akár a fél hetes hírekben is benne lehetek. Hát, én azt remélem, ennyire nagy hibát azért nem tudok véteni. Kétségtelen, hogy jó lenne, ha előttem lenne a gép, és meg tudnám nézni a különböző alkatrészeit, mielőtt kiválasztom a szótár által felkínált három tök különböző lehetőség közül, hogy akkor miről is beszélek. Az vigasztal, hogy a megrendelőm azt mondta, nem kell neki szakkifejezésileg tökéletes fordítás, csak azt szeretné, hogy amikor a bal oldali gombot kell megnyomni, akkor az legyen odaírva, hogy a bal oldalit nyomja, ne az, hogy a jobb oldalit. Szombat a határidő. Két hetem volt rá, most van szerda, ma kezdtem bele komolyan. Ez abszolút nem jellemző rám, de amíg az államvizsgára készültem, nem nagyon volt kapacitásom erre, az államvizsga óta meg szabadidőm nem volt. Mondjuk az most se sok van, de igyekszem beszúrni valahogy a menetrendbe ezt a melót. 28 oldal összesen, kb. a harmadát már meg is csináltam. Nagyon hajtok, húúú :)

A lényeg mindenesetre az, hogy meg kell tanulnom visszautasítani munkákat. Még szerencse, hogy az a magántanítvány, aki 20-án bejelentkezett 28-ára, azóta sem adott magáról életjelet. Ha adott volna, tuti, hogy nem tudom neki azt mondani, hogy fullon vagyok. Az a baj, hogy mindig mindenkit megsajnálok, és meggyőzöm magam, hogy még belefér ez is az életembe. Nem. Jelentem, nem bírok többet, nincs több leköthető kapacitásom és felhasználható szabadidőm. Ugye, valaki majd figyelmeztet erre, ha jön egy újabb munkalehetőség?