Maraton

Egészen olyan volt ez a nap, mint egy maratoni futás. Reggel 7-kor indultam el itthonról, mint általában. 8-tól délig lenyomtunk 6 rövidített órát. A 6. óra után szünet nélkül kezdődött az első félév pedagógiai zárása. Mondtam az igazgatónőnek, hogy a részletes program alapján nekem 14.40-kor el kell jönnöm, mert 15.45-re az Atalantában kell lennem. Nem engedett el. Vannak események, amiken minden pedagógusnak kötelessége megjelenni és végig ott ülni, és mindenkinek lennének magánjellegű programjai, így nem mehetek el én sem. Ekkor felhívtam az Atalantát, hogy nem fogok beérni az értekezletre, csak kb. 16.15-re. Mondták, jó. Ezek után 15.30 helyett 15.40-ig tartott ez a remek zárás gyakorlatilag szünet nélkül. Igen-igen nyűgös lettem a végére, elsősorban azért, mert egész nap nem ettem addig egy falatot sem. 15.40-kor sem ehettem, hiszen rohanni kellett az Atalantába. Odaértem pontban 16.15-re, és 18.15-ig tájékoztattak a holnap induló tanfolyam részleteiről. A végén már egészen biztosnak látszott, hogy le fogok fordulni a székről. Nagyon rosszul voltam. 18.30-ra értem haza, adtam enni a kutyának, és aztán végre én is ettem. Persze azóta is éhes vagyok, de ma már nincs kaja, legfeljebb néhány szem kiwit engedélyezek magamnak. Amúgy reggel pattant egyet a jobb fülemben valami, és azóta nem hallok rá. Nagyon menő érzés, igazán.

Tomi napja is jól alakul egyébként. Fél 8 körül elment itthonról, mint általában, kb. este 7-re ért haza, majd 8-kor elrohant a pékhez megbeszélni, hogy felveszik-e esetleg, onnan majd valamikor hazaér, és aztán még átmegy Lacihoz. És holnap persze reggel fél 7-kor kel.

Hamarosan az lesz, hogy három lestrapált roncs fog egymás mellett éldegélni a lakásban. A kutya ugye sántít, azért számítottam bele. Mi meg majd végkimerülünk. De legalább együtt tölthetjük majd a napjainkat, idilli lesz :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk