Liza meg a lába

Liza újabban rászokott, hogy a lábával bíbelődik egész nap. Konkrétan órákig bírja nyalogatni és/vagy rágicsálni egyhuzamban. Mivel sikerült is két ujja közé véres sebet kreálni, gondoltam, elveszem a játékát, és bekötöm a lábát gézzel meg Leukoplasttal, ami olyan, mint a sebtapasz, csak nincs a közepén gézdarab, és óriási tekercsekben árulják. Az akció eredményeképp úgy beragasztottam a saját ujjamat a ragasztóizével, hogy ollóval kellett rólam levágni. Tomi meg is kérdezte: "Miért kellett eddig fognom a kutya lábát ahhoz, hogy beragaszd az ujjad?" Második nekifutásra kötést tettem a kutya lábára, amit ő nem egészen 5 másodperc alatt szedett le magáról. Ekkor megvilágosodtam: Auchan-Tesco szatyorral kell bekötni a csülkét. És lőn. Kötöttem rá két nagy csomót. Liza az első órát szomorúan, magába roskadva töltötte, mert állatira zavarta, hogy zörög a lába, amikor lép. Egy óra alatt azonban elfogadta az új helyzetet, és újra vidáman jött-ment. Még sétálni is hajlandó volt ebben a szerelésben. Tomi szerint többen kiröhögték Lizát, a bunkók. Reggel aztán levettem a zacskót, mert az a gondolatom támadt, hátha bebüdösödik a lába. És lőn. Az esti séta során valahogy sár került a zacskón keresztül is a lábára, aminek reggelre olyan szaga lett, hogy majd elájultam tőle. Szóval ez sem megoldás. Most b.szogatja a lábát, aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy el kéne vinni orvoshoz, hátha ő tud valami megoldást.

 

Plusz egy. Valamilyen isteni csoda folytán a kutyám ismét hajlandó megenni a vakarózós gyógyszerét lelkére beszélés és túróba rejtés nélkül. Nem tudom, mitől lehet ennyire jó kedve, de örülök neki, hogy ő örül valaminek :)