Szombat

A háromból egyetlen tételt sem néztem meg, mivel egész nap nem voltunk itthon. Szuper. Nem kéne már most beletörnie a bicskámnak.

Hazamentünk anyuékhoz, ahol először is az a kellemes meglepetés ért, hogy kaptam egy csizmát. Kata elhozta azt, amit Bence születése előtt vett, két napig hordott, majd a szülés után már nem volt jó a lábára. Mivel ugyanakkora a lábunk, nekem adta. És szép, és még jó is a lábamra. Most nagyon örülök :)

Bence baromi nehezen viseli, ha Liza a játékai közelébe megy. Azonnal nyafogni kezd, mutogat, mondja, hogy vauvau, és várja, hogy valaki elküldje a kutyát a játék környékéről. Vicces, hogy eddig Liza hisztizett Bencétől, most meg cseréltek :) Az nagyon aranyos volt, amikor mutogatott Lizára, mondta, vauvau, mire én: "Igen, Liza baba." Erre nagyon döbbenten nézett rám. Majd ismételgette egy darabig, hogy baba, és a családdal is megosztotta, hogy Liza valójában egy baba. Hát igen, nem kellett volna bezavarni a kategóriáiba :) Amúgy egy rövid ideig "baccuc" néven emlegette a gyertyát. Lehet találgatni, miért :) Egyre több dolgot mond utánunk, ma már a "fürdőhab" szónak is nekifutott, pedig az azért nehezebb, mint a "baba" vagy a "vauvau". Hamarosan már egész mondatokban fog beszélni. De fura is lesz...

Jött a Mikulás is, hozott mindenkinek csokit. Matyinak is, bár a három hónapos korára való tekintettel nyilván valamelyik szülő fogyasztja majd el a kis csokimikulást. Lizának is jött csoki. Mivel ez a Mikulás rendkívül gondoskodó, itthonra is hozott neki egyet, hogy ne érezze magát kihagyva a mókából reggel.

Voltunk Tomival vásárolni, és megnéztem az egyik csokimiki alján a szöveget (miből van, stb.). "Kakaós tejbevonóból készült öregember." Már majdnem vissza is tettem, amikor rájöttem, hogy ez azért furi, így elolvastam még egyszer. "Kakaós tejbevonóból készült üreges mikulás." :P 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk