Ismerkedős játék

Ma azt találtuk ki hárman (anyu, Tomi, én) az alapötletemből, hogy felírok 3-4-5 dolgot a táblára (testvéreid száma/neve, kedvenc filmed, mit sportolsz?, stb.), a válaszokat plusz még két dolgot, amit magukkal kapcsolatban fontosnak tartanak, leírják egy egyencetlire, amit én adok, aztán összeszedem, újra kiosztom, ők felolvassák, amit kaptak. Aztán közösen kitalálják, ki is írta azt a cetlit. Én is írok majd, hátha kitalálnak. Anyuék azt tették hozzá, hogy legyen benne “egyéb” kategória. Egyedül szegény érettségizők maradnak ki ebből a mókából, legalábbis egyelőre azt hiszem, mert velük minél előbb neki kell állni a munkának. Majd kiderül.

Egyébként egész éjjel az iskolában voltam, és ismerkedtem az épülettel, a tanári karral meg a gyerekekkel. És vagy hatszor felébredtem, és mindig folytatódott az álom. És még el sem kezdtem ott dolgozni. Emlékszem, egyik tanév után (mondjuk kilencedik…?) még július végén is azt álmodtam minden második nap, hogy elkésem a suliból. (Mindezt úgy, hogy 8 év alatt soha nem késtem el a suliból. Egyetlen egyszer sem. Akkor sem, amikor egy órát álltam a megállóban, és nem jött az a nyomorék busz.) Akkor anyu a következőt mondta: “Másfél hónapja tart a nyári szünet. Legyél kedves most már elszakadni az iskolától és pihenni.” Ez olyan jó mondás volt, hogy egyrészt többet nem álmodtam a sulival azon a nyáron, másrészt máig emlékszem rá :)