Heti beszámoló

Zaklatott vagyok, mert többször felvetették, hogy a két ünnep között be kell majd mennem a suliba ügyelni, miközben én nem akarok bemenni, mert egyrészt nem is leszek itthon, másrészt tanulnom kell, mert január 6-án vizsga. Először arról is volt szó, hogy nem kaphatok szabadnapot az államvizsga előtti napra, sőt nem is jöhetek el előbb, de aztán kiötlöttük, hogyan legyen ez, és mégsem megyek a vizsga előtt. Egyszerűen kell nekem az a nap, hogy ráhangolódjak, még utoljára átolvassam kétszer a tételeket, felmondjam őket magamnak, na meg azért is kell, hogy ha már a vizsga napján pont olyan korán kelek majd, mintha suliba mennék, előtte lévő nap tudjak 8-ig, esetleg 9-ig aludni, hogy ne legyek zombi egész nap, se másnap. Hú, ez nagyon kemény lesz...

A gyerekek talán kezdenek hozzám szokni, ma már sokkal kevesebb konfliktusom volt, mint eddig. Igyekszem jól csinálni, amit csinálok, igyekszem sokat játszani velük (= warmer), és igyekszem jóban lenni velük. Meglátjuk, hogyan alakul.

Tegnap este Tomi elvitt tüdőszűrésre, mert az kell a munkaegészségügyhöz, és két hete nem volt olyan délután/este, amikor alkalmam lett volna eljutni. Tegnap sem lett volna, ha nem ér haza időben, és nem visz el. Eredmény holnap délelőtt. Aztán elmentünk az SZTK-ba a bőrgyógyászatra (szintén munkaegészségügy). Csak fél 7-ig van betegfelvétel, mi hétkor értünk oda. Kösz. Elmentünk egy másik SZTK-ba. Bőrgyógyászat csak délelőtt van, de pénteken elmarad, szombaton pláne. Kösz. Ma fél 2-kor átballagtam ismét az előbbi SZTK-ba, ahol is megtudtam, hogy bőrgyógyászat délelőtt van. Kösz. A tervezett szombati programom: alvás kilencig, tanulás kb. délig, anyuval vásárlás, aztán tanulás orrvérzésig. A valsózínűbb holnapi program: kelés hajnalban, loholás a kórházba a leletemért, onnan loholás az SZTK-ba a bőrgyógyászatra, onnan loholás a másik SZTK-ba munkaegészségügyi vizsgálatra, onnan loholás haza, hogy itthon legyek, mire anyu ideér. Most nagyon örülök.

Már csak két ajándék nincs meg, ha jól számolom. És ebből az egyiket csak meg kell venni, a másikat még ki is kell találni. Zsófival az angol után elmentünk a Kreatív Hobbyba, ennek nagyon örültem. Körülnéztünk, beszélgettünk, mindketten beszereztünk pár kelléket ajándékgyártáshoz. Nálam egy ajándék már majdnem készen van. Csak majdnem, mert megváltozott a koncepció menet közben, és nincs itthon szalvétám, amivel decoupage-zsoljak. Csak matricám, de már inkább szalvétát szeretnék. Közben győzködöm magam, hogy minden bele fog férni az időmbe. Holnap az egész orvosos macera, az ajándékgyártás, a sütés, a só-liszt gyurmázás, a takarítás, és közben hétfőn meg kedden még suliba megyek, és mindkét délután jönnek barátnők. Szóval sűrű lesz.

Találkoztam ma Dorkával. Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára. Felmerült bennem, hogy talán van annak már egy éve is. Nagyon durva. Mindenesetre kreatívkodtunk egy kicsit, aztán elmentem Lillához.

Lizus szerintem gyógyul. Amikor fut, akkor már egyáltalán nem látni, hogy sántít. És szerintem amúgy is egyre szebben lépeget. Már nagyon ügyesen vakarózik is a sérült lábával. Remélem, meggyógyul. Nem kell műtét. Nem kell műtét. Nem lesz műtét. Soha semmilyen műtét nem lesz. Amúgy még nem tudom, ő mit kap karácsonyra. Pulcsit szeretnék neki, de megvarrni már nem lesz idő :( Biztosan kap új takarót meg jutalomfalatot. És persze szaloncukrot, az kötelező eleme a karácsonynak nála is :)

Még az lenne jó, ha hajnali 0:50-kor két órája aludnék, ha egyszer fél 7-kor kelek. Nem én lennék, azt hiszem.