Véget ért a németes tangyak

 

Nagyon jó volt. Sajnálom, hogy vége. Nagyon aranyos kis osztályom volt, nagyon szerettem köztük lenni. A gyakorlatra ötöst kaptam, ami jót tesz az önbizalmamnak :) Ki hitte volna, mekkorát fordul a világ másfél hét alatt :):) Úgy kezdtem a gyakorlatot, hogy csak ezt éljem túl, a németről többet hallani sem akarok, most meg ott tartok, hogy szeretnék németet is tanítani az angol mellett.

 

Ma, amikor bementem az első csoport órájára, ott volt az egész osztály, és egy pad mellett tömörültek. Elég fura volt, meg nem is értettem, miért vannak ennyien. Már arra is gondoltam, hogy esetleg elmarad a latinjuk, és összevont óra lesz, és elkezdtem azon agyalni, hogy akkor még íratni kell velük kártyákat az Activityhez, mert az én 24 kártyám kevés lesz így. Azán becsöngettek, kijött jelenteni a hetes, majd odajött két lány egy gyönyörű csokorral meg egy saját készítésű kártyával :) A kártyán az áll kívül, hogy "Viel Glück!", belül az, hogy "Sok szerencsét a tanári pályán!", és mindenki aláírta. Teljesen meghatódtam, annyira szép gesztus volt ez, hogy így búcsúztak el tőlem. Aztán az x csoport elment órára, és maradt az y. Szerintem jó volt ez az utolsó óra. Néztünk házit, dogát, aztán játszottunk, és a végén mindenki kapott csokit. Persze nem egyformát, hiszen a győztesnek jobb csoki jár, mint a többieknek, de úgy láttam, átérzik, hogy a csoki a lényeg, és örülnek is neki :) A két csoport közötti szünetben volt még egy vicces élményem, amikor az egyik srác hirtelen letegezett. Én nagyon mosolyogtam, a többiek meglepődtek, ő meg gyorsan korrigált. Hát, eddig még csak csókolomoztak, a tegeződés meglepetésként ért. Mindenesetre nagyon aranyos elszólás volt :)

 

Az a helyzet, hogy itt szeretnék tanítani. Húúú, de jó is lenne :)