Moziünnep - 2. felvonás: Becstelen Brigantyk

A film első fejezete zseniális. Ahogy Landa (Christoph Waltz) kedélyeskedéssel tíz perc alatt eljuttatja a kemény papát a pókerarctól a padlója alatt rejtegetett zsidók elárulásáig és a sírásig, az nagyon hatásos. Itt kezdtem nagyon örülni, hogy nem szinkronizálták a filmet, mert ezt nem is lehetett volna. Nagyon nem mindegy, ki mikor melyik nyelvet használja a három (angol, német, francia) közül. Szóval ez a Christoph Waltz szerintem zseniális színész.

 

A második fejezetnél sokkot kaptam, amikor a skalpolást mutatták. Egyszerűen nem bírom. Már a vért se bírom, de azért az, hogy közvetlen közelről megmutassanak nekem egy skalpolást elejétől a végéig, az túl sok. Gondoltam is rá, hogy kimegyek, de mindig ki szoktam bírni a film végéig, még a Parfüm végén azt a bosszantóan nem odaillő utolsó előtti jelenetet is kibírtam, sőt a Da Vinci-kódot is végignéztem, ezért gondoltam, ez is meglesz, maximum sokszor takarom majd el a szemem. Mindenesetre a második fejezetnél nagyon örültem, hogy már lent van a napraforgós bécsi perec. Egyébként óriási poénok vannak abban a fejezetben, úgyhogy többnyire félig sokkban, eltakart szemmel hallgattam a párbeszédeket, és nevettem a vicces részeken.

 

A többi fejezetnél már nem igazán emlékszem, mi mikor volt, de az biztos, hogy ebben a filmben csak nagyon jó színészek voltak. Például a kém-színésznő, Shosanna, a náci fiatalember (a hős, aki saját magát játssza a róla szóló filmben), a francia papa is, mindenki profi. Érdekes volt látni a háború végét ilyen elgondolásban, és arra gondoltam ott a végén, hogy mégsem lett volna híres történelmi személyiség "a zsidó bosszú arca", mert félig leégett, majd fel is robbant a mozi, úgyhogy szerintem egy kópiából ilyenkor nem sok maradhat. Aztán lehet, hogy ennyire fogalmam sincs róla, hogy működik ez. Mindenesetre tetszett a film. És nem a brigantykról szól, de valószínűleg Brad Pittel eladhatóbb a film, mint Christoph Waltz arcával, akiről én speciel még sosem hallottam, amivel nem vagyok egyedül, legalábbis olvastam most olyan kritikát, aminek az írója szintén nem ismerte eddig. Örülök, hogy megnéztük, és már a sokk is múlófélben van - a moziból még teljesen leizzadva jöttem ki.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk