-

Tegnap voltunk orvosnál Lizával. Liza megkapta a menetrendszerű oltását és manikűr-pedikűr kezelését. Közepesen viselte jól a dolgot, folyton le akart esni az asztalról, alig győztem tartani. Rutinos gazdik lévén kértük a szájkosarat a körömvágáshoz. Kaptunk új oltási könyvet, és azt mondta az orvos, hogy a régit tegyük be a családi múzeumba :) Az új könyvével Liza kapott születésnapot. 1995. január 1-jén született a doki szerint. Ez egyébként viszonylag valószínűtlen, annál korábbi időpontra gyanakszom, de azért szép ez, hogy legalább látszólag van ismert szülinapja :)

 

Megnéztük Tomival a Jégkorszak harmadik részét. Szerintem vicces :) Meg volt benne egy-két olyan jelenet, amitől azért nem érzem jól magam. Általában a hirtelen, ijesztő, nagy hanggal járó történések ezek. Azért kibírtam, és hát tényleg jó film. A kedvencem azért a második rész marad, ezt bevallom.

 

Fordítottam. Holnap szeretném befejezni mindkét regényrészletet, aztán megmutatni őket anyunak, aztán esetleg szombaton elküldeni. De szééép lenne :) Az egyiken már csak utómunkálatok folynak, a másikat viszont még fordítom.

 

Voltam ma orvosnál. Volt ott egy fiatal pár is egy nagyon-nagyon pici babával. Annyira bosszantó volt, ahogy összesúgtak a hátuk mögött az emberek... Hogy fogja azt a gyereket, hogy beszél azzal a gyerekkel, minek szoptatja nyilvánosan azt a gyereket (talán mert a gyerek megéhezett?), minek rázogatja úgy, minek hozta ide. Az egyik nő abban a fél órában, míg ott ültem, végül róluk sutyorgott a férjével. Nagyon halkan beszéltek, én meg remekül olvasok szájról. És nagyon dühített, hogy nem bír magával foglalkozni, mindenképp valakit cseszegetni kell, legalább a háta mögött, ha máshogy nem megy. Egy ponton meg is kérdezte, hány hetes a gyerek, és kapott is rá választ: másfél. Na, innentől aztán még jobban belejött a csaj szapulásába, minek elhozni ezt a pici gyereket, milyen anya az ilyen. Én nem tudom, merném-e a másfél hetes gyerekemet elvinni bárhova is, majd kiderül, ha lesz másfél hetes gyerekem. Az viszont tuti, hogy anyukának orvoshoz kellett jönnie. Lehet mondani, hogy miért nem maradt otthon apa, ha már úgyis ráért, de gondolom (és úgy láttam), ez a kisbaba még nem háromóránként eszik, hanem amikor eszébe jut (tehát kb. negyedóránként), tehát az anyjához van láncolva. Az egyébként nekem is úgy tűnt, hogy talán kicsit vehemensebben rázogatja anyuka a babát, mint kéne, és talán kicsit nagyobbakat is csapkod a fenekére. De ha ez tényleg így van, rá fog jönni, és majd máshogy csinálja. Még csak másfél hete anyuka. Biztosan ismerkedik még a gyerekkel. És nagyon nem kedvelem azokat, akik másokat a hátuk mögött szapulnak, pláne, ha a mások esetleg ott is vannak velük egy légtérben.

 

Akartam nemzetközi diákigazolványt csináltatni. Besült a terv. Felfedeztem, hogy a Ferenc krt-i metrónál van fényképező automata. Oda is ballagtam, elolvastam, mit kell csinálni, aztán beültem a fülkébe. Beállítottam az ülést, hogy szemmagaságban legyen a "szemmagasság" feliratú csík. Aztán nekiálltam kétszázasokkal etetni az automatát. Mellesleg szerintem botrányosan drága a cucc ahhoz képest, hogy igazolványképet kérek. Egyetlen kétszázast sem fogadott el az ötből, ami nálam volt. Gondolom, csak könyvben préselt bankjegyekkel lehet érvényesülni, de én pont nem könyvben préselt példányokkal próbálkoztam. Halál kitartó voltam, mintegy 10 percen át próbáltam rávenni az automatát, hogy fogadja már el a nyomorult pénzt. Aztán ideges lettem, és úgy gondoltam, fulladjon meg, aztán otthagytam a fenébe. Holnap majd humán fényképésszel próbálkozom, ami még botrányosabb áron lesz, de legalább nem kell majd tíz perig könyörögni, hogy ugyan, vegye már el a pénzt. Hülye automata.

 

Megint lezuhant egy Airbus. Ennél már csak az érdekesebb, hogy van, aki túlélte. Egy 14 éves kislány. Szegény. Persze rögtön megszállta őt a média, még magához sem térhetett rendesen a sokkból, már az arcába toltak hat kamerát meg nyolc mikrofont. Hihetetlen, mennyire nincsenek ezek tekintettel senkire és semmire. Jackonak is van már halotti fényképe az újságok címlapján, ahogy az minden rendes sztárnak jár, és a boncolási jegyzőkönyvének, valamint a végrendeletének legapróbb részleteit is ötpercenként elsorolják híradó címén. Ahogy anyu mondta, hullarablók. Szegény kislány meg most zuhant le egy géppel, most halt meg az anyja, most látott egy nagy kupac hullát, de azért nyilatkozzon azonnal. Mégpedig olyanokat (amennyire a francia feliratból ki bírtam silabizálni), hogy "Hogy érzed magad?" (hogy érezné, basszus), valamint "Milyen volt az út?" (milyen lett volna, basszus... amikor lezuhant, az óriási élmény lehetett, és a különgéppel hazautazni összetörve, az aztán tuti maga volt a mámor). Barmok :S

 

Holnap felhívom anyut, és megkérdezem, akarunk-e ruhát venni. Egyedül nem annyira szeretek. Ha ketten vagyunk, akkor is nógatni kell egy kicsit, mire elvonulok felpróbálni valamit, de egyedül azért sokkal rosszabb a helyzet.

 

Olyan meleg van, hogy az borzalmas. Elsétáltam itthonról a Mester utcáig a villamoshoz. Amikor felszálltam, le kellett ülnöm, mert úgy éreztem, elolvadtak alólam a lábaim, és nem bírok megállni rajtuk. És ma még csak 31 fok volt. Ez még jégkorszak ahhoz képest, hogy tavaly 40 fölött is jártunk nyáron... Jajj, de nem akarom :(