A télnek vége

Pedig nagyon szép volt a hóesés, és nagyon örültem, hogy végre kutyanyakig érő hó van a környéken több helyen, mert így a kutya nagy boldogan tudott negyed órákat ugrálni a hóban, és ettől eufórikus állapotba került. De a hó elolvadt, és most sár van helyette. A kutya abban is szívesen gázol, én viszont nem. Akkor már inkább ne legyen semmi, csak a száraz beton. Ez hamarosan be is jön, mert hát holnapután már tavasz is lesz. Meg Nagyinak szülinapja. 67. Teljesen furcsa.

 

Szerdán megvolt a pedagógia előadásunk Verával és Annamarival. A rövid lényeg annyi, hogy a tanár bácsi egy idióta. Senki nem tud annyi baromságot összehordani egységnyi idő alatt, mint ő. Elsőre rettenetesen feldühített, és lett volna kedvem visszaszólni, de most már inkább csak röhejesnek találom a szitut. Azért a legszebb részt elmesélném. Szerinte az angolos példám a projektre nem projekt, hanem prodzsekt, és hát ez a kiejtésből is kiderülhetett volna számomra, hiszen ezt az angolok prodzsektnek is ejtik, míg ő meg a projektet projektnek. Először azt hittem, viccel. De nem viccelt. Hót-halál komolyan mondta, amit mondott. Gondoltam, jóindulatúan felvilágosítom, hogy szegény hendikeppes angolok ezt csak prodzsektnek tudják ejteni, akár prodzsektről, akár projektről van szó, mert unfortunately ilyen idióta kiejtési rendszerük van. Aztán inkább befogtam a szám. De ezen már életem végéig röhögni fogok. Ilyen hülyeséget ilyen komoly fejjel előadni... Anyááám :O

 

Úgy tűnik, meg fogok betegedni. Hurrá! Reggel intenzív torokfájással ébredtem, és alig találtam meg a végtagjaimat és a gerincemet. Mikor meglettek, kiderült, hogy ezek is mind irgalmatlanul fájnak, ami az influenza első jele. Na jó, a torokfájás miatt most csak a második. Mire elindultam, már egészen jól volt a torkom, de suliba menet produkáltam két hapcit, minek következtében a fülemen akart kijönni a torkom. (Érdekes jelenet lett volna.) És aztán már nem múlt el a fájás. Persze én ettől még egész délután a Spar gazdaságos kólámat iszogattam, mert úgy döntöttem, nem veszek tudomást erről a nyamvadék állapotról, és majd akkor elmúlik. Az ágyat azért nem tudtam elrakni, mert érdekes köhögőrohamot vagy mi kaptam, amikor megpróbáltam felemelni az ágy tetejét, amit mellesleg nem bírtam el (pedig legalább három kiló). Azért a jazzt kihagytam, biztosan nem bírnám megcsinálni a gyakorlatok felét sem, és akkor meg kellemetlenül érzem magam.

 

Nincs nekünk szerencsénk az egyirányú utcákkal. Meg Tominak általában véve sincs szerencséje a közlekedéssel. Olyan idiótaságok miatt bírják elkapni, hogy én csak nézek (pl. tök üres Tesco parkolóban este 11 után jobbkézszabály megszegése és társai). Ez most mondjuk nem volt idiótaság, megérdemelte/-tük. Csak szomorú vagyok, amiért a hőn áhított polcom, ami márciusra reális tervnek látszott, most valszeg megint csúszik egy hónapot. Ahhoz képest, hogy ideköltözéskor 2 hét alatt felépülő gardróbról és polcrendszerről volt szó, hét hónap telt el. Nem baj, az a nyolcadik már semeddig nem tart majd.