Reggel

Reggel a néni csöngetésére keltem. Fél nyolc előtt öt perccel. Mondjuk mikor felriadtam, és majd kiugrott a szívem a rémülettől, még nem tudtam, hány óra is van. Mikor rájöttem, hogy nem lőnek, csak a csengőt nyomja valaki, a fal felé fordultam, fejemre húztam a takarót, és úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó kinyitni. Reméltem, hamar elmegy innen a látogató. Nemsokára hallottam, hogy nyílik az ajtó. Na, mondom, ez aztán az eltökélt néni, ha nem nyitok ajtót, rám töri. Aztán meghallottam Tomi hangját, amiből rögtön tudtam, hogy még nyolc sincs, mert akkor már nem lenne itthon. Természetesen a dugulás a téma, mi lenne más. Ne használjuk a vizet a lakásban semmilyen formában, mert tőlünk egyenesen a mosogatójába folyik. Tök jó. Most már állatira szeretnék pl. mosni, mert nincs tiszta ruhánk, ahhoz meg sajna víz kell. Kezd most már nagyon elegem lenni. Ha ma este is becsönget a néni, most már kikötöm a csengőt, füldugóval alszom, és esetleg kiírom, hogy este 7 és reggel 9 között nem fogadunk látogatókat, szíves megértésüket köszönjük. Egyébként a duguláselhárító bácsi elmehet a fenébe, amiért ilyen szuperül elhárította tegnap a dugulást. Gratulálok hozzá.