2008. július 24. - Tunézia

Előtte azonban: Boldog szülinapot, Andi (július 19.), boldog névnapot, Dani (július 21.)!

 

Tunézia csodálatos. Barátságos, kedves, mosolygós arabok, akik elképesztően örülnek, ha akár csak annyit tudsz arabul, "shukran" (köszönöm). Asszem, erre fel elkezdek arabot tanulni. Gyönyörű tájak. Két dolog van, amit nem tudnék megszokni. Az egyik az utcákon helyenként halomban álló szemét. A másik a házak elhelyezkedése. Olyan, mintha valaki találomra dobálta volna szét az épületeket, ahogy esik, úgy puffan alapon. Nagyon kusza. Viszont a Les Pyramides szálloda (minden aljas rágalom ellenére) szuper volt, a tenger (minden aljas rágalom ellenére) tiszta, és az arabok (amennyit láttam belőlük), sokkal jobb emberek, mint mi, európaiak. Akinek meg előítéletei vannak velük szemben, az meg is érdemli. Nem tudja, miről marad le. Furi volt hazajönni, mert egyrészt vagy 25 fokkal volt hidegebb itthon, mint ott kint, másrészt meg annyira más az egész közeg, és úgy beleszoktam a tunéziai dolgokba... Még mindig nem sikerült teljesen visszazökkeni itthoni kerékvágásba. Ráadásul az elmúlt két napban kétszer is majdnem elütöttek kocsival, mert sajna közlekedési morálban is átszoktam (na, az európai szemmel nézve katasztrófa). Jahh, míg el nem felejtem: tevegeltem és siklóernyőztem is, sőt hennám is lett, hurrá :) És nem igaz, hogy Tunézia = hasmenés. Nem kell minden hülyeséget összeenni jó magyar szokás szerint, és akkor semmi baj nem történik. Nekem pl. semmi panaszom nem lett az egy hét alatt.

 

Tomival három évesek lettünk. Nagyon kreatív, nagyon szép meglepetéssel várt haza. Kaptam képeslapot (SK), párnát, régóta vágyott lábtörlőt (akit elhívunk majd a fészkünkbe, meglátja, milyen tuti), csokit meg gyönyörű arany fülbevalót (azóta csak alváshoz vettem le). És még három szál vörös rózsám is lett. És, mint megtudtam, szóba került, hogy menyasszony leszek, de aztán nem lettem. Szeretlek, Manó (L)
Szerintem én kevésbé kreatívat tudtam kiötleni, de úgy érzem, Tomi örült neki, aminek meg én örülök :)

 

Tényleg furán érzem magam itthon. Azt hiszem, Tunézia jobb hely, mint Magyarország, és akár már most vissza is mennék. Persze nem fogok, de nem ez a lényeg. Nagy kár, hogy ilyenek vagyunk, mikor olyanok is lehetnénk...

 

Holnap július 25-e van. Ez egy "évforduló". Nem olyan, mint július 21., hogy örüljünk neki, netán megünnepeljük. De jelzi, hogy eltelt egy év, ami azért durva. Tavaly épp ezen a napon csináltam egy relatíve nagy butaságot, ami emléknek szép, de örülök, hogy a butaságon belül azért nem vesztettem el a fejemet, és végül nem történt semmi visszafordíthatatlan. És örülök, hogy Tomi van nekem (L) És így jobban jártam, mint úgy jártam volna. Sokkal.

 

Elküldtem az anyagaimat egy kiadónak, mert már nem bírom ezt a pangást. Muszáj valamit ügyködnöm, mert kezdek már befordulni, pl. túl sokat netezek. Fordítani akarok, na. Remélem, jön válasz, és kedvező lesz. Szurk-szurk.

 

Mindig meglep, mennyire nem hablaty az agykontroll. Most, a nyaralás alatt már biológiai dologba is sikerült belenyúlnom. Egyik döbbenetesebb, mint a másik. De csak az egyik publikus :) Az első pár napban nagyon fájt a hátam, de annyira, hogy menni meg ülni is alig bírtam. Ennek apropóján az agykontrollhoz nyúltam. Ellátogattam a régóta üresen álló laborba, és masszírozással meg kenőccsel meggyógyítottam a hátam. Legközelebb hazafelé fájt a buszon, amikor dőlt rá a hideg levegő a légkondiból. Wow.