Emberek jönnek, aztán mennek...
Sok minden történt, amióta nem írtam. Csak sosem volt elég erőm vagy elég kedvem leírni.
Először is a legutolsó... Tegnap megtudtam, hogy meghalt Ficzere Anna. Finn-németes másodéves. Együtt voltunk BöFi-ben, egy félévig ült mellettem Gatterné óráin. Megrázó :( Finnországban volt ösztöndíjjal. Szaunázás után elmentek többen a közeli tóhoz egy lékben fürödni. Beszakadt alatta a jég. És vége volt. Annyira furcsa. Egyik percben még éli az életét, lemegy a tóhoz egy kicsit fürdeni, és soha nem jön már ki onnan élve. Még nem volt 21 éves :( Nyolcan voltak testvérek. A szüleik még régebben meghaltak. 800 ezer forint a hazaszállítása. A gyűjtésről persze lemaradtam, nem a MUK felől járok be az új épületbe. A papír pedig ott volt kitéve. Pedig adtam volna. Pénteken temetik. Elmenni nem fogok. Akkor van órám. Persze nem tudom, elmennék-e, ha nem lenne órám. Tényleg furcsa, hogy nem voltunk barátnők, csak ismertük egymást meg beszélgettünk fél évig hetente pár percet, és mégis ilyen mélyen érint. De az azért lehet, hogy egyszer viszek neki virágot. Azért mennyire igazságtalan az élet, nem? Még azt tudom remélni, hogy esetleg szívrohamot kapott a rémülettől vagy a jeges víztől. Akkor nem szenvedett. Vagy nem sokat. De a vízbe fúlás... Szerintem az egyik legkegyetlenebb halálnem lehet. Rossz belegondolni, hogy ennyit ér csak az ember élete. Egy rossz lépés, egy szerencsétlen mozdulat, és már vége is. Megerősödött az a véleményem, hogy az ember ritka bénán van összerakva. Nem elég ellenálló. Erősebb anyagból kéne, hogy legyen. És akkor nem történhetnének ilyenek. Senki nem halhatna meg ennyire nagyon értelmetlen módon. Persze rajtad ez már nem segít. A ha, a volna, a lenne... Nyugodj békében, Anna :(
Hétfőn voltam 20 éves. Érdekes. Mindig azt gondoltam, hogy a születésnapom nagyon fontos, óriási a jelentősége a világmindenség szempontjából. Jó, ezt azért nem gondoltam :P Mindenesetre sosem tartottam átlagos napnak. Kezd kiderülni, hogy mégis az. Egész hétfőn fájt a hasam. Nagyon rossz volt. Aztán a kedd... A kedd az már tetszett :) Hétfőn is sokan kívántak sok boldogot, meg kedden is :) És olyan jókat kaptam :D J. Anditól pl. egy névre szóló parfümöt :) Finom illatú, szép üvegű, szép címkéjű :) Andi maga festette az üveget és készítette a címkét :) K. Anditól kaptam képeslapot, óriási nagy Milka bonbont (jessz, ez kell egy csokifüggőnek :P), valamint egy CD-t. SK. Monsoon Wedding zenéi. Nagyon jók :) Lehet rájuk hastáncolni is akár, ha valaki azt szeretne véletlenül :) Tomi anyukájától pedig igen cseles sminkizét...izét...szettet kaptam. Mármint a nyitása cseles :) Jó nekem, hogy ilyen sok ember gondol rám :) Anyuéktól és Tomitól meg kaptam virááágot :) Sokat, szépet.
Szörnyen izgalmas dolgok történnek velem néha. Például egyszer csak elkezdem érezni B. Laci illatát. Ő volt az első barátom. És erre megjelenik. Csak sms-ben, de épp elég baj az. És furcsa is. Mármint az, hogy éreztem előre. Ugyanaz a nóta, mint 4 éve. Pesten van, nuku ismerős, sok szabadidő, unatkozás, tehát majd velem elszórakozik. Na velem aztán nem. Nekem van párom (Szeretlek (K)), de ha nem lenne, akkor sem nézegetnék visszafelé. 6 évvel vissza. Jajj nekem. Persze kiderült, hogy én vagyok a rossz. Már megint. Rideg vagyok. Állítólag. Valamint sokat változtam. 6 év alatt? 14 éves koromtól 20 éves koromig? Viccelsz? Cöcöcö... Na mindenesetre megtudtam, hogy minket láthatatlan, igen erős szál fon egybe örökre. Érdekes. Nekem még sosem tűnt fel. Egyébként is teszek az ilyen szálakra. Kit érdekel? A lényeg, hogy tessék engem békén hagyni már végre :S Ez múlt hét kedden és szerdán volt.Akkor lett vége, mikor megkértem, hagyjuk már egymást 6 évvel ezelőtti problémákkal (mert nem érti, miért szakítottam, sőt még mindig szerelmes). Most szerdán jött a második felvonás. Látott a Ferencieken a buszmegállóban reggel. Sőt, mi több, tőlem 1 méterre állt kb. fél percig. Belegondolni se jó. Oda is jöhetett volna. Hmmm. Azért jobb így, hogy nem tette. Mindenesetre külsőleg is sokat változtam (nem mondod...), és még bunkó is vagyok, hogy nem vettem észre. Mikor éppen mÍnusz 6 percem van odaérni egy órára, nem annyira érdekel, kik álldogálnak mellettem, az a helyzet. Az más kérdés, hogy igazából nem mínusz 6 percem volt, hanem plusz 114, de ez csak attól van, hogy idióta vagyok és nem néztem meg a füzetem. Pedig oda van írva, hogy elmarad az óra. Jó vagyok. Határozottan :D Na mindenesetre a konfliktus akkor bontakozott ki, mikor megkért, keressek neki nőt. A volt osztálytársnőim közül (örültök?). Mondtam, nem tartjuk a kapcsolatot, de ha tartanánk, akkor is szereznek maguknak pasit, ha az kell nekik, nincs szükségük rám. Nem vagyok kerítőnő. Erre a konfliktus a következő kérdésben csúcsosodott ki: "TÉNYLEG, TE MOST NEM TUDSZ VAGY CSAK NEM AKARSZ SEGÍTENI RAJTAM?!" Hmmm. Én erre azt válaszoltam, nem tudok, de nem is akarok, van saját életem, amit rendezgessek. Azon kívül nem látom, milyen alapon kér rajtam számon bármit is. Később aztán kifejtettem részletesebben. Az van, hogy egy kollégiumban (mert ott lakik) rengeteg ember szaladgál, pont jók ismerkedéshez. Azon kívül nekem nem feladatom neki ismerősöket szerválni. Ezzel lezárult a második felvonás. Bízom benne, hogy nem lesz több. Annyira kínos, most komolyan... A hátam közepére kívánom az ilyen élményeket :S
Az új épület szép és jó. Van lift is meg minden. A termek picik, de ez engem nem zavar túlzottan. Vannak tanáraim, akik még az Ajtósin eldöntötték, hogy utálni fogják ezt az épületet a Rákóczi út 5-ben, történjék bármi. Ehhez tartják is magukat. Ezt sosem fogom megérteni. Mindenesetre megjegyezném, hogy ezek a német szakos tanárok. Ugyanők azok is, akik egy diákjuk halálát nem érzik annyira eseménynek, hogy kirakják faliújságra a hírt vagy felkérjék a diákjaikat, hogy adjanak pénzt a családnak. Ha esetleg mégis kiraktak volna ilyesmit, akkor elnézést, tévedtem. Mindenesetre nem találkoztam vele.
Van személyim. Csúnya. Megszoktam. Rólam nem sikerült még jó képet készíteni okmányirodában. Biztos furcsa a fejszerkezetem. Okmányirodán kívül már sikerült jópár tök jó képet csinálni rólam. Van ebben valami ok-okozati viszony? Egyéb kapcsolat?
Hétfőn lövöldözés volt a Virginia Techen. Azon túl, hogy pont a szülinapomon történt, ami már eleve is holokauszt emléknap, tehát csupa vidám dolog kötődik hozzá, egyéb hosszabb távú hatásokat is látok. Mind negatív. Az elkövető szülei és nővére eláshatják magukat. Innentől fogva mindenki tudni fogja róluk, hogy az ő fiuk/az ő öccse gyilkolt meg 32 embert + saját magát. Akárhová költöznek, ez mindig meg fogja találni őket. Azon kívül majd jön most a sok okos ember, és majd kiderül, hogy mert a dél-koreaiak ilyenek meg olyanok. Már hallottam a tévében olyan hozzászólást, hogy mert abban a kultúrában az emberélet nem számít annyit, mint nálunk, Európában. Édes istenem... Nem mintha nem élt volna gyerekkora óta Amerikában ez a Cho. De ha meg dél-koreai nevelést kapott is, akkor sem hinném, hogy azért tette volna. Pontosan tudta, mit csinál, pontosan tudta, mit jelent "Európában", ha meghal egy ember. Főleg, ha 32. Azért csinálta, mert elmebeteg volt. Bizonyítottan. És nem, nem elmebeteg minden dél-koreai. Csak ez az egy. (Persze biztos még többen, de a lényeg a lényeg.) Különben is szaladgál sok-sok "bennszülött" amerikai, aki még ennél is sokkal betegebb. Nem akarok ujjal mutogatni... Mindenesetre az elmebajhoz még az a kis lökés kellett, hogy lecserélje a barátnője, és már meg is volt a baj. Nagyon szomorú :( Az meg nagyon amerikai, hogy Amer
ikában a héten kb. 40 iskolát zártak be ideiglenesen, hátha ott is lövöldözés lesz. Ez persze csak az én véleményem.
K. Andinak jó, ezért nekem is jó :)
Végül pedig két vers általános iskolás koromból :) Margit néninél tanultuk őket. A Nyár címűt el is szavaltam egy évzárón Ottóval. Mennyire büszke voltam magamra, hogy egy egész iskola előtt verset mondok :) Ja, meg egy verscím. Ez a vers nincs fent a neten, pedig szeretném elolvasni 20 éves szemmel is. Utoljára 8 évessel olvastam. Felteszem, sokat változott. Kiss Anna: Fekete csikó
Weöres Sándor - Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
Tóth Árpád: Láng
Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
Lábhegyre állt a kis nyulánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart,
Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget;
De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,
S a lázas törpe láng lehűlt,
Elfáradt, és a földre ült,
Lobbant még egy-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.
Nem látta senki más, csak én.
Szerintem nagyon-nagyon jók. Szerettem alsós lenni :) És szeret(t)em Margit nénit is :)
Először is a legutolsó... Tegnap megtudtam, hogy meghalt Ficzere Anna. Finn-németes másodéves. Együtt voltunk BöFi-ben, egy félévig ült mellettem Gatterné óráin. Megrázó :( Finnországban volt ösztöndíjjal. Szaunázás után elmentek többen a közeli tóhoz egy lékben fürödni. Beszakadt alatta a jég. És vége volt. Annyira furcsa. Egyik percben még éli az életét, lemegy a tóhoz egy kicsit fürdeni, és soha nem jön már ki onnan élve. Még nem volt 21 éves :( Nyolcan voltak testvérek. A szüleik még régebben meghaltak. 800 ezer forint a hazaszállítása. A gyűjtésről persze lemaradtam, nem a MUK felől járok be az új épületbe. A papír pedig ott volt kitéve. Pedig adtam volna. Pénteken temetik. Elmenni nem fogok. Akkor van órám. Persze nem tudom, elmennék-e, ha nem lenne órám. Tényleg furcsa, hogy nem voltunk barátnők, csak ismertük egymást meg beszélgettünk fél évig hetente pár percet, és mégis ilyen mélyen érint. De az azért lehet, hogy egyszer viszek neki virágot. Azért mennyire igazságtalan az élet, nem? Még azt tudom remélni, hogy esetleg szívrohamot kapott a rémülettől vagy a jeges víztől. Akkor nem szenvedett. Vagy nem sokat. De a vízbe fúlás... Szerintem az egyik legkegyetlenebb halálnem lehet. Rossz belegondolni, hogy ennyit ér csak az ember élete. Egy rossz lépés, egy szerencsétlen mozdulat, és már vége is. Megerősödött az a véleményem, hogy az ember ritka bénán van összerakva. Nem elég ellenálló. Erősebb anyagból kéne, hogy legyen. És akkor nem történhetnének ilyenek. Senki nem halhatna meg ennyire nagyon értelmetlen módon. Persze rajtad ez már nem segít. A ha, a volna, a lenne... Nyugodj békében, Anna :(
Hétfőn voltam 20 éves. Érdekes. Mindig azt gondoltam, hogy a születésnapom nagyon fontos, óriási a jelentősége a világmindenség szempontjából. Jó, ezt azért nem gondoltam :P Mindenesetre sosem tartottam átlagos napnak. Kezd kiderülni, hogy mégis az. Egész hétfőn fájt a hasam. Nagyon rossz volt. Aztán a kedd... A kedd az már tetszett :) Hétfőn is sokan kívántak sok boldogot, meg kedden is :) És olyan jókat kaptam :D J. Anditól pl. egy névre szóló parfümöt :) Finom illatú, szép üvegű, szép címkéjű :) Andi maga festette az üveget és készítette a címkét :) K. Anditól kaptam képeslapot, óriási nagy Milka bonbont (jessz, ez kell egy csokifüggőnek :P), valamint egy CD-t. SK. Monsoon Wedding zenéi. Nagyon jók :) Lehet rájuk hastáncolni is akár, ha valaki azt szeretne véletlenül :) Tomi anyukájától pedig igen cseles sminkizét...izét...szettet kaptam. Mármint a nyitása cseles :) Jó nekem, hogy ilyen sok ember gondol rám :) Anyuéktól és Tomitól meg kaptam virááágot :) Sokat, szépet.
Szörnyen izgalmas dolgok történnek velem néha. Például egyszer csak elkezdem érezni B. Laci illatát. Ő volt az első barátom. És erre megjelenik. Csak sms-ben, de épp elég baj az. És furcsa is. Mármint az, hogy éreztem előre. Ugyanaz a nóta, mint 4 éve. Pesten van, nuku ismerős, sok szabadidő, unatkozás, tehát majd velem elszórakozik. Na velem aztán nem. Nekem van párom (Szeretlek (K)), de ha nem lenne, akkor sem nézegetnék visszafelé. 6 évvel vissza. Jajj nekem. Persze kiderült, hogy én vagyok a rossz. Már megint. Rideg vagyok. Állítólag. Valamint sokat változtam. 6 év alatt? 14 éves koromtól 20 éves koromig? Viccelsz? Cöcöcö... Na mindenesetre megtudtam, hogy minket láthatatlan, igen erős szál fon egybe örökre. Érdekes. Nekem még sosem tűnt fel. Egyébként is teszek az ilyen szálakra. Kit érdekel? A lényeg, hogy tessék engem békén hagyni már végre :S Ez múlt hét kedden és szerdán volt.Akkor lett vége, mikor megkértem, hagyjuk már egymást 6 évvel ezelőtti problémákkal (mert nem érti, miért szakítottam, sőt még mindig szerelmes). Most szerdán jött a második felvonás. Látott a Ferencieken a buszmegállóban reggel. Sőt, mi több, tőlem 1 méterre állt kb. fél percig. Belegondolni se jó. Oda is jöhetett volna. Hmmm. Azért jobb így, hogy nem tette. Mindenesetre külsőleg is sokat változtam (nem mondod...), és még bunkó is vagyok, hogy nem vettem észre. Mikor éppen mÍnusz 6 percem van odaérni egy órára, nem annyira érdekel, kik álldogálnak mellettem, az a helyzet. Az más kérdés, hogy igazából nem mínusz 6 percem volt, hanem plusz 114, de ez csak attól van, hogy idióta vagyok és nem néztem meg a füzetem. Pedig oda van írva, hogy elmarad az óra. Jó vagyok. Határozottan :D Na mindenesetre a konfliktus akkor bontakozott ki, mikor megkért, keressek neki nőt. A volt osztálytársnőim közül (örültök?). Mondtam, nem tartjuk a kapcsolatot, de ha tartanánk, akkor is szereznek maguknak pasit, ha az kell nekik, nincs szükségük rám. Nem vagyok kerítőnő. Erre a konfliktus a következő kérdésben csúcsosodott ki: "TÉNYLEG, TE MOST NEM TUDSZ VAGY CSAK NEM AKARSZ SEGÍTENI RAJTAM?!" Hmmm. Én erre azt válaszoltam, nem tudok, de nem is akarok, van saját életem, amit rendezgessek. Azon kívül nem látom, milyen alapon kér rajtam számon bármit is. Később aztán kifejtettem részletesebben. Az van, hogy egy kollégiumban (mert ott lakik) rengeteg ember szaladgál, pont jók ismerkedéshez. Azon kívül nekem nem feladatom neki ismerősöket szerválni. Ezzel lezárult a második felvonás. Bízom benne, hogy nem lesz több. Annyira kínos, most komolyan... A hátam közepére kívánom az ilyen élményeket :S
Az új épület szép és jó. Van lift is meg minden. A termek picik, de ez engem nem zavar túlzottan. Vannak tanáraim, akik még az Ajtósin eldöntötték, hogy utálni fogják ezt az épületet a Rákóczi út 5-ben, történjék bármi. Ehhez tartják is magukat. Ezt sosem fogom megérteni. Mindenesetre megjegyezném, hogy ezek a német szakos tanárok. Ugyanők azok is, akik egy diákjuk halálát nem érzik annyira eseménynek, hogy kirakják faliújságra a hírt vagy felkérjék a diákjaikat, hogy adjanak pénzt a családnak. Ha esetleg mégis kiraktak volna ilyesmit, akkor elnézést, tévedtem. Mindenesetre nem találkoztam vele.
Van személyim. Csúnya. Megszoktam. Rólam nem sikerült még jó képet készíteni okmányirodában. Biztos furcsa a fejszerkezetem. Okmányirodán kívül már sikerült jópár tök jó képet csinálni rólam. Van ebben valami ok-okozati viszony? Egyéb kapcsolat?
Hétfőn lövöldözés volt a Virginia Techen. Azon túl, hogy pont a szülinapomon történt, ami már eleve is holokauszt emléknap, tehát csupa vidám dolog kötődik hozzá, egyéb hosszabb távú hatásokat is látok. Mind negatív. Az elkövető szülei és nővére eláshatják magukat. Innentől fogva mindenki tudni fogja róluk, hogy az ő fiuk/az ő öccse gyilkolt meg 32 embert + saját magát. Akárhová költöznek, ez mindig meg fogja találni őket. Azon kívül majd jön most a sok okos ember, és majd kiderül, hogy mert a dél-koreaiak ilyenek meg olyanok. Már hallottam a tévében olyan hozzászólást, hogy mert abban a kultúrában az emberélet nem számít annyit, mint nálunk, Európában. Édes istenem... Nem mintha nem élt volna gyerekkora óta Amerikában ez a Cho. De ha meg dél-koreai nevelést kapott is, akkor sem hinném, hogy azért tette volna. Pontosan tudta, mit csinál, pontosan tudta, mit jelent "Európában", ha meghal egy ember. Főleg, ha 32. Azért csinálta, mert elmebeteg volt. Bizonyítottan. És nem, nem elmebeteg minden dél-koreai. Csak ez az egy. (Persze biztos még többen, de a lényeg a lényeg.) Különben is szaladgál sok-sok "bennszülött" amerikai, aki még ennél is sokkal betegebb. Nem akarok ujjal mutogatni... Mindenesetre az elmebajhoz még az a kis lökés kellett, hogy lecserélje a barátnője, és már meg is volt a baj. Nagyon szomorú :( Az meg nagyon amerikai, hogy Amer
ikában a héten kb. 40 iskolát zártak be ideiglenesen, hátha ott is lövöldözés lesz. Ez persze csak az én véleményem.
K. Andinak jó, ezért nekem is jó :)
Végül pedig két vers általános iskolás koromból :) Margit néninél tanultuk őket. A Nyár címűt el is szavaltam egy évzárón Ottóval. Mennyire büszke voltam magamra, hogy egy egész iskola előtt verset mondok :) Ja, meg egy verscím. Ez a vers nincs fent a neten, pedig szeretném elolvasni 20 éves szemmel is. Utoljára 8 évessel olvastam. Felteszem, sokat változott. Kiss Anna: Fekete csikó
Weöres Sándor - Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
Tóth Árpád: Láng
Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
Lábhegyre állt a kis nyulánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart,
Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget;
De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,
S a lázas törpe láng lehűlt,
Elfáradt, és a földre ült,
Lobbant még egy-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.
Nem látta senki más, csak én.
Szerintem nagyon-nagyon jók. Szerettem alsós lenni :) És szeret(t)em Margit nénit is :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése