Szép napunk van, nemde?

Ma minden olyan jól ment. Két szemináriumra is bejutottam mindenféle tülekedés meg sorsolás nélkül. Ráadásul mindkettőre Anitával, ami örvendetes, mert igazán szimpatikus csoporttárs. Az utolsó óra után elmentem vele a Goethe Institutba, mivel volt két agyoncsapnivaló órám, de nem akartam egy napon belül másodszor is felmenni Tomiékhoz. Azért mégis... Goethe után már egyedül elmásztam az Astoria Fitnessbe, hogy megkérdezzem, milyen bérletet kell vennem, hogy elismerjék az ELTE-n. Mivel a telefonban a tanszékről egy nő ezt mondta, hogy ezt tegyem. Ehhez képest a Fitnessben az ott ülő nő kissé ingerülten közölte, hogy az X-edik vagyok a nap folyamán, aki ezzel állít ide, dehát neki honnan kéne tudni a választ, ha egyszer nem neki kell elfogadni. Milyen igaz! Úgyhogy holnap felhívom a tanszéket újból, és megkérem őket, fussunk neki még egyszer, és válaszoljanak végre. Nem érek ám rá akármeddig. Már felvettem a külső helyszínű edzést, igazán jó lenne, ha nem most találnák ki, hogy mégsincs elfogadás.

 

A Blahán a szökőkútnál találkoztunk Mariannal. Elsőre megismert, azt mondta, teljesen jó személyleírást adtam magamról :) Beültünk a Burgerbe, ott beszélgettünk majdnem háromnegyed órát. Elhozta, amit megbeszéltünk, amitől azt várom, hogy könnyítsen rajtam. Könnyítsen. Hihi :D:D (Elsőre föl sem tűnt ez a poén...) Ráadásul fordítói asszisztens egy cégnél, úgyhogy előfordulhat, hogy mehetek fordítani :) Az nagyon jó lenne, nagyon szeretném. Annyi energiám van, hogy nem győzöm már mibe ölni... Egy kis fitness, kéféle hastánc, itthoni torna, suli, emellé még fordítsak egy kicsit... Nem is tudom, mi ütött belém. Lehet, hogy titokban mégis feltöltött a nyár energiával, amit nem volt időm kiélni. Mondjuk ha kitart ez az üdvös állapot decemberig vagy akár jövő nyárig, nagyon vidám leszek. Nem ártana nem összetörni az első akadálynál (suliban), ahogy szoktam.

 

Szép nap volt, meleg, sütött a nap. Estig azt az egyetlen negatívumot észleltem, hogy beteg vagyok. Kicsit olyan kezdek lenni, mint anyu. Á, nem is olyan nagy baj ez, majd elmúlik magától. Aztán lehet, ha szednék valamit erre, nem tartana már lassan két hete... Makaaacs, csak orvost neeee szindróma :) Ma reggel hosszú napok óta először fejfájás nélkül keltem. Aztán a buszon megszólalt egy telefon nagyon éles hangon, amitől rögtön begörcsölt a fejem, persze úgy is maradt. Mostanra mondjuk elmúlt, de ne is jöjjön vissza, elvagyok nélküle is.

 

A probléma akkor kezdődik, ha lelkizni kezdek magammal. Az nem vezet jóra. Sajnos. Most például azzal kezdtem nyűni magam, hogy miért kapom meg másodszor is ugyanazt a feladatot. Igaz, könnyített formában, mert most már megismerem, hogy ez melyik feladat. Ha egy vizsgán buknék meg, könnyebb lenne másodszor, mert tudnám, mit csináltam rosszul. Na de itt? Melyik részben volt a hiba? Mit kellett volna máshogy? Három válaszlehetőséget tudok elképzelni, ami ugye túl sok. Egy olyan embernek mindenképp, aki teljesen bizonytalan... Komolyan nem értem, miért jött elő megint. Azt hittem, úgy-ahogy, de megoldottam. Nagyjából helyes megoldást találtam. Esetleg ott volt a gond, hogy előidéztem a problémát? De most nem én tehetek róla, hogy megint előjött. Jaj, nagyon bonyolult :( Egy kis segítséget esetleg kaphatnék? Lehet szó róla? Mennyivel könnyebb lenne... (Kék virág, piros tüske, kék virág, piros tüske-mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennék színvak-kék virág, piros tüske...)