ELTE feeling


Hétfőn 9-kor felkeltem szépen, majd 11-re betalpaltam a MUK-ra. Gondoltam, kb. 5 perc alatt megszerzem az indexet, ahogy ez lenni szokott. Még induláskor jól feldúlt "valaki" a hülye megjegyzéseivel, de az igazi jó csak a TO-n jött. Kilométeres sor, őrrel meg minden. Egy csaj azt mondta, nekem nem adják ki az indexem, kell igazolás, hogy tényleg megcsináltam azt a tanegységet, aminek a jegye későn került fel. Elmentem az Ajtósira, ahol Elvira döbbenten nézett rám és visszaküldött a MUK-ra, hogy nem kell igazolás. Tényleg nem kellett. Tudod, mi kellett? 5 órás sort végigállni, na az kellett. A végén már egészen közel voltam az ájuláshoz meg egyéb kellemességekhez. Amik végül mégis elmaradtak :)

Tegnap megvolt az első óra Jamesszel. Csak kb. negyed óra volt. Nem szeretem :( Már megint fenyegetőzik :( Egyelőre csak CD-n keresztül, de mégis. 10-kor leléptem a suliból, mert semmi kedvem nem volt megvárni a két másik amerikanisztikás órát, hogy kiderüljön róluk, nem is lesznek. Mert persze nem voltak. Mindig így megy ez :S Itthon végeztem kis házimunkát, aztán este kaptam egy verset átnézésre :) És még a címét is én adhattam neki :)

Ma reggel egy szemináriumra (fordítás) simáán bejutottam, pont 15 ember jött össze. A következőre simáán nem jutottam be, kb. 30 ember jött össze, a tanár egy zacskóból húzott neveket, és nanááá, hogy az én nevem nem volt köztük. Elmentem Tomihoz, anyukájával beszélgettem. Aztán megtudtam, hogy tesi helyett mehetek az Astoria Fitness Centerbe, és az ELTE elismeri. Juppíííí! Így legalább nem kell idióta időpontokban a Lágymányosin tartózkodnom. Visszamentem, bejutottam egy irodalom szemináriumra, és még egy negyedéves csajjal is jól elbeszélgettem. Itthon tornáztam kicsit, és most várom a holnapot, hogy bejussak még két szemináriumra és találkozzak egy illetővel, aki ad nekem valamit :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk