Nagyon rég írtam :o

Ahogy így elnézem, egy hónapja és 5 napja nem írtam. Pedig mi minden történt azóta... Anyuék voltak nyaralni, mi meg 11 napot töltöttünk kettesben Tomival. Voltunk biciklizni, kirándulni, megünnepeltük az 1. évfordulónkat.

 

Aztán mi mentünk nyaralni. Eredetileg egy hét lett volna a Velencei-tónál. Vasárnap mentünk le biciklivel, ami Tominak szép emlék, nekem inkább vegyes. Kb. 60 km-t mentünk (szerinte 70-et), ami alatt például megkergetett minket egy kutya. Ugyan kiderült, hogy nem akar megenni, de addigra én már pánikba estem, ami egészen a kutya eltűnéséig nem is múlt el. Irtó sok időbe telt, míg átkeveredtünk Csepelre, de csak azért, mert valamilyen okból kifolyólag nem Csepel felé indultunk. Szakadt az eső, ami igen jót tett egyrészt a szemüveges látásomnak, másrészt a ruhámnak, harmadrészt a csomagoknak. Valamikor marha sokára megérkeztünk Ráckevére, ahol ettünk hamburgert. Tündéri vendéglátós trükkel lehúztak minket összesen 200 Ft-tal. Nem nagy összeg, nem is szóltunk egy szót sem, de azért édes volt.

 

Angyali vigyoros csaj (miután megtudta, hogy hamburgert eszünk): -Hagyma, sajt... Minden mehet bele?

Naná. Kicsit később tűnt fel, hogy a hamburger 300 Ft, míg a sajtos hamburger 400. Igazán ügyes.

 

Ráckeve után egyre nehezebbé vált számomra az egész, a végén már majdnem feladtam, de aztán csak odaértünk végre-valahára Velencére. Ugyan lecipeltük a sátrat (mármint Tomi), a hálózsákokat és a polifoamot (mármint én), mégis faházban laktunk. Igen pici volt rögzített szimpla ágyakkal, így aztán a matracokat a földre költöztetve aludtunk egymás mellett. Mivel másnap reggelre tök rosszul lettem, a rengeteg biciklizés helyett rengeteg keresztrejtvényt fejtettünk. Én teljesen optimista módon abban reménykedtem, hogy gyorsan elmúlik a rosszullétem, és milyen jó lesz akkor nekünk. De nem. Azért két nagyobb sétát és egy kisebb biciklizést sikerült megejteni, de szerdán végül mégis lejöttek értünk anyuék. A rosszullét elmúlt. Tegnap. :)

 

Megpróbáltak minket beszervezni piramisjátékba, ami egyrészt vicces, mert ilyet még közelről sosem láttam, és azt hittem, esetleg engem is meg tudnának győzni. Ha ügyesebbek lettek volna, lehet. Mondjuk egy olyan nő tarthatta volna az előadást, akinek mindkét szeme egy irányba néz, kicsit dekoratívabb, esetleg még beszélni is tud. Mert ez úgy hadart, hogy ilyet én még nem is hallottam soha. Másrészt viszont felidegesített, hogy a csaj, aki beszervezett minket, nem mondta meg, hová visz, tehát hazudott. Sőt a mozit is majdnem lekéstük miatta. Mert ugyan ez a csodálatos üzletasszony nem tart majd előadást, mégis 1 órájába telt eljutni a lényeghez, így másfél órát ültünk ott. Most már ilyenen is voltam, nagyszerű. Ja, a néni azt mondta, hogy "ez nem piramisjáték" meg hogy "ne próbáld megérteni a rendszert". Mégis kiderül, hogy piramisjáték, ha megpróbálod megérteni a rendszert. Pfujj.

 

Tegnap este volt hastáncbemutatóm :) Szerintem jó volt. Tetszett :) Eleinte nem, mert egyrészt izgultam, hogy vajon meggyógyultam-e már, másrészt meg lámpalázam is lett. Eltáncoltuk a koreográfiánkat, és még Ezgi is táncolt, és lehetett enek ellenére videózni :) (mert a vallása eredetileg nem engedélyezi, hogy rögzítsék a táncát) Utánunk még volt két és fél tánc, amit a haladó csoport adott elő. Ezek egyikét már mi is majdnem végig tudjuk :) Volt sok török kaja, amiket nem kóstoltam meg. Csak a sütiket. Azok nagyon jók :) Anyu végigkóstolta a többit is Rékával, és szerintük nagyon finomak :)

 

Ma meg már nem is volt semmi izgalmas. Elaludtam a plakátkiállítást, de az a jó, hogy holnap bepótoljuk. Ma jöttem rá arra, hogy idén nyáron még baromira nem voltam vízparton és nem is napoztam. A Velencei-tó ugyan víz, de a finom 15 fokban a szakadó esőben és süvítő szélben annyira nem vonzó. Különben is másodfokú viharjelzés volt érvényben szinte végig, ami azt jelenti, hogy nem lehet bemenni a vízbe egyáltalán. Na tehát az a lényeg, hogy a most közeledő kánikula örömére strandra fogok menni. Mondjuk egy teljes napot ott töltök. Vagy csak felet, az tökmindegy. Aztán nem maradhat ki a nyárból a Mesterségek Ünnepe sem, ami 17-én kezdődik. Régebben ez volt az egyetlen nap az évben, mármint az a nap, mikor oda kimentünk, hogy gyrost ettem. Ez a hagyomány már elmúlt, mióta Tomit ismerem, legalább havonta eszem gyrost, mert ott van náluk a sarkon és tök finom :) De ettől még imádom a kirakodóvásárt. Úgyhogy nem maradhat ki. Utána meg egy hét gólyatábor jön, ami szerintem jó, de majd meglátjuk. Például mérsékelten lesz jó akkor, ha megint végig szakadni fog az eső, mint tavaly. Pedig erre van esély. Ez a tábor különlegessége :)