Gólyatábor

 

A gólyatábor már 20-án vasárnap elkezdődött, de mi Tomival csak hétfőn mentünk le. Útba ejtettük Gyöngyöst, ahol a három informatika előadásból csak egyet hallgattunk meg, mert uncsi volt és a Power Pointról szólt, amit Tominak nem kell magyarázni (nekem ugyan még volna mit megtanulni róla, de ez akkor is unalmas volt, különben sem az én tanegységem). Délután négykor értünk Füzérre kalandos út és többszöri eltévedés után. A táborban egy darab kedvetlen gólya, egy darab kedvetlen tavalyi gólya, valamint egy csapat menő csávó tartózkodott (fürdős kurva és társai – ők mondták magukról). A többiek a Nagy-Milicre kirándultak éppen. Sajnálom, hogy idén ez nekem kimaradt, mert nagyon jó túra nagyon sok hagyományos ökörséggel (pl. gólyák fatörzsbe tuszkolása, hastánc egy rozzant budi tetején, LuFi-oszlop megmászása, lovagi torna). Mi Tomival sátorállítás után felmásztunk a füzéri várhoz. Tavaly még zárva volt, így az állványokon másztunk be, idén azonban belépő ellenében lehetett bejutni. Szépen haladnak a felújítással, jövőre már lehet XV. századi recept alapján készült ételeket enni az addigra felújított konyhában, ha minden a terv szerint halad. Este kilenc körül megérkeztek a túrázók, így aztán vacsorakészítésbe kezdtünk. Vagyis Tomi kezdett bele :) A menü lecsó volt. Főzés közben a délutáni kedvetlen gólya kis híján tűzhalált halt, de ugye a részegekre angyalka vigyáz, ahogyan anyu szokta mondani (és tapasztalhattuk tavaly Nagy-Milic felé Róka esetében is :D). Ez a drága kedvetlen gólyafiú ugyanis nekifutásból a tűz mellé huppant, hogy onnan gyújtsa meg a cigijét. Igaz, a haja centikre kerülte el a tüzet, nem lett semmi baja. Még az értékeitől sem kellett megválnia, hiszen Tomi összeszedte neki azon tárgyakat, melyek a huppanás következtében kiköltöztek a zsebéből.

 

Kedden hajnali ötkor Tomi kimászott a sátorból és elment Gyöngyösre meghallgatni az óráit. Én ezek után kb. négyszer ébredtem fel arra, hogy vacognak a fogaim és szétfagyok. Fokozatosan magamra vettem az összes meleg ruhámat, de még úgy is nagyon fáztam.

 

Szerdán reggeli után átkirándultunk Telkibányára. Én a Hamar-Odaérünk-Túra tagjaként érkeztem 17:45-kor, a Táborlakók közül elsőként. Győzött a csapatunk :) Az ilyenek meg, mint Kocsma-Túra vagy Tréfa-Túra olyan 11-éjfél között értek be :D Sátorállítás pár perccel sötétedés után, tűzrakás. Jött az erdész, hogy ez természetvédelmi terület, az engedély nem is ide szól, de ha már.... akkor ássunk pöcegödröt és csak egy tűz éghet (három szokott). Ennek következtében a második adag paprikás krumpli elkészültét hajnali ötkor hirdették ki. Kilenc körül megjött Dorka a Villámmal. Beszélgettünk, lelkiztünk, aztán a mi sátrunkban aludt, hogy ne legyek egyedül, ha már Tomi Gyöngyösön alszik. Az éjjelt mind a ketten „végigcidriztük”, pedig én pl. eleve az összes meleg ruhámat magamra véve feküdtem le. Reggel a Pál, Kata, Péter kezdetű dalra volt szerencsém ébredni, igazán jó élmény volt (de tényleg). Reggeli, szöszmötölés délig, aztán átmásztunk Középhutára a Hamar-Odaérünk-Túrával. Valóban hamar odaértünk, bár egy csapat gólya megelőzött minket. Ez azonban csak a Kőkapu felé tett kitérőnkből adódott :) Tomi is megérkezett, este rizses húst ettünk. Elmentünk fürödni, egy kedves idős néni hajlandó volt beengedni minket (három lányt) magához, sőt beszélgetett is velünk. Hajnali kettőkor megpróbáltunk aludni térni Tomival, ami elsőre röhögésbe fulladt, ugyanis mindenhol kis dombok meg gödrök voltak a sátor alatt, így alig tudtunk aludni.

 

Csütörtökön Marci és Anita vitték át a Ladát (többek szerint Zsigulit) Kishutára. Mi Tomival megvártuk a számháborúzókat, majd az Elit-Alakulat-Túra keretében átballagtunk Kishutára. Csak azok értek oda nálunk előbb, akik az IFÁ-val vagy a Villámmal mentek. Sátorállítás után beautóztunk a tavaly már jól bevált Vadrózsa Panzióba, ahol is ismét megfürödtünk :) Tomi, Dorka meg én. Külön :D Hajat is mostam, miután megállapítottuk, hogy a hajam erősen tartósítva vagyon. Füstszagú. Ezek után úgy fáztam este vizes hajjal, hogy még. Izgalmas látvány lehettem mintás rövidgatyában, másmilyen mintás pulcsiban és kötött sapkában fogvacogva :D Remélem, lesz rólam kép a BöFi honlapján, akkor majd megmutatom. A vacsi krumplis tészta volt, aminek készülése közben megérkezett Szmissz, és elmesélte, miért is nem gólyatábor az idei :) Dióhéjban azért, mert jól szervezett volt és az időjárás-felelős is jól dolgozott, vagyis nem zuhogott egyfolytában az eső, mint tavaly. Fél 11-kor kaja volt, amin én személy szerint megdöbbentem. Tomit pedig soha többet nem röhögöm ki, ha nyáron kötött sapkát hoz nyaralni :)

 

Péntek reggel vízifoci, vízisí és víziboard volt a program. Rengeteg kép készült, már alig várom őket :) Sátorbontás után a Szmissz-Túra keretében elindultunk Vágáshutára. Mivel a táv másfél óra alatt megtehető, az öregek azt javasolták, inkább a kishutai kocsmában üssük el az időt, mert a vágáshutai táborhely a semmi közepén található (így igaz). A kocsmában egy órát töltöttünk, mikor Szmissz azt mondta, bevárjuk a dgy-Túrát. Mivel ez sok jót nem jelent (kb. 4-kor szoktak indulni, ekkor pedig 2 óra volt), a Halu-Túra kivált és tovább indult. A következő kocsmánál megálltunk, igaz, csak a bolt volt nyitva. Mikor úgy tűnt, ott ragadunk, csatlakoztam az éppen akkor érkező Hamar-Odaérünk-Túrához. Csak a kék jelzést kell követni, mondta előző este Tomi, aki hajnali ötkor újból távozott. Így is van. Azonban a kék jelzés hamar elfogyott, így aztán találomra választottunk ösvényt, amin tovább haladhatunk. Ennek eredményeképp átvágtunk a susnyán, az erdőn, mindenen. Végül megláttunk egy lakott települést, ahová fordított gradiens túra keretében lecsúszkáltunk. Ezzel meg is érkeztünk egy kertbe :) Az ott lakó férfi azt mondta, Kovácsvágásra értünk, ám célunk nincs messzebb onnan, mint 2 km a főúton. Tovább ballagtunk, most már Eltévedünk-Mégis-Hamar-Odaérünk-Túrának nevezve magunkat. Így is majdnem elsők lettünk, csupán egy Busz-Túra előzött meg bennünket :) Egyszerre érkeztünk Tomival. Próbáltunk sátrat állítani a térdig érő  gazban, de ez a rét valami összefüggő sziklaréteg fölött helyezkedhet el, mert a cövekeket képtelenség volt leszúrni. Este volt köldökszépségverseny meg mindenféle egyéb jó dolog :) A vacsora gulyásleves volt, melynek készítése közben megérkezett Gábi és a legidősebb Trihary-testvér, Bihary :) Azt a műsort, amit Bihary levágott.... „Ide kezembe a fakanalat, hadd kavarintsam meg az ételt! Vagy legalább hadd toljam a fát, az életet adót, mely a tüzet táplálja”, és így tovább. Én csak azt sajnálom, hogy senki nem vette kamerával, igazán poénos volt, szétröhögtem a fejem.

 

Szombaton délután Lada-Túra keretében átmentünk Sárospatakra, a botkői pihenőbe, utolsó táborhelyünkre. Kettesben Tomival. Aludtunk egy órát a kocsiban, mi, mint elsők, aztán vezettem egy kicsit a tök néptelen mezőn. Nagyon minimális tudásra tettem szert, de a kocsit már el tudom indítani és váltani is tudok. Este találtunk egy kutyust. Apró, fekete-fehér kis tünemény volt. Nagyon félt mindenkitől, alig tudtuk rávenni, hogy odajöjjön hozzánk. Egy arra járó lánytól kapott sebfertőtlenítést a bal hátsó belső combján tátongó lyukra, és a lány azt mondta, hoz még neki szurit is. A kutyus annyira hozzánk szokott, hogy ültem az út szélén, és belefeküdt az ölembe, míg simogattam :) Később bevittük a táborba, ahol egy fiú hirtelen mozdulatától megrémült, elvágtatott, és többet nem láttuk. Még az út széléről felhívtuk Tomi anyukáját meg az én szüleimet, de egyiknek sem tetszett az ötlet, hogy kutyust vinnénk haza. Kár :( Bár Lizának azért így jobb :) Este volt tiszteletbeli fizikussá avatás, eljátszották a vadászos viccet, kihirdették a szépségversenyek eredményét. A legtüneményesebb hölgy például Enys lett :D

 

Vasárnap reggel kelés után sátrat bontottunk, aztán hazajöttünk. Jó volt a tábor, én élveztem :) Jövőre is megyek :) Itthon sütögetés várt, igaz, a konyhában, hiszen kint szakadt az eső :) Ja, Tomi még vasárnap visszament a Mesterségek Ünnepére és megvette a sógyurmababát, ami valójában agyag :) Éééédes (K)