LizaGazdija

Nem tudom megunni. Régi fogadalmam, hogy minden február 2-án megnézem, ez nem minden évben jön össze, de azért legtöbbször igen. Egyszerűen imádom. Vicces is, filozofikus is, elgondolkodtató is. Ez a kedvenc jelenetem , bár nagyjából végig szoktam nevetni az egészet.

Nem volt még ilyen, legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna: nem érkezett meg a karácsonyi hangulatom karácsonyra sem. Pedig nagy rajongója vagyok ennek az ünnepnek, ezt sokan tanúsíthatják. Visszanézve kicsit elszomorít, hogy ez idén így alakult, viszont büszke is vagyok magamra, mert a lányok ebből semmit sem érzékeltek, és a lakáson sem látszott. Sőt már november végén beütött a teljes karácsonyi őrület gyereknél és lakásnál egyaránt. Szóval érzek némi szomorúságot, de el tudom fogadni, hogy nem sikerült úgy megélni az adventet és a karácsonyt, ahogy szoktam. A csoda attól még megvolt, az előkészületek, a közös sütések is ugyanúgy, mint minden évben. Jó, hogy robotpilóta üzemmód is van rajtam karácsony tekintetében.

No, 80 eurós csizma akciósan, fejlemények. November óta hordom, tegnapelőtt, esőben csak úgy cuppogott benne a jobb lábam, pedig nem léptem pocsolyába. Itthon alaposan szemügyre vettem, és - a jobb cipő orránál kissé elengedett a ragasztó, - a jobb cipő talpa két helyen tört el mostanra, az egyik helyen konkrétan eltűnt belőle egy darab, - a bal cipő talpa egy helyen tört el, így a bal lábam is full vizes volt, csak ez fel sem tűnt, annyira fázott a jobb. Nevetséges és felháborító. A városban, az utcán hordom, és időnként leguggolok benne a gyerekeimhez. Nagy szerencse, hogy nem eredeti áron vettem, a guta ütne most meg. Ugyanakkor ismét bizonyítva látom, hogy a drága/márkás cuccok gyakran ugyanolyan fos minőségben készülnek el, mint az olcsó/no name dolgok, tehát felesleges többszörös áron megvenni ezeket. Írtam az üzletnek, ahonnan rendeltem, képekkel is illusztráltam a problémámat. Kíváncsi vagyok, mi lesz a reakciójuk. Mindenesetre kösz szépen, január közepén, mínusz fokokban itt á...

 elég eseménydúsra sikerült. Főleg az október vége és a november. A következőket sikerült behúzni: - Flórának egy agyrázkódást (itthoni rohangálás közbeni esés, fűtőtest lefejelése, gigantikus púp, majd 20 perccel később hányás --> 3 nap kórház), - Violának egy kéz-láb-száj vírus (láz, hólyagok a szájban, a kézen, a lábon, 7-10 nap a lecsengése, addig tilos emberek közé menni - nála mindenből egy kicsi volt csak, szerencsére, de a 10 napot itthon töltötte) - Flórának egy olyan erős fejfájást, hogy fájdalomcsillapítót kellett adni neki, plusz, mivel alig volt magánál, be kellett vinni az ambulanciára --> 3 nap kórház - Violának egy egész napi hányást, aminek nem lett kórház a vége, de nem sokon múlt, hogy bevigyem - Tomi ekkor épp Flórával várt a hazaengedésre, szuper volt (és elsőre ki is felejtettem a felsorolásból) - Flórának és nekem egy enyhe ételmérgezést (vagy eleve nem volt jó a csirke, amit vettem, vagy az elkészítésbe csúszott hiba, mindenesetre az is kijött belőlünk...

 Viola azt mondja mosolyogva: - Kislány. Erre én: - Igen, kislány vagy. Erre ő elkomorul, majd: - Nem kislány vagyok. Viola vagyok.

Viola estére nagyon bepörgött, fél 6-kor lehajigált minden komódról mindent, amit ért, közben sikított, és semmivel sem lehetett leállítani. (Az erőszakot nem próbáltam, írom ezt a félreértések elekerülése végett.) Aggódtam, hogy megsérül, vagy összetör valamit, és elgondolkodtam, hová tudnám biztonságba helyezni, amíg megnyugszik. Végül összeszereltem a kádat, amiben fürdenek (kör alakú, a zuhanytálcába szoktuk beállítani, kb. 80 cm magas - olyasmi, mint egy kisebb járóka), vizet persze nem töltöttem bele, és beletettem Violát, aki 90 cm körül van. Flóra felajánlotta, hogy ott marad vele, ez nekem kapóra is jött, mert volt még egy kis dolgom a gyerekszobában, és meg is kellett nyugodnom, mert eléggé felzaklatott ez a műsor. Amikor aztán kimentem a fürdőbe megnézni, tombol-e még a gyermek, szívet melengető látvány fogadott: Flóra ott ült mellette a kádban, és együtt kuncogtak. Flóra azt hitte, rá fogok szólni, ezért meg is magyarázta a dolgot: "Szomorú volt, hogy nem jöhet ki, és ...

Ma este Benedek Elek egyik mesegyűjteményéből Az árvalányhaj c. Mesét olvastuk. Ebben a gyönyörű árvalány csodaszép, földig érő, szőke haját tőből levágják a mostohanővérei, majd kiszórják az ablakon, a szél széthordja, azóta van árvalányhaj, a lány pedig belehal a bánatba. A mese végén Viola néhány szóban összefoglalta a lényeget: "Kitépték haját, úristen!"