LizaGazdija

 Mert ilyenek is vannak. Emlékszem, a játszótéren ritkán mászókáztam, ha mégis, sosem mentem fel a mászóka tetejére, és a csúszdán sem próbáltam visszafelé felmászni, mert megállapítottam, hogy csúszik, tehát nagyot lehet esni, tehát veszélyes. Ehhez képest a gyerekem 2,5 évesen a közeli játszótér nagy gyerekeknek szánt felén két perc alatt feljutott egy brutál magas csúszdára (akkor még nem visszafelé), és lecsúszott. Az a picike kislány, aki lehetett vagy 80 cm ekkor, de nem tuti, hogy volt már annyi. Aztán pár hónapja, 3 évesen kipróbálta az ugyanitt található mászókát, fel is jutott (felnőtt) fejmagasságig. Most meg már a feléig simán felmegy, és mászna magasabbra is, csak kérem, hogy ne. Én persze állatira izgulok, amikor ott csimpaszkodik, és többször leesett már, de azt is ügyesen csinálta, nem ütötte meg magát. Pénteken megpróbált visszafelé felmászni a nagy csúszdán is (ez olyan 2,5 méter magas lehet), a feléig eljutott, aztán visszacsúszott. Ma megint megpróbálta: háromsz...

összemérjük a hasunkat. Egyikünké nő, másikunké nem :)

 Ez.

 Van egy szuper játszótér a közelünkben, ami az én tempómban 10-15 perc itthonról, Flóráéban olyan 35-40. Ennek megfelelően nem járunk oda gyakran, max. heti egyszer-kétszer. Mindig ugyanazon az útvonalon megyünk, és (ha szemből nézzük a játszóteret) mindig a jobb oldali bejáraton megyünk be - mivel elég nagy terület, szerintem Flóra nem is vette még észre, hogy másik kapu is van. Tegnapelőtt megbeszéltük, hogy tegnap megint megyünk, mert a gyerek már reklamálta azt a játszóteret, ahol három csúszda van. Amikor odaértem az oviba, már látszott, hogy elég hisztis hangulatban van a kisasszony, gondoltam, így nem vágok bele egy 35-40 perces sétába, úgyhogy mondtam neki, most új útvonalon megyünk, felszállunk a metróra, azzal egy megálló és lényegesen kevesebb gyaloglás. És a bal oldali bejáraton keresztül lehet megközelíteni. Már odafelé többször megkérdezte, ezen a játszótéren is három csúszda van-e. Mondtam, igen, ez ugyanaz a játszótér, ahová szoktunk menni, csak most máshogy megyün...

 Be  van állítva a telefonomon az ébresztő, hogy hétfőtől péntekig 6-tól ordítson (ez esetben megesik, hogy már fél 7-kor ki tudom nyitni a szemem :D ). Általában szoktam figyelni, hogy feleslegesen korán ne keljek fel, de most nem sikerült. Így történt, hogy pünkösdhétfőn reggel 6-kor annak rendje s módja szerint ébresztett a telefon, én meg a szokásostól eltérő módon egyből fel is ébredtem rá, és szintén példátlan módon nem is tudtam már visszaaludni. Ráadásul fél 3-kor aludtam el, olyan izgatott voltam este - hamarosan elmehetünk megnézni egy nagyobb lakást, ami itt van egy köpésre, és nagyon szeretnénk, hogy a miénk legyen (mármint bérlőként).

Flóra elindul kifelé a szobából, de két lépés után fordul is vissza, és a tenyerét a szemére tapasztva jön vissza. Én: Mi történt? Ő: Mentem, mentem, és egyszer csak belement a kezem a szemembe. Majdnem fájt. Van, amikor nehéz megállni nevetés nélkül. Ez esetben sikerült kibírni addig, amíg átért a másik szobába.

Általában elégedetlen vagyok, ha egy könyv elolvasása után megnézem a belőle készült filmet/sorozatot is*. Mégis rendszeresen nézek adaptációkat. Akkor nincs bajom, ha egy sorozatról széltében-hosszában híresztelik az alkotói, hogy csak az ötlet van egy bizonyos könyvből, ilyen például a Váratlan utazás, ahol mondjuk a sorozatot jó húsz évvel előbb láttam, mint ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, de teljesen elfogadható számomra, hogy kb. csak a neveket, a helyszínt meg a hangulatot emelték át, semmi mást. No de... Amikor egy adaptáció hűen követi a könyvet, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy arra gondolok, hmm, a főszereplő a könyvben simán csak fura volt, a sorozatban meg egy bunkó, az nem jó. Meg az sem jó, amikor olyan szerelmi szálakat szőnek a történetbe, amikre semmi szükség, a könyvből egyáltalán nem hiányoztak. Meg amikor egy fontos megmérettetésen azért bukik el a főszereplő a könyvben, mert egyszerűen nincs olyan jó, mint az ellenfele, a filmben meg azért, mert előző é...