LizaGazdija

végül ilyen lett. Nem áll rosszul neki a tuja sem.

Amikor a férjed hoz fenyőágat a koszorúalapra. Amúgy nyilván felismer egy fenyőt, csak annyira fáradt, csoda, hogy hazatalált. Ettől függetlenül sírok a röhögéstől. Ehhez hasonlóan vicces eset múlt héten volt utoljára, amikor bölcsi után ő öltöztette Flórát, és hosszas küzdelmek árán, csakazértis alapon beleszuszakolta a gyerek lábát az overál ujjába, aztán nem értette, miért áll furán a kapucni. Még a gyerek is csodálkozott, nekem meg attól is nagyon jó lett a kedvem. Ez a bejegyzés Tomi jóváhagyásával készült. A koszorút felírjuk a veszteséglistára, majd vasárnap nekiugrunk megint. Reméljük, lesz itthon fenyőág. Vagy idén tujával borítjuk az alapot, végül is az is örökzöld.

Éppen két hete, november 13-án jött rá Flóra, hogyan kell kinyitni a hűtőt, és azóta lelkesen nyitogatja. Mi meg lelkesen rászólunk minden egyes alkalommal. A gyerekzárat próbáltuk, de simán leszedte. Szerencsére ki nem pakol, de akkor sem jó annyit nyitogatni, ráadásul áll a nyitott hűtőajtó előtt, ami hideg is, drága is. Szombaton reggel óta már nagyon sokadszor szóltam rá, hogy ne nyitogassa azt a hűtőt. Erre ő? Elballagott a bölcsis nyuszijáért*, és annak a mancsával kezdte feszegetni az ajtót :D Mondtam neki, nagyon kreatív, de akkor most a nyuszira is rászólok, hogy nyuszi, ne nyitogasd azt a hűtőajtót. Végül is hallgatott rám a nyuszi, de hogy ez a gyerek mennyire rafkós... *Ezzel a nyuszival megy a bölcsibe minden nap, vele alszik bent délután.

Tomi javasolta, hogy nézzünk bele ebbe a sorozatba, mert hallotta, hogy jó. Az első rész nagyon viccesen telt: egy óra alatt néztük meg a kb. 40 percet, mert állandóan meg kellett állítani Tomi háborgása miatt, hogy ez mekkora gagyi. Megvártam ilyenkor, míg kibosszankodja magát, mert ha morgolódik, nem hallom a filmet, aztán néztük tovább. Azóta én a 40. résznél járok, elég gyorsan haladok, mert ez megy, miközben Flóra filc karácsonyfadíszeit varrom, ami marha időigényes, Tomi meg néha megnéz belőle valamennyit, egyébként meg mindig elmesélem neki, mi volt. Azt állítja, ha én mesélem, úgy sokkal élvezhetőbb. Tud bókolni, na :) A sorozat gagyi, ebben egyetértünk Tomival. Olyan ordas marhaságok és ordító logikátlanságok vannak minden részben, hogy kifekszem. Pl. kórházba kerül az egyik szereplő fia, de nincs rá kapacitás, hogy az apa aggódására kitérjenek, így az apa a fiát nem látogatja meg, nem beszél senkivel a balesetről, és olyan, mintha ő nem is vette volna észre, hogy napokig ni...

Sosem olvastam szívesen olyan híreket, amelyek egy gyereket ért szerencsétlenségről szólnak, de amióta Flóra van, konkrétan nem bírom elviselni ezeket. És minden napra jut belőlük. Tomival gyakran beszélgetünk hírekről, na, neki be sem lehet számolni semmi ilyenről, nem hallgatja végig, pedig nagyon ritka, hogy valamire azt mondja, ezt ő nem hajlandó. Szörnyű, milyen dolgok tudnak történni. Hiába nem nyitok meg ilyesmit én sem, címekből és leadekből is épp elég infó ki tud derülni. Az meg szorongást okoz, főleg, amikor hülye fejemmel elképzelem, milyen lehet most a szülőnek/gyereknek. Lehet, hogy egyszer majd lesz egy szűrő a híroldalak esetében, ahol beállítom, hogy gyerek+bűntény illetve gyerek+baleset kulcsszónak megfelelő cikkeket ne lássak, és akkor nem látok. Az de jó lesz.

Régi kedvencem, amikor valakik, többnyire általam semmire sem tartott senkik, meghatározzák, ki magyar és ki nem. Egészen poénos definíciók szoktak születni, de ez a legújabb eddig talán a második legcsodásabb*: az dönti el, magyar vagyok-e, hogy ismerem-e egy bizonyos zenekar egy bizonyos számát. Vajon milyen komplexus az, ami miatt álandóan mások magyarságát kell elemezgetni? Ugyanitt: nagy baj az agybaj. *Nem tudom, lehet-e überelni azt, amikor kiderült, hogy magyar az, akinek az unokája is magyar, de szerintem legalábbis nehéz.

Azt mondja az e-mail szolgáltatómtól kapott e-mail, 50-200 ezer forint közötti azonnali személyi kölcsönt igényelhetek 9,57%-os HTM-mel 6 hónapos futamidőre, heti törlesztéssel a stresszmentes karácsonyért. Ez olyan szomorú. Annyira szeretném, ha senkinek sem kellene hitelt felvennie a karácsony miatt. Jó lenne, ha elterjedne, hogy akinek kevés van, az nem próbálja meg kezét-lábát összetörve beszerezni a különféle drága cuccokat ajándékba. Úgy szeretném, ha mindenki tudna örülni egy rajznak, egy papírból hajtogatott dísznek, egy spatulából ragasztott, festett karácsonyfadísznek, egy bárminek. És ha nem akarna mindenki terülj, terülj, asztalkámat karácsonyra, hanem elég lenne egy bármilyen leves egy bármilyen főétellel meg egy bármilyen sütivel, amit olcsó hozzávalókból lehet rittyenteni, mert úgyis az a lényeg, hogy együtt legyen a család, és szeressék egymást. Persze nyilvánvaló számomra is, hogy a gyereknek, aki már nagyobbacska, és vágyik a reklámokban meg a társainál látott i...