LizaGazdija

Kétszer-háromszor figuráztam ki a pelenkázás közbeni vörös fejjel sikítást, azóta egyszer sem csinálta.

Flóra csak kikapcsolt állapotban szereti, olyankor szívesen odamegy hozzá, nézegeti, matat rajta. De amint előveszem, rögtön indul a zokogás. Ha még be is kapcsolom, a gyerek levegőt sem vesz, úgy sír. Amíg pici volt, az alvásidejében is lehetett porszívózni, később arra már felébredt, de ha ébren volt, jól viselte ezt a műveletet. De ez már elmúlt, jó ideje fél ettől a mini szörnyetegtől, pedig orrszívásra pl. nem használjuk. Mivel nem viseli el, úgy szoktuk, hogy az apja szórakoztatja az egyik szobában, én meg addig végigporszívózom a lakást. De a héten ez nem jön össze, egyedül kellett megoldani. Ezen sokat gondolkodtam, és tök jó ötletem támadt. Betettem Flórát a gyerekhordó hátizsákba, és úgy takarítottunk. Nem volt sírás, sőt a fél óra alatt majdnem el is aludt a hátamon. Bár elhúzott függöny mellett adtuk ezt elő, azért biztos jó hülyén néztünk ki. Ha az ablakomon kinézve véletlenül meglátnék egy ilyet a szemközti házban, nehéz lenne elszakadni a látványtól :D Persze a fene ...

Lengyelországban szentségtörő könyveket égettek papok, de szép is ez! Több Harry Potter-kötet is bekerült a szerencsések közé, mert a varázslást népszerűsíti a gyerekek körében. Visítok. A vízen járás, a víz borrá változtatása, a tenger kettéválasztása, a kézrátétellel gyógyítás, a csodatételek, a feltámadás - ezeknek ellenben semmi közük a varázsláshoz. Meg az is lehet, hogy nem lenne hülyeség kicsit elmélyedni a történelemben, utánanézni, mikor és kik szoktak könyveket égetni, esetleg olvasni egy kis Heinét.

Vagy hát kislány. Már a kisgyermekkorban járunk. Vacsorázik, én tépkedem neki a falatkákat a zsemléből, és odatartom elé, ő meg, miután lenyelte az előzőt, vagy odahajol, és úgy kapja be, vagy a kezével a szájához irányítja a kezemet. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a mutatójjam második ujjpercét kapja be, és huncutul vigyorog. Nevetek, ő is nevet, és még párszor megismétli ugyanezt. A gyereknek van humora. A pelenkázás egy pankrációval ér fel hetek óta. Minden egyes alkalommal a hasára fordul, amint a hátára fektetem, és már ül is. Ha nem hagyom neki, akkor vörös fejjel sikít, dől a könnye. Baromi idegesítő. * Tegnap kipróbáltam egy új módszert, miután az érvelés és lelkére beszélés nem hatott: amint sírni és tekeregni kezd, én is indítom a műsírást, és zokogva kajabálok ilyeneket: "Jaj, jaj, de szörnyű, tisztába akar tenni az anyukám, ez iszonyú, nem lehetek egész nap koszos pelenkában, és pelenka nélkül sem, borzalmas, jaj, jaj, ezt nem lehet kibírni!" Ettől e...

Tomi éjszakáig dolgozott, tökre fáj a lába, most ért haza. Flóra fogzik, mellé beteg, ezért egymás után két olyan éjszakánk volt, amikor többször is felébredt, ami után én olyan vagyok, mint akit agyonvertek. Tomi mond valamit, de nem értem a fáradtságtól, ezért többször is visszakérdezek, végül azt mondom: – Bocsi, nagyon fáradt vagyok. Erre ő: – Miért? Mitől? Tegnapelőtt aludtál! Majd sírva röhögésben tör ki. 

Jön a foga. Nagyon jön. Most már tele van vörös huplival az ínye, és felül az első két fogacska éle látszik is, bár azt nem tudom eldönteni, áttörték-e már az ínyét. Mindenesetre nem egyszerű ez szegénykémnek, pénteken hőemelkedése volt, egész nap bújt meg aludt, nem volt kedve semmihez, szombaton nem tudott aludni, nagyon sokat sírt éjjel, ma meg egész nap ment a hiszti. De valami elképesztő dolgokon. A kedvencem az volt, amikor lapozgatta az egyik vastag, kemény lapokból álló babakönyvet, és szeretett volna még egyet lapozni, csak már nem volt hova, mert az utolsó oldalhoz ért, és hiába volt vastag az a lap, attól még csak egy volt - erre zokogásban tört ki, rázta a fejét, csapkodott. Nem könnyű a babaélet, az biztos. De építettem neki egy tök magas várat a száz kockája kb. feléből, és attól kicsit megvigasztalódott. Meg amikor kiborogatott mindent az alsó konyhaszekrényből, az is feldobta a napját. Utóbbit mutatom.

Sétálunk, Flóra elöl, a hordozóban utazik. Engem néz, mosolyog, majd egyszer csak behúzza a kezét a hordozón belülre (amúgy oldalt kilóg), és simogatja a mellkasomat. A jógán az egyik kisfiú beüti a fejét a padlóba, nagyon sír. Anyukája elvonul vele, megszoptatja, a kicsi megnyugszik, elalszik, anyukája leteszi a padlóra terített pokrócára. Flóra nézi, nézi, ahogy a kisfiú mozdulatlanul fekszik a hasán, majd odakúszik hozzá, és megsimogatja a fejét. Hőemelkedése van, szerintem fogzik, bágyadt. Egész vonatúton nem akar egyedül ülni, az ölembe kéredzkedik, odabújik, simogatja a kezemet. Tündér.