LizaGazdija

- Mozi kettesben Tomival mondjuk kéthavonta - Falmászás - Futás heti egyszer-kétszer - Egyéb mozgás heti kétszer-háromszor - Málta - A doktori végére járni - Elvégezni az osztrák oktatóképző tanfolyamot, amivel több esélyem lesz munkát találni akkor is, ha nem mehetek vissza a helyemre - Fővárosi Nagycirkusz legalább egyszer - Balaton-átúszás Plusz szeretném, hogy a családomban mindenki egészséges legyen továbbra is, a szüleimnek jól teljen az első közös nyugdíjas évük (vagy félévük, mert nyáron indul), és Flóra továbbra is szépen fejlődjön.

Bokáig érő, spagettipántos, szürke, a derekán egy narancssárga madzag. Ünneplőnek használom, néhány éve már leginkább karácsonykor hordom. Idén elgondolkodtam rajta, mióta lehet már meg. Még a BS-ben vettük egy vásáron, emlékszem, anyu és apu kicsit meghatódtak, amikor felpróbáltam, merthogy már ilyen nagylány vagyok, hogy egy ilyen ruha jól mutat rajtam. Nem tudom, ez melyik évben volt, de könnyű kideríteni, legkésőbb mikor, mert a BS-tűz időpontja pillanatok alatt visszakereshető. 1999. december 15. Az 19 éve volt. Akkor 12 voltam, most 31 vagyok. Hát, ez azért durva*. *Anyunak van egy 1980-ban vásárolt blúza, aminek a hordását azért szüntettem be 2007 környékén, mert féltem, hogy előbb-utóbb valami baja lesz. Hát, ez még mindig durvább, mint a szürke ruha, de az se kutya.

Idén is hasítanak azok a mémek, amelyek a karácsonyi takarítás intézményét és a karácsony előtt takarítókat ekézik.* Nekem ez fura. Nyilván nem kizárólag ilyenkor kell takarítani, mert nem jó koszban-mocsokban élni, de szerintem ezzel megtiszteljük az ünnepet, emeljük a fényét. Sokan írták, hogy még port sem törölnek, mert minek, szerintem meg tök fura érzés, amikor poros polcra/asztalra tesznek díszeket, esetleg a díszek is porosak. Szegény anyunak de sok energiája és veszekedése van benne, hogy így lássam, de csak belém nevelte. Nekem a készülődés részét jelenti a takarítás, jó érzés csinálni, pedig utálok takarítani, ez gyerekkorom óta nem sokat változott. Eszembe jut erről egy tinikori élményem, amikor láttam, milyen is tud lenni az, ha nem készülnek takarítással (se...) karácsonyra. A házban mindenütt több évi mocsok, a fürdőben fejmagasságig lelógó pókhálók lakókkal, a kád úgy nézett ki, hogy nem lett volna kedvem beleülni, a vécéhez alig lehetett odaférni a szennyeshegyektől. ...

Honnan lehet tudni, hogy a gyereknek tetszik az anyja karácsonyi lejátszási listája? Amikor lemegy az utolsó szám is, és csend lesz, a vacsorát megszakítva (!) hátrafordul az etetőszékben, és megnézi, mi történhetett a laptoppal. Aztán megint.

Az elmúlt napokban-hetekben kb. meghalni sem jutott idő, mindig volt valami. Hol Tomi volt beteg, hol Flórát terítette le pár napra az oltás, hol én dőltem ki, közben utolsó pillanatos ajándékbeszerzések (szeptember közepe óta készülünk, ez a kemény benne), kézzel készített ajándékok toldozása-foldozása (az érzés, hogy sosem készülnek el, grr), konstans takarítás és rendrakás (semmi látszatja, legfeljebb egy-két napig, és ezt úgy, hogy a gyerek még nem rombol), sütés-főzés, stb., stb. Ma délelőtt is rohantam, mint a Fehér Nyúl Csodaországban (illetve Csodaországba, de ez most részletkérdés), aztán szerettem volna takarítani, de a gyerek már üvöltött a fáradtságtól, szóval beiktattuk a délutáni alvást, mondván, sebaj, majd utána haladok. Fél órája aludt, én is éppen elbólintottam, amikor hívott az unokaöcsém a következő nagyszerű kérdéssel: Mit kell csinálni, ha valakinek elvontatják a kocsiját Bécsben? Na, ebből fél óra guglizás és közvetítőn keresztüli segítségnyújtás lett, majd vég...

idén autót hozott nekünk. Régóta szerettünk volna már, de sokat töprengtünk rajta, megéri-e nekünk, ha Bécsben nem fogjuk használni. Végül december elejére jutottunk arra, hogy kipróbálni érdemes lenne. Használt autónk lett, olyan, amilyenből pár év múlva újat szeretne Tomi. Nagyon szép, és tök jó állapotban van. Szerdán hoztuk el Sopronból (osztrák papírokkal, ez mekkora mázli már!), aztán ellátogattunk Sümegre, csütörtökön meg hazajöttünk. Örülünk neki :) Flórának is bejön szerencsére, jókat aludt benne.

Idén volt a tizedik, és bár eleinte úgy tűnt, ez most nekem kimarad, végül mégis összejött. Szeretem, minden évben nagyon várom az irodalmi kvízt, a tortaszépségversenyt és a tombolát, bár tavaly fordult elő először, hogy nyertem. Idén Eszti is jött, és nagyon jól éreztük magunkat. Esztinek ez volt az első, nagyon tetszett neki, amit nem csodálok, viszont nagyon örülök neki. K. Andival is összefutottam, váltottunk pár szót, és végre sikerült átadnom az októberi szülinapjára szánt ajándékot is. Mivel a molykarácsonyi ajándékozáson idén a szervezőt húztam, aki egyben a szülinap műsorvezetője is szokott lenni, idén személyesen adhattam át az ajándékomat, nem kellett izgulni amiatt, odaér-e időben. (Persze a Foxpostban bízom, ellenben a Postával, de azért mindig van bennem némi izgalom, nehogy valami váratlan fordulat legyen a dologban.) Flóra is ott volt persze, és azzal lepett meg, hogy hiába csak fél órát aludt délután (2-2,5 helyett), simán kibírta a programot fél 3-tól fél 6-ig. A k...