LizaGazdija

Flóra születése óta a harmadik könyvet fordítom. Január 6-án este 9 körül befejeztem az éppen aktuális fordításom első újraolvasását, 11-kor indult meg a szülés, másnap hajnalra itt volt Flóra, szóval azért jófejség tőle, hogy legalább egy újraolvasást megvárt. (Bár két hónapot is várhatott volna még, de már ezen túl vagyunk, nem várt, és ennyi.)

Kezdek elfáradni. Amióta ez a nyomorult harmincsok fok tart, Flóra az este 9-10-es elalvás után 8-9 helyett 5-6-kor kel, mert nagyon szomjas*, és sokszor 15-30 perc helyett 1-2 óra küzdelem, mire valahogy visszaaltatom. Azért ennyire durva még nem volt: ma 4-kor kelt, és még nem látszik, mitől fog visszaaludni. Nekem tökre elegem van ebből a melegből, aludni akarok. *Erre külön szót vezetett be. Nem "leee", vagy kritikus esetben "leee, ajaaa", hanem "he", de igazán erősen megnyomott h-val. Este így kért vizet, megdöbbentő volt. Még csak egyszer kapott, mégis tudta, hogy vizet iszom, és jelezte, hogy ő is szeretne.

A Balatonnál. Itt vannak a szülei, a nagyszülei, az unokabátyjai, mától a nagynénje és a nagybátyja is. Jól érzi magát, jókat játszik, fülig ér a szája (többnyire). Megnéztük a Balatont. Tetszett neki. Hoc, hoc, kicsi Flóra, ketten ülünk egy lóra, hárman meg a csikóra. Flóra strandol

Lehet, hogy valamikor majd megírom részletesen, most viszont csak annyit, hogy a mi gyerekünk egy igazi kis Terminátor. Ahány helyen járt, amennyit vonatozott, és ahány emberrel találkozott péntek óta, az nem piskóta, és meg se kottyant neki, nevet, mosolyog, kokettál, játszik. Nagyon kemény a kiscsaj. Mi meg nagyon büszkék vagyunk rá.

Előzmény 1.: Már a kórházban nagyon szerettem, hogy annyit mosolyog Flóra, és valamiért egyszer az a becenév jött a számra, hogy Mosoly Manci, aztán itthon a Mosoly lekopott előle, ezért Flóra néha Manci. Előzmény 2.: Tomi is átvette (remélem, nem marad rajta szegény gyereken), sőt továbbgondolta, és mostanában sokszor kapok olyan SMS-t tőle, amikor dolgozik, hogy "Hogy vannak a Mancik?" Eléggé agyamra megy már ez a konstans 35 fok, borzasztóan szenvedek tőle, gondolom, nem vagyok vele egyedül. Mindenesetre ilyenkor semmihez semmi türelmem, ezért azt lehet látni-hallani, hogy jövök-megyek a lakásban, és morgok, mint a bolhás kutya. Ezen Tomi tök jól szórakozik (gondolom, leginkább azért, mert ellene sosem irányul), és tegnap el is értük azt a pontot, ahonnan feljebb már nincs - kijött hozzám a konyhába, amikor épp morogtam, hogy mindenhol molyok vannak, mennyire elegem van már ebből, és a következőt mondta: – Ez olyan, mint egy mese. Mosoly Manci és Morgó Manci kalandjai....

Többször eszembe jutott mostanában egy tíz évvel ezelőtt hallott mondat, amit akkor kaptam meg, amikor egyszer egész éjjelre a mosógépben felejtettem a mosott ruhát. Ilyen mindig is előfordult velem néha, mondjuk az elmúlt tíz évben hat-nyolc alkalommal, és sosem estem kétségbe tőle, hanem kinyitottam a gépet, megszagoltam a ruhákat, aztán, ha büdik voltak, beindítottam plusz egy öblítést, ha meg nem, akkor kiteregettem őket. A mondat valahogy így hangzott (az első vagy második ilyen eset után): "Nem vagy alkalmas az anyaságra, nem fogsz tudni gondoskodni egy gyerekről, mert még kiteregetni sem vagy képes." És azért jutott eszembe többször az utóbbi időben, mert amióta gyerekem van, nem ritkán megesik, hogy beteszem a mosást reggel, aztán magukkal sodornak az események, és legközelebb este jut eszembe, hogy hú, basszus, amúgy mostam. Vagy este mosok, és már az ágyban, félálomban jutok ugyanerre, na, ez utóbbi esetben már nem szokott erőm lenni ahhoz, hogy felkeljek, regge...

Az ajándék pingvinnel játszós Flóra tiszteletére készült citromos-túrós muffin Igen, karácsonyi csomagolópapír. Mindig megszívom, hogy elfelejtek papírt venni, aztán vagy találok itthon legalább karácsonyit, vagy nem. Most találtam. Gyereknek bejött, ma is vég nélkül elvolt vele.