LizaGazdija

A szoptatás nem csak játék és mese, sajnos. Marhára tud fájni. Ha fáj, az nem feature, hanem bug, megyünk is majd szoptatási ambulanciára, de addig is vannak konfliktusok a gyerekkel. Lehet, hogy nem is kisbabánk, hanem kis cápánk van. Akkorákat harap, hogy már többször felvisítottam, pedig nincs is foga. Ez már eleve sem lenne jó, de én még ki is vagyok sebesedve, így különösen durva. Eleinte azt mondtam neki az első harapásnál, hogy a következőnél elveszem, és most is ezt mondom, csak most az elején szólok, hogy az elsőnél befejeztük. Tudom, hogy nem direkt csinálja, nem tehet róla, viszont én sem tehetek arról, hogy fáj. Így aztán tényleg elveszem, ha megharap. Akkor aztán van némi sírás, közben simogatom, megölelem, és mondom, hogy igen, ez most nem jó, de nekem nagyon fáj, amit csinál, és szóltam előre. Pár perc után abbamarad a sírás, mosolygás van meg játék. Hátha előbb-utóbb le lehet szoktatni a harapásról. Kicsit azért remegek, mi lesz, ha már foga is lesz...

Éppen négy éve repültem el először Máltára. Ennek örömére végigpörgettem az aznap készült képeimet. De szép is volt! Jövőre itt nyaralunk, reményeim szerint Sliemában. Alig várom, hogy megmutathassam a kis családomnak, milyen csodaszép hely Málta! Mondjuk nem júliusban, hanem ősszel, amikor már meg lehet maradni a melegtől.

Vagy valami olyasmi. Van egy család, ahol a gyerekekkel nem foglalkoznak külön, nem játszanak velük, nem énekelnek nekik (na, tessék, csak van ilyen is), nem kapnak papucsot, hiába hideg a padló télen, és hiába vannak nonstop megfázva ősztől tavaszig, nem törlik meg az orrukat, és orvoshoz sem kerülnek. Az egyiknek egyszer csontja tört, két nap múlva vitték orvoshoz, és meglepődtek rajta, hogy ordít a doki - én azon jobban, hogy nem értesült az esetről a gyámügy. Szerencsétlen gyerek jól megtanulhatta, kire számíthat, ha baj van, a világon senkire egész konkrétan. A szülőknek az a magyarázatuk erre a sok meredek dologra, hogy nem kell a gyereket tutujgatni, fontos a természethez minél közelebb élni, és a gyereket régen, a természetben sem tutujgatták, ami szerintem nettó hülyeség. Felnőnek azok maguktól is. Szegény gyerekek, nagyon kemény lehet így felnőni. A szülőket meg nem értem. Nem szeretik a gyerekeket? De akkor miért vállalták őket? Ha viszont mégis szeretik, mi lehet az a sze...

Érdekes, milyen sok családban nincs meg, mert attól félnek a szülők, hogy nagy hiszti lesz, ha nem az történik, amit a gyerek szeretne, vagy a gyerek nem fogja szeretni őket. Ez most két posztról jutott eszembe. Az egyik arról szólt, hogy a gyerek vinni akarja a bevásárlásra a kismotorját, az anyja meg mondja, hogy oké, de ő nem fogja cipelni, aztán hazafelé a gyerek közli, hogy már nem akar kismotorozni, és a végén a szatyrok mellett azt is anya cipeli. Ezt én nem tartom jónak. Nálunk ez így ment: - Anya, ezt hozom sétálni. [Ez = valami random játék.] - Jó, hozhatod, de most szólok, hogy nem fogom cipelni. X idő elteltével: - Anya, hozod nekem? - Nem, mert megbeszéltük, hogy nem fogom cipelni. - De én már nem szeretném hozni. - Akkor tedd le ide, itt marad. - De akkor el fog veszni. - Akkor el fog veszni. És nem cipelte. Cipeltem én, aztán hamar megtanultam felmérni, mekkora játékot érdemes hurcolni, illetve érdemes-e egyáltalán. Tény, hogy én nem toporzékoltam - nem is m...

A jobb fülem az a rentinens, ami nyolc év alatt harmadszor dugult be olyan durván, hogy konkrétan megszűnt a hallásom. Be is jelentkeztem kb. egy hónap után kimosatni, és lelkesen vártam a napot, mert tök jó volt eddig mindkétszer. Ez most biztos hülyén hangzik, de ahogy beáramlik a meleg víz az ember fülébe, majd ki, az nagyon kellemes. Ráadásul az első alkalommal megnyugtatott a doki, hogy nem azért van ez, mert rosszul mosom a fülem, ilyen mélyre nem lehet leérni, és ne is akarjak, mert kárt teszek magamban, ezek után a második alkalommal már kb. wellnessezni mentem. Hát, itt más a módi. Fognak egy izét, amit a fogorvos arra használ, hogy levegőt fújjon a fogad közé, és ha felsikítasz, akkor lyukas fogat talált, na, és ezzel befújnak a füledbe, ami egyrészt állati hangos, másrészt fáj, plusz instant fejfájás a következménye. Kicsit csalódtam, de legalább megint hallok (amennyire szoktam, höhö). Időpontra mentem, de azért egy órát ültem a váróban, ami kicsit bosszantott, és az assz...

Amikor épp a kezemben volt a telefonom, és egyszer csak felvillant az értesítés, hogy az egyik volt barátom, aki kicsit pszichopata, és legalább két és fél éve nem hallottam róla (hála az égnek), e-mailt küldött nekem, kicsit megállt bennem az ütő. Jesszus, miről jutottam eszébe, mit akar, méééé akar bármit is, és méééé kapok tőle bármit is, amikor minden létező felületen töröltem és tiltottam? Kissé félve nyitottam meg az e-mailt, meg is könnyebbültem, amikor kiderült, hogy csak egy meghívó egy álláskereső oldalról. Bizonyára rákattintott, hogy az összes ismerőse e-mailjére menjen ki a meghívó, szóval semmi személyes. Ezen a két és fél évvel ezelőtti törlés és tiltás sem segít. Na, annyi baj legyen. Izgalmasan indult ez a nap is.