LizaGazdija

kb. egy hete megtanult az oldalára fordulni. Azóta a fal felé fordulva alszik. Kicsi én* :) *Nyilván tudom, hogy nem kevesen alszanak így, csak én gyerekkoromban sehogy máshogy nem tudtam, és ez jutott eszembe az új jelenségről.

Tavaly:   Idén:   Délelőtt albumba rendeztük az esküvői fotóinkat (eddig abban a tasakban voltak, amiben megkaptuk, mert az album, amit adott hozzájuk a fotós, használhatatlanul gagyi, össze voltak ragadva a lapjai, és szétszedni sem lehetett őket, szóval most vettem egy normálisat), ajándékoztunk, aztán a közeli görög étteremben ebédeltünk (az első randink is egy görögnél volt, ezért ez hagyomány: ha ünnepelünk, akkor görög étterembe megyünk), és Flóra tök jófej volt: két perc alatt elaludt a hordozóban, és végighortyogta az egész éttermezést, pont, mint Esztiék esküvőjén. Itthon aztán meghallgattuk a három zenét, amit a szertartáshoz választottunk, majd Tominak el kellett indulnia dolgozni. Holnap azzal folytatódik az ünneplés, hogy megnézzük azt a képösszeállítást, amit anyu csinált karácsonyra az esküvőnkről - erre ma már nem volt idő. Ugyanitt a hiúság öröme: simán belefértem a képen látható ruhába, amit két éve kaptam Tomitól. Plusz egy vicces pillanat. To...

Úgy tűnik, jól odaver a nyár. Legalább egy hete minimum kétszer kell nekifutni az esti altatásnak, nappal gyakorlatilag nincs alvás, és egyre korábban van az első ébredés, ma pl. 3/4 5-kor volt. Bepólyázni már nem lehet Flórát, üvölt, vergődik, melege van. Ma eddig még csak evett, kicsit mosolygott, és rengeteget sírt kétségbeesetten, hol azt, hogy "neeee" (szoptass meg), hol azt, hogy "oááá" (álmos vagyok, de nem tudok aludni). Minden ablak nyitva, gyerek egy szál pelenkában, most vagy fél órája alszik - az ölemben. Ha letenném, nyilván sírna. Ez az anyaság azért nem egy fáklyásmenet, valamint a nyár nem nekem való évszak, csak 26-27 fokig. Most idebent van 28, kösz szépen. Engem most nem visel meg, de Flórát nagyon, és ha ő szenved, mindenki szenved.

Nagyon szeretem a The Big Bang Theoryt, még mindig nézem, pedig így a 11. évadra kicsit azt érezni rajta, hogy kezd kifulladni. Mindenesetre most néztem végig másodszor az egészet*. Megörültem, amikor olvastam, hogy indítanak egy spinoffot Sheldon gyerekkoráról, de kicsit féltem, hogy elszúrják, és csalódás lesz. A napokban belenéztem, és nagyon kellemesen csalódtam. Szuper a szereplőválogatás, nagyon eltalálták Sheldon, az anyja és Missy karakterét is, tök olyanok, mint az eredeti sorozatban. Meemaw szintén fenomenális. Nagyon érdekes látni azt is, milyen volt Sheldon apja, aki a TBBT idején már rég nem él.Annyira király, hogy Jim Parsons elvállalta a narrátor szerepét, mással nem lenne ilyen jó. Tetszik, hogy már most (az első öt részben) több olyan eseményt láthattunk, amelyekre a felnőtt Sheldon az eredeti sorozatban már utalt. Az nagyon meglepett, hogy a Young Sheldon nem sitcom, hanem inkább dráma, de azért vannak benne hatalmas poénok. Érdekes, hogy a hangulat miatt állandóan az...

Nem tudom, hogy ez most allergia vagy mifene, mert alapvetően nem vagyok allergiás semmire, de hetek óta úgy viszket az orrom, hogy majd megpusztulok, és reggeltől estig fújni kell, plusz reggeltől estig vakarom a könyökhajlatomat és az arcomat is. Marha idegesítő. Lehet, hogy egyszer majd elmegyek egy allergiavizsgálatra. Á, valószínűbb, hogy nem, mind ismerünk engem. De ha most felvetődik bennem a gondolat, és nem altatom el, lehet, hogy négy-öt év múlva mégis eljutok.

Volt év, amikor 110 könyvnek jártam a végére, na, 2018 nem ilyen lesz. Persze ezt előre sejtettem, de hogy ennyire másmilyen, azon kicsit meglepődtem. Oké, azért olvastam három könyvet kapásból, azt a hármat, amit fordítottam/fordítok, de most a szórakozásról van szó. Flóra születésének másnapján, a kórházban kezdtem el Agatha Christie-től a Macska a galambok között című krimit (csak eredetiben). Azóta is tart :D 308 oldal az egész könyv, már csak 50 van hátra. És nem azért, mert ennyire rossz, netán ennyire nehéz lenne, épp ellenkezőleg, izgalmas, érdekes, vannak benne nagyon vicces félmondatok is. Csak ennyire nem alakul úgy, hogy olvassak. Terveim azért vannak a továbbiakra, van egy Ranschburg-kötetem, amiből a csecsemő- és kisgyermekkora vonatkozó fejezeteket szeretném elolvasni, plusz egy játszótéri beszélgetéseket bemutató, poénos könyv, amit Blankától kaptam, és Varró Danitól az Aki szépen butáskodik. Ki tudja, még az is lehet, hogy mindre sor kerül még az idén :D

Még régebben tett fel valaki egy anyukás csoportba képet a kislánya nemi szervéről, hogy mondjuk már meg, milyen kiütés az ott rajta. Aztán később írt megint, hogy a FB törölte a képet, ezek tök hülyék, nem rossz szándékkal tette fel, és visszatöltötte ugyanazt a fotót kicsit megvágva, hogy kevesebb látszódjon abból, ami nem a kiütés. Én csak pislogtam, mint hal a szatyorban. 1. Ha a gyereken kiütés van, miért nem viszi orvoshoz, miért akarja, hogy egy rakás laikus anyuka találgasson? 2. Hogy jut eszébe posztolni a gyereke nemi szervét? Jó, hogy ez egy zárt csoport, de kb. ezer taggal működik, akik többnyire nem ismerik egymást, akárki is lehet köztünk. De különben is, én nagyon dühös lennék, ha megtudnám, hogy az anyukám csupa segíteni akarásból kb. ezer embernek mutogatta azt, ami csak rám tartozik. 3. De tényleg, nekem miért kell békés scrollozás közben egy gyerek (vagy amúgy bárki) nemi szervébe botlanom? Most meg meleg van, megjelentek a strandolós fotók. Fiúk-lányok szinte v...