LizaGazdija

Gyerekkoromban nagyon szerettem a híradót, minden este megnéztem. Vannak hírek, amikre most is emlékszem, pl. arra, amikor 1997. augusztusában bemondták, hogy Diana hercegnő meghalt. Ehhez képest érdekes, hogy a Fenyő-gyilkosságra nem emlékszem, pedig tuti, hogy hetekig minden este téma volt. Persze hallottam már az esetről, de nincs emlékképem arról, hogy erről beszélnek a tévében. Érdekes, mert ez fél évvel Diana halála után történt, tehát nem lehettem túl kicsi ahhoz, hogy megmaradjon.

Kb. egy hete nem fájt a hasa. Esténként azért ordít, akár 6-8 órát is, ezt úgy lehet kezelni, ha ritkán tesszük le, és akkor is csak durván érdekes helyre, ahol 20-30 percet is elnézelődik. Éjfél körül szoktam pólyába csavarni, amitől nem is mindig akad már ki, utána kap még enni, ráalszik, és 7-8 körül kel. Kivéve most, amikor fél 1-kor betettem az ágyába, majd fél 11-kor rémülten pattantam fel, hogy mi lett a gyerekkel. Édesen aludt, és amikor nekiálltam keltegetni, nevetgélve ébredt. Wow.

Kiírtak egy tendert, keresik a céget, amelyik a Málta-Gozo távon üzemeltet majd új, gyorsabb hajókat. A feltételek között szerepelt, hogy a cégnek legyen 5 év tapasztalata meg 10 millió eurós éves forgalma, amúgy az EU-n belül keresték a szerencsés nyertest. Jelentkezett is a Virtu Ferries, ami máltai cég, 30 éve van a szakmában, a forgalma passz, de meglepődnék, ha nem érné el az elvárt összeget. Április 13-án hirdettek eredményt: egy 2018. április 10-én indult cég nyert. Na most... Nem tudom, mikor volt a pályázat leadásának határideje, de minimum izgi, hogy a cég még pont össze tudott rakni egy pályázatot, odaért vele a határidőre,  és 3 napos korában már meg is volt az eredmény. Nagyon alaposan nem nézhették át a pályázatokat, azt gyanítom. Meg még azt is, bár a cikk nem utal rá, hogy itt calakinek a valakije bonthatott pezsgőt péntek este. Nem tudom, más lelkén segít-e, az enyémen kicsit igen, hogy azért nem vagyunk egyedül a nagyvilágban. Igaz, Máltán az embereknek azért ma...

Az nagyon régóta van, hogy az énekléstől mosolyog álmában, és az sem új, hogy ránk mosolyog, de eddig nem voltam benne biztos, hogy ez utóbbi szociális mosoly. Most viszont már tuti, hogy az. Ha örül valakinek, rámosolyog - az apjára, Györgyiékre, Blankára, aki tegnap volt itt, és akit karácsony óta nem láttam, és de rossz volt, és milyen jólesett most egy napot beszélgetni, az apjára, rám. És milyen huncutul! Tegnap Tomi volt az éjszakás, és bár Flóra negyed 1-kor elaludt, Tomi is így tett, úgyhogy csak fél 4-kor hozta át. Az áthozásra Flóra felébredt, de nem sírt, csak rúgkapált a kiságyban. Amikor még tíz perc után sem aludt el, gondoltam, megszoptatom, azzal mindketten jól járunk - tele pocak, üres(ebb) mell, win-win. És amikor benéztem a kiságyba, és meglátott, rám nevetett :) Kész, elolvadtam. Amúgy már az első szava is megvolt :P Valamelyik nap nagyon sírt, és teljesen olyan volt, mintha azt zokogná, hogy anyaaa, anyaaa. Tomi rá a tanúm.

A gyerek végül is elfogadta a hordozót. Volt már sétálni Tomival, velem és az egyik nagynénjével is, mindig jókat alszik séta közben. A megkötés még nem tökéletes sem nálam, sem Tominál, de gyakoroljuk, majd belejövünk. Nagyon örülök, sokkal jobb ez, mint a babakocsi. Még kicsit gyenge vagyok hozzá, elsőre egy órát sétáltam Flórával, és ez alatt eléggé leharcolódott a vállam, de majd megerősödöm. Múlt héten, vagy lehet, hogy előtte elkezdtem mozogni végre. Először extra lightos minitornával indítottam, hogy felmérjem, mennyire épültek le az izmaim: fél perc plank, utána tíz gurulás a haskerékkel, ebből három kör, majd tíz guggolás, utána tíz másodpercig a legmélyebb ponton maradás, ebből is három kör. A hasizmom jóval gyengébb, mint volt, de ez nem lepett meg. A karom gyengülése annál inkább, de majd ezt is visszaépítem. Egyre erősebb a tornám, egyre több gyakorlat van benne, csak közben figyelni kell, hogy ne legyen durva izomlázam, mert azzal megzavarhatom a szoptatást. Ezen kívü...

Tegnap éjjel úgy üvöltött a gyerek, hogy ma orvoshoz vittem. Nem tudom, mire számítottam, még soha senkiről sem hallottam, akinek érdemben megpróbált volna segíteni a gyerekorvosa a hasfájáson. Hát, igen, majd elmúlik. De, mondom, úgy üvöltött, mint akit éppen gyilkolnak, feje hátravetve, szeme, mint a csészealj, keze-lába hadakozott, odáig, hogy levegőt sem kapott már. Hát, cöcö, fura. Majd elmúlik. Hazafelé vettem a patikában másik szert (az Infacolt itt már nem forgalmazzák), gondolom, ez is max. cukorszirup, csak mivel minden evés előtt adni kell, úgy érezhetem, teszek valamit a gyerekért. Ja, megjött a gyerekhordozó is, amiben a próbálásnál békésen aludt. Kipróbáltuk. Zokogott és fulladozott benne. Nem mondom, hogy nem vagyok elkeseredve, mert de. Persze azért próbálkozunk, hátha megszokja. De mondjuk tényleg ez is miért jött volna össze, nem logikus.

Ez már biztos.