LizaGazdija

Sokat járunk ilyen-olyan kontrollra a kórházba, és ma mentünk úgy először, hogy úgy tűnt, Flóra már 90%-ban szoptatott baba (a kontroll megviselte, azóta kicsit visszaesett). Van szoptatós szoba, kényelmes fotel, paraván, szuper. Be is vettem magam oda az addigra az éhségtől már ordító gyerekkel (be kellett jelentkeznünk, ami bazi sokáig tartott sajnos), mindketten ellazultunk, tök jó volt. Két perc telt el kb., amikor berongyolt a szobába három férfi, és nekiálltak nagy elánnal ablakot mosni. Az egyikük mondta, hogy bocs, mikor észrevett, de azért vicces volt a helyzet.

Elég sokat ficereg a kiscsaj. Tegnap kétszer indította be a légzésfigyeló riasztóját azzal a módszerrel, hogy elfordult 90 fokban, plusz közben feljebb is kúszott, ìgy behajtogatta magát az ágynak abba a sarkába, amit nem érzékel a gép. Szóval be kellett üzemelni a második érzékelőt is, annyit kirándul a gyerek. Művészi fotó anyutól K.O.

A 30. héten, december közepén voltunk fotósnál, miután nagy nehezen rávettem Tomit egy pocakfotózásra. Nem szeret fényképezni és fényképezkedni, nem nagyon értette, mi a funkciója egy ilyen fotózásnak. Végül elfogadta, hogy csak annyi, hogy szeretném. (Jófej férjem van, de ezt már mondtam.) Mostanra lettek meg a képek, a késés csak miattunk van, mert az események örvényében kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy ki kell válogatni a képeket. De most már idáig is eljutottunk, és gondoltam, bár már tök rég volt a terhesség, azért mutatok egy-két fotót, mert tök jók lettek. Amúgy szinte minden héten fotóztunk itthon is (azt szívesen csinálta, mert jó volt pár hetente végigpörgetni, hogyan nő a pocak), egyszer majd csinálok abból is egy montázst.

Hasfájást a csecsemőjének. Brutális. Alvás nuku, tényleg semmi, legutóbb kb. este 10-től hajnali fél 5-ig. Ma du. fél 5-kor kezdtük, meglátjuk, meddig tart. Külön poénfaktor, ha te is szenvedsz, mert neked is fáj a gyomrod, de ugye magaddal nem sűrűn foglalkozhatsz, mert ő még csak üvöltve tud kínlódni. De kinövi, max. 6-7 hét. Az alvás úgyis a gyengéknek való.

hogy legalja féregség, amikor valakinek van pofája elutazni egy másik ország fővárosába csak azért, hogy gusztustalan, aljas hazugságokat okádjon a kamerába, hátha elhiszi neki az a rengeteg ember, aki nem jut el Budapesttől 200 km-re nyugatra se, hogy ide már megérkeztek az apokalipszis lovasai, akiktől egyedül csak ő mentheti meg kis hazánkat. El vagyok képedve, és bízom benne, hogy lesz ennek következménye.

Tegnap családilag kiruccantunk az öt percre található Duna-partra, majd vissuafordultunk és hazajöttünk. Hideg volt, na, egy ilyen pici lánynak elsőre nem kellett nagyobb séta. Ott volt vele apa, anya, nagyi, papa, egy nagynéni, és mindenki jobban izgult, mint ő, aki békésen végigaludta az egészet.

szakad a hó. Idén is. Azért jó, hogy idén is sikerült némi kraftot kicsikarnia magából a télnek, az már egész tisztességes, hogy kb. másfél hete havazik, és már többször meg is maradt egy-két napra. Flórát nyilván most kell állandó jelleggel orvoshoz hurcolászni, pedig még mindig tök egészséges. Csak hát ilyen kontroll, olyan kontroll a kórházban, bejelentkezés a gyerekorvoshoz, satöbbi. Szerdán, csütörtökön és ma is menni kellett, aztán két héten belül még háromszor. Sztoikus nyugalommal tűri a jövés-menést, és a vizsgálatokon sem szokott sírni. Meg a hidegre sem panaszkodott. Talán a húsz réteg ruhát annyira nem szereti, de erre is csak a grimaszából következtetek. Jófej gyerek.