LizaGazdija

Ez is milyen vicces. Tökre láttam magam, amint majd fél napig kínlódom azon, hogy mennyi mit tegyek be a kórházi táskába, amivel majd szülni indulunk. Az persze nagy könnyítés, hogy itt a vécében van vécépapír meg szappan, és a kicsi mindent kap, csak az a ruha kell, amiben haza akarja vinni az ember. Az anya is mindent kap, kb. fésű meg papucs kell. Ettől függetlenül jól el tudtam volna töprengeni ezen a kérdéskörön, de hát nem volt rá alkalmam. Nem baj, most van. Szombaton beköltözöm az egyik anyaszobába, mert szeretnék, ha mind a hat etetéskor én tolnám a gyerek szájába a cumisüveget, hogy megtanuljak nem parázni azon, biztos nem fullad-e meg.* Egyúttal hátha Flóra is hamarabb lesz hajlandó mind a hat etetéskor szonda nélkül betolni az adagját, akkor aztán mehetnénk, amerre látunk. Az anyaszoba azt jelenti, hogy Flóra nem lesz mellettem, marad, ahol most van, viszont nem negyven perc lesz odajutni hozzá, hanem egy. Annak örülök, hogy még többet leszünk együtt, most már tényleg k...

Ma olyat láttam a gyógyszertárban, amin többször gondolkodtam már, vajon létezik-e, mert logikus lenne, de eddig úgy tűnt, hogy nem. Pedig nem. Láttam azt a szituációt, amikor a gyógyszerész nem tudja elolvasni az orvos macskakaparását, vagyis nem tudja, milyen gyógyszert írtak fel nekem.

Tegnap este Flóra születése óta először programot szerveztünk Tomival: elmentünk moziba. Neki most ért véget a harmadik német tanfolyama, ez most intenzív kurzus volt, és mondta, hogy mindenképp németül szeretne filmet nézni, mert jó lenne tesztelni, mennyit fejlődött. (Amúgy sokat, hallom azon, ahogy a kórházban beszél a nővérekkel.) A Jumanjira esett a választásunk. Egészen más, mint az első rész, és kicsit sajnáltam, hogy semmiféle kapcsolatot nem lehetett felfedezni a régi film és ennek a története között. Az viszont tetszett, hogy megfordították a szituációt, és most nem a dzsungel jön át a való életbe, hanem a játékosok kerülnek be a dzsungelbe. Mármint oké, Alan is bekerült a dzsungelbe, csak ott az ő kalandjaiból nem láttunk semmit. Jók a karakterek, és vicces, kinek milyen játékbeli alteregó jut. Az is tetszett, hogy haladunk a korral, és a Jumanji most már számítógépes játék. Egy csomó király poén is van, jókat lehetett nevetni. A főgonosz viszont durvára sikerült, ennél ...

Ma egy hónapos a kislányumk, és még mindig kórházban van. Minden nap bejárunk hozzá, én kb. egész napra, Tomi több órára. Flóra nagyon igyekszik, nagyon ügyes, minden nappal közelebb kerül a hazajövetelhez. Ettől függetlenül ez nem egy könnyű helyzet, és már alig várom, hogy kikeveredjünk belőle végre. Remélem, hosszú élete lesz, és a 70-80-90 éve összes kórházi tartózkodását most tudja le, tömbösítve. Kivéve a gyerekszülések, persze.

A Flóra melletti kisfiú szintén koraszülött, kb. 1,5 kg volt pár napja. Anyukája ölbd veszi, majd fogja a telefonját, és belevakuzik a szemébe. Nem véletlenül, hanem háromszor egymás után, majd pár órával később negyedszer is. A nyitott szemébe is, akkor is, amikor a kicsin látszik, hogy ez annyira nem jó neki. Tomi szerint: "Érdekes emberek vannak. Van, aki amiatt aggódik, nehogy valami baja legyen a koraszülött gyereke szemének [én, nyilván], más meg belevakuzik."

Tomi politikai műsort néz, én közben mindenféléket keresgélek a neten, pl. függönyt az ablakunkra a ronda helyett, amit örököltünk az előző lakótól, játéktárolót Flórának, valamint bodyt szintén neki, mert ciruszos mintájú, ráadásul három darab, ráadásul pamut, és akkor ez már nyilván kihagyhatatlan. Felmerül a kérdés, milyen méretben vegyük, javaslom, hogy legyen 62/68-as, akkor nem növi ki két héten belül. (Jó, amúgy sem, most kb. 47 centi.) Tomi: De nem vettünk már neki ruhát? Én: De, két darab bodyt. Tomi: De nem kell most megvenni mindent 20 éves koráig. Plusz egy megállapítás részéről: "Mi mindig éjfél után rendelünk." Kapcsolódó kérdése: "Nincs valami kedvezmény az ilyen családoknak?"

A koraszülöttek anyukái eleinte nem tudnak szoptatni, a babának viszont fontos, hogy anyatejet kapjon, ezért fejni kell. Ehhez a kórházban felírtak receptre egy gépet, amit egy orvosi segédeszközökkel foglalkozó boltban adtak ki, és fizeti a bérlését három hónapra a TB, csak letéti díjat kértek az üzletben. A gépet magát bérlem,a hozzá tartozó pumpát örökbe kaptam. Van sterilizálónk is, csak feldobta a bakancsot, és apu elvitte megjavítani. (Sikerült is neki :) ) Gép hiányában a kifőzés módszeréhez kell folyamodnom, vagyis minden fejés után előbb elmosom a pumpát és a kübit, amiben gyűlik a tej, majd bedobom egy fazékba, és amikor már forr rajta a víz, elzárom a gázt, és kap egy fedőt, aztán a következő fejésig úgy marad. Vasárnap az a malőr történt, hogy a gázon felejtettem az edényt, benne a pumpát, és már csak a szagra figyeltünk fel, amikor már rég mindegy. A műanyag beleolvadt az edénybe, lábassal együtt hajította ki Tomi. Marha ideges lettem egyből. Az egy dolog, hogy elvisel...