LizaGazdija

Tinikoromtól kezdve időről időre eszembe jutott, mi van, ha pont az a nap, amit akkor élek, lesz majd a gyerekem születésnapja. Fogok-e emlékezni rá, hogy azon a napon, csak évekkel korábban, ezen gondolkodtam? És arra, hogy aznap mik történtek velem? És egyébként is milyen furcsa, hogy élem ezt a teljesen átlagos napot, és egyszer majd az év egyik legfontosabbja lesz, piros betűs ünnep. Nem emlékszem, évekkel korábban gondolkodtam-e pont ezen a napon ezeken a kérdéseken, és így hirtelen nem rémlik semmilyen különleges esemény erről a napról korábbi évekből. De most már tudom, hogy ez lett a kislányunk születésnapja. Itt van, megérkezett, nagyon büszkék vagyunk rá. Még erősödnie kell egy kicsit, de reméljük, ez lehetőség szerint gyorsan sikerül neki.

Tegnap gondoltam, ma délelőtt majd lemegyek a boltba tejszínért, hogy tudjak főzni tejszínes csirkét, meg tejért, hogy tudjunk inni bőven kakaót meg kávét a hétvégén. Aztán este 10 után jöttem rá, hogy január 6. errefelé ünnep, ezért aztán minden, de minden zárva lesz. Nem tudom, miért ilyen nehéz megszoknom pont ezt az ünnepnapot, de emlékeim szerint már tavaly is váratlanul ért. Sebaj, cserébe jövőre vasárnapra esik, amikor egyébként sincs nyitva semmi.

Egy furcsa ember pancsolt alkoholt készített mérgező anyaggal, a cikkekből azt veszem ki, tudta is, mit csinál, aztán a löttyöt népszerű piák üvegébe öntötte, majd - zárjegy híján - olcsón eladta. Neki köszönhetően huszonpár ember kötött ki a kórházban karácsony előtt, és két telitalálatot is sikerült bevinni, ketten ugyanis belehaltak ebbe a poénba. Egyikük egy 18 éves lány, aki három gyereket hagyott magára. És akkor a reakciók: persze, hogy rejtett erőforrás, milyen igénytelen már, hogy 18 évesen három gyereke volt, meg is érdemli, nem is kár érte. Mert ha 30 éves lett volna, akkor kár lenne érte? És ha 18 éves, gyermektelen? Miért számít a bőre színe (amiről semmit sem tudunk, talán azért sem, mert totálisan irreveláns az ügy szempontjából) akkor, amikor eldöntjük, sajnálatra méltó-e, amiért gyakorlatilag megölték? Ha véletlenül nem hófehér volt a bőre, akkor már megérdemli a halált, és a gyerekei is megérdemlik, hogy az anyjuk nélkül karácsonyoztak, és most már minden napjuk az an...

Az itteni dm nagyon örül, hogy törzsvásárlói kártyát igényeltem (ez az a kártya, amiből rengeteget őrzök az irattartómban, de szinte soha nem jut eszembe elővenni, meh), ezért a kártya érkezése után hetekkel küldött egy levelet is, benne egy egész oldalnyi szuper kuponnal. A levél ma futott be, a kuponok lejárata 2017. december 30. Hehe. Könnyekig meg vagyok hatva :)

Holnapra terveztem az utolsó húsz oldalt, de már ma legyűrtem, juhú! Ez az utolsó negyven oldal pillanatok alatt eltűnt. Most nagyon örülök, mert ezzel teljesen ledolgoztam a lemaradásomat. Holnap elkezdem az újraolvasást: 146 A4-es oldalt kell kétszer elolvasnom, ez minden bizonnyal menni fog maximum hat nap alatt, de ha ügyes vagyok, akkor öt is elég lesz. Így valószínűleg a határidő előtt két héttel már le is tudom adni, ami azért király, mert eleve kérték, hogy próbáljak meg pár nappal gyorsabb lenni, mint amiben megállapodtunk, mert egy elég népszerű szerző nagyon várt könyvét fordítom éppen, és szeretnék minél előbb megjelentetni. Szóval: juhú!

Megjött a friss köteg reklámújság (nem győzzük kidobálni), kivételesen mindet átlapoztam. Aszongya "télvégi kiárusítás", a kapcsolódó akciók első napja 2018. január 2. A tél szerintem három hónapig tart, az első hónap a december. Január 2. annyira tél, hogy még csak tél közepének sem lehet nevezni. De azért télvégi kiárusítás. De miért?

A jószándék meg a pokolba vezető út esete. Jóember talál egy bankkártyát, amit valaki az automatában felejtett. A bankkártyán öles betűkkel szerepel a kibocsátó bank neve. És akkor a jóember mit csinál? Lefényképezi a kártyát, Paintben kisatírozza az utolsó négy számjegyet meg a tulajdonos vezetéknevét, majd felcsapja a képet a Facebookra, és a többi jóember lelkesen osztogatni kezdi. Én értem, hogy kisatírozott két adatot is, plusz a háromjegyű biztonsági kód a másik oldalon van, ezért nem is látszik, de ez nekem még mindig nagyon meredek. Tényleg nem lett volna sokkal egyszerűbb besétálni a kibocsátó bank valamelyik fiókjába, és elmesélni, hogy találta ezt a kártyát, juttassák vissza a tulajnak? Ennyire a neten élünk már, hogy első gondolatunk a fényképezzük le és tegyük fel a Facebookra, sokkal értelmesebb és egyszerűbb megoldások már fel sem merülnek? A másik ilyen, amikor valaki személyit talál, és mindenféle satírozgatás nélkül már teszi is fel a róla készült képet, így aztán a n...