LizaGazdija

Na, ez is eljött, meg is hatódtam. Szeptember 30-án volt az esküvő Garaboncon, ami Zalakaros mellett egy kicsi falu. Van ott egy szálloda, aminek van egy tavacskája stéggel, az volt a helyszín. A vacsora nagyon finom volt, és külön tetszett, hogy nem szokványos esküvői kaják voltak - mint például nálunk :D -, hanem különleges fogásokat választottak. Nagyon hangulatos, jól szervezett, szép esküvő volt. Néhány képet is mutatok, olyanokat, amiken nem látszik senki :)      

Nem semmi, hogy már megint karácsony lesz pillanatokon belül. Nagyon gyorsan rohan az idő, de ez nyilván másnak is feltűnt. Csütörtökön fél 4-kor keltünk, negyed 5-kor elindultunk Sümegre, mert tömegközlekedéssel nagyon nehézkes és hosszú megközelíteni, és nem akartunk délután érkezni. Szülinapokat ünnepeltünk, minden testvér otthon volt. Különleges év van náluk: Tomi húgai közül az egyik 30 éves, egy másik 20, a legkisebb fiú pedig 10. Volt ünnepi vacsora, ajándékozás és műsor (az ő családjukban minden nagyobb ünnepre műsorral szokás készülni - idén vicces módon mindenki kvízzel/vetélkedővel készült, mi is). Szombat délután jöttünk vissza, nálam utána öttől majdnem tizenegyig izzot a Mikulás-műhely, Tomi meg dolgozott. Mivel nem akartam lefoglalni az egész étkezőasztalt egész decemberre, főleg, hogy Tomi ott szeret németezni, az egyik végében alakítottam ki a "karácsonyi ráhangolódást." A koszorút Sümegen csináltam, a fenyő meg a bogyó Tomi szüleinek kertjéből van, és...

Olyan elmaradásom gyűlt fel most már, hogy hajjaj. Szóval akkor kivonatolom az eseményeket. Múlt szombaton otthon tébláboltam fel-alá egészen fél 9-től 1-ig, mert mindenfélét be kellett szerezni. Egy része karácsonyi ajándék, másik része ahhoz alapanyag, harmadik része sarok nélküli csizma (igazi megváltás, már nagyon vágytam rá). Közben megnéztem az Észt Intézetben egy észt illusztrátor ötlete nyomán létrejött kiállítást, ahol az illető hölgy és mindenféle országból származó ismerősei Alice-képeit állították ki. Még december 16-ig megtekinthető a Deák tértől egy köpésre, ha valakit érdekel. Két kép ízelítőül:     Kora este elmentem a Moly-szülinapra, ahol majdnem az összes kedvenc programpontomon részt tudtam venni. A program kettőkor kezdődött, én fél ötre értem oda, szóval azért volt miről lemaradni. A torta-szépségversenyt elmulasztottam, de a győztest azért még bőven meg tudtam kóstolni, finom is volt. Utána következett a tombola, amire minden évben két jegyet szokta...

Anyuka áll a forralt boros standnál a karácsonyi vásárban egy két év körüli gyerekkel, aki egy futóbiciklin üldögél. A gyerek egyszer csak felnyújtja a kezét, nyög hozzá. Anyuka válasza: "Nekem puncsot kell vennem. Hát hogy vegyek két bögre puncsot, ha téged is foglak meg a biciklit is, hmm, te?" Majd felveszi a gyereket. Tökre meglepődtem. Úgy éreztem, én az érvelés után nyomatékul nem venném fel. De azért én is szeretni fogom a gyerekemet, ez egészen biztos. (És annyival érzem jobban magamat azoknál, akik boldog-boldogtalannak életvezetési és gyereknevelési tanácsokat osztogatnak, hogy én megtartom magamnak a megfigyeléseimet, illetve oké, egy részüket kiöntöm ide a blogra, de nem az illető boldog-boldogtalan arcába.)

(a kismillió dolgon kívül, amiről írni szeretnék), hogy éppen fél éve volt az esküvőnk. Ezt itt most akkor meg is ünneplem egy képpel:

Kedden Bödőcs-est volt, naná, hogy elmentünk rá. Nekem ez az első élő standupom volt, Tominak a harmadik. Az esemény nyolckor kezdődött, amikor is megjelent a színpadon Edu, akit még sosem láttam-hallottam fellépni, mert sokkal előbb befejeztem a tévénézést, mint ahogy ő bekerült a Dumaszínházba. Na, hát, biztos gonosz dolog ilyet mondani, de nem veszítettem sokat. Határozottan nem tetszett a srác - kissé neurotikusnak éreztem, és úgy éreztem, akadályoz a mondanivalója megértésében a hadarás és dadogás. Valamint amit hallottam, azt sem éreztem különösebben viccesnek. Szerencsére kb. fél óra elteltével felbukkant Bödőcs, aki humoros is, jó előadó is, így nála már felhőtlen volt a szórakozás. Két témáját értékeltem különösen, az elején a politikusok fikázását (bőven megérdemli mind), a közepétől meg a gyerekneveléssel kapcsolatos meglátásait. Nagyon poénnak tűnik az a hasonlat, hogy totyogós gyereket nevelni olyan, mintha egy folyamatosan LSD hatása alatt álló, repülő emberrel próbál...

ma 87 éves lenne. És már 19 éve nincs velünk - egészen hihetetlen.