LizaGazdija

Magyar egyetemista, aki elmondja, hogy jó ez a Bécs, csak nem szimpi neki a környék, ahol a koli van, olyan bevándorlós, sok a török. Nem nekem mondta, ami azért szerencse, mert különben biztosan megkérdeztem volna tőle, tud-e róla, hogy Bécsben ő is bevándorló, meg arról, hogy az a sok török feltehetőleg születése óta itt él, osztrák állampolgár, vagy ezt így még nem gondolta végig. Szeretem, amikor külföldiek felsőbbrendűnek érzik magukat más külföldiekhez képest egy tetszőleges országon belül. Véresre ver egy biztonsági őr egy embert egy gyorsétteremben, amire a többség reakciója, hogy az ember meg is érdemelte, úgyis gyökér, és többen állítják, ők még jobban összeverték volna, hogy tudja, hol a helye. Máltán felrobban egy újságíró autója, meghal az újságíró, és magyar oldalakon jópofáskodó kommentek születnek, mint pl. berobbant a köztudatba, meg kirobbanó sikert aratott. Tényleg teljesen vicces, hogy meghalt valaki, még ennél is sokkal nagyobb poén, hogy gyaníthatólag meggyilk...

Már tíz. Nem semmi, hogy elröppent ennyi idő. Nem tűnik úgy, mintha nagyon régen lett volna, amikor az egyetemen - szokásomtól eltérően - egész nap a telefonomat nézegettem, hogy jön-e már a hír, hogy megszületett, meg amikor bementünk meglátogatni a kórházba, és először foghattam meg, még pólyában, és frászt kaptam, mert tüsszentett, én meg nem értettem, minek tüsszög egy alig egynapos csecsemő, ha nincs megfázva. (Nem sok kisbabát láttam előtte, azért.) Tegnap volt a napja, meg is ünnepeltük. Gondolom, majd a huszadik szülinapján is hasonlóan sokkot kapok. De nagyobb eséllyel már kicsivel korábban, a tizennyolcadikon is.

Messze - Egy világkörüli út története Ma este ezt a filmet néztük meg a moziban Tomival és két húgával, akik Bécsben élnek. Egy fiatal házaspár története, akik fejükbe veszik, hogy körbeutazzák a világot, mégpedig úgy, hogy közben egyszer sem szállnak repülőre. Kelet felé indulnak, napi öt eurós költségvetésük van, beszélnek angolul, oroszul és spanyolul (a németen kívül, ami az anyanyelvük), és kb. két-három évet szánnak a kalandra. Ez már önmagában is nagyon érdekes lenne, de aztán van benne egy óriási fordulat, amitől még izgalmasabbá válik a dolog. Sok és sokféle emberrel találkoznak és ismerkednek meg az út során, sok országot megjárnak, sok család életébe betekintést nyernek (van, ahol két hétig, van, ahol két és fél hónapig maradnak), és igyekeznek mindent ingyen vagy nagyon olcsón intézni, illetve sokszor dolgoznak kosztért-kvártélyért. A képek gyönyörűek, az élmények lenyűgözőek, az átkötő szövegek kicsit nyálasak, de hát mit lehessen tenni, ők ilyen érzelmes emberek. ...

Kiderült, hogy karácsonyban is tök béna vagyok. Teljesen úgy emlékeztem, hogy legutóbb, amikor dec. 24. vasárnapra esett (ez 2006-ban történt, kikerestem), advent utolsó vasárnapja december 17-én volt, ehhez képest nem, mert idén dec. 24. lesz egyben aranyvasárnap is. Ma is megérte felkelni.

Ilyen hangulatom van. Nincs rá semmi okom, mert egész jó volt a hétvége, pl. tegnap is meg ma is sokat voltunk együtt délelőtt Tomival, bár tény, hogy kicsit rontott a dolgon, hogy még nem gyógyult meg egészen csütörtök óta, ezért nem 100%-os a hangulata. De voltam kaját venni, főztem is, takarítottam is, úgyhogy most tök szép a lakás (egy része, amihez volt erőm, a többi holnap meg kedden lesz szép), van mosógépünk, tudunk mosni, ilyenek. Nem értem magamat. Az tény, hogy nincs kedvem dolgozni menni, mert már megint kiderült valamiről, ami eddig sosem volt az én dolgom, hogy mostantól az én dolgom lenne, és kicsit rosszul viselem a hirtelen, bejelentés nélkül változó szabályokat, pláne, hogy a változásokra egy lájtos lecseszés keretében derül fény. (Tényleg semmi komoly, kicsi irgum-burgum, csak nem szeretem hülyének érezni magam, amikor nem is vagyok hülye, csak már megint nem közöltek valami újítást.) De legalább két hét múlva már megyünk is őszölni Tomival. Megnézzük magunknak Semme...

Attól nem lenne kevesebb haláleset az USA-ban, ha szigorítanák a fegyvertartásra vonatkozó szabályokat. Évente 30 ezer ember hal meg lőfegyver okozta sérüléstől, ami elhanyagolható, a népesség 1%-a sincs, ráadásul ennek kétharmada öngyilkosságot követ el, ők meg akkor is öngyilkosok lennének, ha nem jutnának fegyverhez. Csak évi pár ezer embert gyilkolnak meg fegyverrel, az tényleg semmiség. Autóbalesetben pl. sokkal többen halnak meg, pedig az autózásnak szigorú szabályai vannak. Tehát teljesen felesleges hülyeség lenne szigorítani a fegyverhez jutás szabályait, és ijesztő is belegondolni, hogy olyan országban éljen az ember, ahol nem lehet szabadon fegyvert kapni, akár gépfegyvert is, most már ugyebár hangtompítóval, mert az aztán valóban a tiszta jó szándék jele, ha valaki csak úgy beszerez egy hangtompítót. Csak pislogtam, miközben ezt olvastam. Elképesztő, mennyire ostobák tudnak lenni az emberek. 30 ezer ember élete smafu, csak mert az USA nagy népességű ország. Mellesleg szeri...

Tomival sosem unatkozunk. Kedden délelőtt chilis babot főztem. Amikor a hagyma és a hús már jó volt, kibontottam a babkonzervet, de mielőtt beleöntöttem volna a tartalmát a fazékba, letettem a mosogató szélére, hogy még egyet keverjek a hagymás húson. A konzervdoboz megcsúszott, elindult bele a mosogatóba, én meg utánakaptam. Sikerült is tenyérrel beleérni a fedelébe, annak is a rücskös, borotvaéles szélébe. Jó mélyen, úgyhogy dőlt a vér, én meg frászt kaptam. Nem nagyon bírom a vért. Tomi szerencsére sebellátásban is profi, úgyhogy megmentett. A kezem még most is baromira fáj, ha véletlenül teljesen kinyitom a tenyeremet. Intéznivalónk akadt Pesten szerda délelőtt, úgyhogy kedden este felbuszoztunk, a szüleimnél aludtunk, aztán apu reggel elvitt minket a dolgunkra. 8-ra volt időpontunk, oda is értünk 7:40-re, ehhez képest 8:30-kor kerültünk sorra. Ekkor már eléggé izgultam, mert 9-ig volt időnk maximum, és 10-kor már indult a telekocsi a város túlsó végéből Bécsbe. Végül időben vé...