LizaGazdija

Mivel Arany János idén 200 éve született, gondoltam, tőle választok verset mára, de most olyat, amit eddig nem ismertem. Ezt találtam, tetszik: Arany János:Juliska elbújdosása Egyszer egy kis leány mit tett fel magába? Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba, Elbujdosik messze, a határon végig, A mező párkányán leboruló égig, Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl. Fele sem bolondság, mert már épen indul; Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve; Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? - Hát bizony gyakorta megesik, nem újság A gyerek-szobában az ily háborúság: A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi: Papa megdorgálja s a mama megfeddi, Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek, Az se hallatlan, hogy valakit megvernek, Azzal kényszerítik a maga javára, Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára. A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó s megneheztelt érte; Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút, Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút. Mellé sompolyog a ci...

Szombat délelőtt 11-kor szálltunk fel Pestről, Amszterdamban kevés várakozás után felszálltunk a pekingi gépre, és otthoni idő szerint éjfélre oda is értünk Pekingbe, ahol ekkor vasárnap reggel 6 óra volt. Szóval elmaradt az éjszaka, ami nagyon furcsa élmény volt, főleg úgy, hogy nem tudtunk aludni a gépen, mert egyrészt nagyon zúgott, másrészt én a magam részéről mindig felriadtam félálomból, amikor lehúzták a vécét. 8-ra jutottunk ki a reptérről, Blanka szülei már vártak minket, és javasolták, hogy először menjünk el a piacra, ahová minden hétvégén kijárnak. Zseniális hely, minden van, de ezt szó szerint értsétek. Szerintem nem is lehetne olyat kitalálni, ami nincs nekik, és nyilván egy csomó olyan dolog is volt, amit vagy sosem láttam még, vagy csak képen, pl. sárkánygyümölcs.   A piacozás után hazamentünk, lepakoltunk, lezuhanyoztunk, fogat mostunk, ilyenek, de Ági és Zoli azt javasolták, ne feküdjünk le aludni, mert akkor nem fogunk átállni ottani időre, hanem menjünk ...

Voltunk vacsorázni, hogy megünnepeljük a hazatérésemet. Az ázsiai étterembe mentünk, én kínai kaját választottam, és hát nagyon elteltünk, mert óriási adagokat kaptunk. Még épphogy hazavonszoltuk magunkat valahogy, aztán javasoltam, hogy dőljünk le egy kicsit a nappaliban, mielőtt belevágnánk a képnézegetésbe meg a filmezésbe. Ezek után egyszer arra ébredtem fel, hogy Tomi kiveszi a csatot a hajamból, egyszer meg 3/4 1-kor arra, hogy nincs mellettem, úgyhogy elmentem lefeküdni, és valóban, ő már az ágyban aludt. Én ezek után ma reggel 9-kor keltem, ő meg még alszik. Komoly.

Tapasztalatok: 1. A csoport haragszik rám, amiért volt képem szabadságra menni, meg azért is, mert a helyettes barátságtalan volt. (Nem mintha én mondtam volna meg, ki jöjjön helyettem, vagy én tehetnék a személyiségéről.) 2. Tök hosszan beszéltünk arról a kollégával, hogy miket kellene csinálni, e-mailt is írtam neki erről, anyagokat is adtam. Semmit, de semmit nem sikerült ebből megcsinálni. Itt tényleg csak úgy lehet szabadságra menni, ha elfogadod, hogy tökre nem úgy fog történni semmi, ahogy szeretnéd. Nekem mondjuk még sosem jutott eszembe, ha helyettesítettem, hogy full figyelmen kívül hagyjam a kolléga kéréseit, de hát ez én vagyok. Azért meg nem vagyok hajlandó szégyellni magam, mert van 21 nap szabadságom, és azt felhasználom, bocs. Sokkal kevésbé akadtam ki ezen az egészen, mint gondoltam volna. Végül is most voltam egy hetet Pekingben, miután a 2008-as Olimpia idején megállapítottam, hogy na, ide sem fogok eljutni ebben az életben. És még le sem zuhant egyik repülő se...

Málta legnagyobb temetőjében rejtélyes módon eltünedeznek koporsók. Többen is azt mondják, hogy a családi kriptából elvesztek a régebben oda temetett rokonok koporsói a maradványokkal együtt. Persze a cikkből abszolút nem derül ki semmi, még csak tippet sem adnak arra vonatkozóan, mégis mi folyhat arrafelé, de az egyik hozzászólásért már megérte elolvasni a sztorit. "Ha katolikusok vagytok, tudjátok, hogy a halál után a lélek távozik, és a test már nem számít semmit. Akkor mi a probléma?" Valaki elérte a zent, ha jól látom.

A tegnapi hazaút után, ami 17 órán át tartott (10 óra repülés, 5 óra malmozás a tranzitban, 2 óra repülés), mára tökre elfogyott a türelmem az utazással szemben. Bécsbe csak két és fél óra a vonatozás, de én fél óra után már úgy, de úúúúgy szenvedtem, mint még soha. Azt hittem, sosem érünk ide, főleg, amikor vagy tíz percet álltunk Hegyeshalomban. Eleve nem értem, miért kell EC-t üzemeltetni, pláne fülkéset, amikor olyan gagyi, mint állat. A csomag nem fér el rendesen, de legalább a fejem fölé kell emelni a 15 kilós bőröndöt, ha tenni akarom valahová, a lábamat meg kilencven foknál is jobban be kell hajlítani, különben nem fér el a velem szemben ülő, hiába hajlítja be kilencven foknál is jobban a lábát, ennél fogva úgy egy óra után már rettenetesen fáj a térdem. De ez a mai út... Sebaj, jövő szombatig kipihenem ezt, és vígan tudok majd közlekedni Bécs-Budapest-Bécs vonalon. Pestre ugyan busszal, de visszafelé akkor is EC-vel, meh.

Megvagyok, nem tűntem el, csak az volt, hogy Blankával egy hétig Pekingben voltunk a szüleinél. Hatalmas mázlista vagyok, csak a repjegyet kellett fizetnem, ami sokkal olcsóbb, mint hittem volna, plusz a költőpénzt, amiből szintén nem kellett sok, mert Peking igen-igen olcsó - a legdrágább belépő mintegy 1800-2000 forintnyi jüan. Megvolt életem első 9, majd első 10 órás repülőútja, 17 órás utazása, valamint komolyabb, 6 órás időeltolódása, de a jetlaget megúsztam odafelé és visszafelé is. Még nem tudom, lesz-e részletes beszámoló, mert ennyi élmény és benyomás lenne vagy 8-10 monstre bejegyzés, de azért lehet, hogy lesz, kéne. Addig is annyit, hogy nagyon-nagyon jó volt, és nagyon örülök, hogy elmentünk.